„Émile Augier” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Élete |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
}}
'''Émile Augier''' [ejtsd: ozsié] ([[Valence (Drôme)|Valence]], [[1820]]. [[szeptember 17.]] – [[Croissy-sur-Seine]], [[1889]]. [[október 24.]]) francia költő
==Élete==
Édesapja az ügyvédi pályára szánta, de anyai részről való nagyapjának, az ismert regényíró Pigault Lebrunnak példája és saját hajlama is arra indította, hogy az írói pályára lépjen. Már első, kétfelvonásos verses vígjátékával ''La ciguë'', mely 1844-ben az Odéon-színházban került először színre, fényes sikert aratott a fiatal költő, s ez még ma is egyik legtökéletesebb műve. Legközelebbi két verses műve, az ''Un homme de bien'' (1845) és ''L'aventière'' (1848), a Théâtre-français-ben került előadásra. 1849-ben nagy tetszést aratott ugyanebben a színházban ''Gabrielle'' című ötfelvonásos, verses színműve, melyben a családi életet tünteti fel, mint a tulajdonképpen költőit, a mű ezen oktató irányáért az akadémia a Monthyon-díj felét ítélte oda neki. Miután ''Diane'' (1852) című drámájával nem aratott sikert, ismét a vígjátékhoz fordult és 1852-ben ''La pierre de touche'' című ötfelvonásos, prózában írt színmű jelent meg tőle, melynek megírásában [[Jules Sandeau|Sandeau]] is segédkezett. Ez az érzelgős és kissé bohózatos vígjáték nem aratott tetszést, de Augier-ra nézve új irány kiindulópontja volt. 1855-ben a Vaudeville-színházban ''Le mariage d'Olympe'' című színművét adták elő, melynek tárgyát kora társadalmi viszonyaiból merítette; a Gymnase színházban pedig kevéssel ezután a Sandeau-val együtt írt ''Le gendre de M. Poirier'' (a Nemzeti Színházban előbb ''Nemes és polgár'', később ''Poirier veje'' cím alatt) négyfelvonásos prózai vígjátékát adták elő, melyet általában legjobb színművének tartanak, amelyben a nemesség ősi gőgjét és a polgári szerencsefiak nevetséges voltát (a júliusi monarchia alatt) éles gúnnyal ostorozta. Ezután következtek 1858-ban: ''La jeunesse'', verses vígjáték öt felvonásban és ''Les
Augier, akinek irányát a romantikusok kezében volt korábbi kritika, az ő egyszerű polgári morálja miatt «l'école de bon sens»-nak nevezte el, 1857-ben az akadémia tagja és 1868-ban a becsületrend commandeurje lett. 1892 október havában bizottság alakult, mely a nagy írónak a Palais Royal kertjében emlékszobrot állított.<ref>V. ö. P. de Saint-Victor: Le théatre contemporain: Emile A. (Páris 1889); Parigot: Emile A. (1890). Életr. arck. Vasárnapi Ujság 1889, 44.</ref>
|