„Börzsöny (hegység)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a vízgyüjtő javítva vízgyűjtő-re |
a Számsablonok alkalmazása, tapadás |
||
35. sor:
}}
A '''Börzsöny''' hegység [[Magyarország]] [[észak]]i részén, [[Pest megye|Pest]] és [[Nógrád megye|Nógrád megyében]] fekszik. A [[Kárpátok]] belső [[Tűzhányó|vulkáni]] övezetében található; az [[Északi-középhegység]] legnyugatibb tagja. Földrajzilag csak a második legnyugatibb, mert ide sorolják a [[Visegrádi-hegység]]et is, amelyet köznapi értelemben véve viszont a [[Dunántúli-középhegység]]hez sorolnak ([[Dunazug-hegyvidék]]). A mintegy {{szám|600
Földrajzi szempontból Magyarország egyik középtájának minősül az Északi-középhegységen mint nagytájon belül. [[Magyarország földrajzi kistájai|Kistájai]]
108. sor:
A terület vízrajzi (hidrogeográfiai) centruma a legmagasabbra kiemelkedő Csóványos tömbje, ahová a legjelentősebb vízhozamú és hosszúságú patakok és völgyeik (például [[Kemence-patak (Börzsöny)|Kemence-patak]], [[Csarna-patak|Fekete-patak]], [[Szén-patak]]) hátravágódnak. A hegység felszíni vízfolyásai a vulkanikus földtani adottságok és az ezzel járó tagolt felszín nyomán, általában rövidek és kis vízhozamúak. Ráadásul az országos szinten is jelentős arányú [[erdőborítottság]] miatt az éves csapadékösszeg, majd 60%-át elpárologtatja az [[erdő]]. A vízfolyások nagy része nem a szép számmal előforduló, de nagy részt rendkívül ingadozó és csekély vízhozamú résvízforrásokból, hanem a hóolvadásból, a tartósabb időintervallumú esőzések, nyári heves záporok, zivatarok csapadékából táplálkozik. A [[Patak (vízfolyás)|patakok]] gyors és gyakran látványos vízszintváltozásai a vulkanikus eredetű kőzetek – töredezettségük ellenére – csekély vízáteresztő képességéből adódik. A karsztos [[mészkőhegység]]ekkel ellentétben a lehulló csapadék nagy része nem szivárog el az anyakőzet mélyebb részeibe.
A hegység leghosszabb és legnagyobb vízhozamú állandó vízfolyása a Kemence-patak, (neve a szláv „kamenica” szóból ered és „köves medrűt” jelent) a Csóványos keleti oldalába vágódott völgyfőben felfakadó források vízéből születik. A patak hossza 25,6 km, teljes vízgyűjtő területe {{szám|107
A hegység geológiai adottságainak is köszönhetően, összesen 427 természetesen feltörő forrást tartanak nyilván a kataszterek. Ebből mintegy 350 mondható jelentősebb vízhozammal rendelkezőnek. Ezeket három fő típusba sorolhatjuk: a hegylábi területek üledékes kőzeteiből feltörő talajvízforrások, a hegységperem lealacsonyodó oldalain kibukkanó rétegforrások, és a hegység belsejében található résvízforrások. Az állandó résvízforrások közül mintegy 40 forrás 600
A hegyvidéken nincsenek természetes eredetű nagyobb [[állóvíz|állóvizek]]. A belső területekről kilépő patakokat a lankásodó hegylábfelszínek kisebb esésű völgyeiben, néhány településen mesterséges gátakkal zárták el, így alakítva ki különböző funkciók ellátására szolgáló duzzasztott, mesterséges tavakat. A néhány természetes eredetű, kisebb léptékű állóvíz közül – a nagyobb hóolvadások és csapadékosabb periódusok idején – a lefolyástalan területeken megjelenő időszakos tavakat érdemes megemlíteni. Ilyen található például a Só-hegy és a Nagy-Sas-hegy közötti nyeregben, a Nagy-réten. Emellett fontos, de antropogén eredetű vizes élőhelyet jelentenek a világháborús cselekmények nyomán kialakult [[bombatölcsér]]ek is.
| |||