„Leo von Caprivi” változatai közötti eltérés

| terminus kezdete =1890. Márciusmárcius 20.

| terminus vége =1894. Octoberoktóber 26.

'''Georg Leo von Caprivi de Caprera de Montecuccoli''' ([[Charlottenburg]] [[1831]]. [[február 24.]]] - [[Skyren]], [[Brandenburg]] [[1899]]. [[február 6.]]), német gróf, politikus és hadvezér. Németország második kancellárja, Otto von Bismarck után, 1890-1894 között.

Leo von Caprivi 1850-ben tisztként szolgál a porosz gyalogsági gárdaezredben, elvégezte a porosz katonai akadémiát Berlinben és 1861-ben századosként kerül a vezérkarhoz. Hamarosan elnyerte [[Helmuth von Moltke den äldre|Moltkes]] bizalmát és támogatását valamint 1866-ban az 1. hadtest őrnagyaként résztvettrészt vett a porosz–osztrák–olasz háborúban. A német-francia háború kitörésekor Caprivit kinevezték alezredesnek és vezékarivezérkari parancsnoknak a 10. hadtesthez. Megítélők szerint Caprivi hozzájárult a hadtest sikereihez a [[Vionville]]-i (1870. augusztus 16.) és a [[Beaune-la-Rolande]]-i (1870. november 28.) csatákban.

Általános meglepetést keltett amikor, 1890. március 20.-án, [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos császár]] Caprivit kancellárnak, porosz külügyminiszternek továbbá miniszterelnöknek nevezte ki, [[Otto von Bismarck]] lemondása után.

A külpolitikában legfőbb céljának tekintette a baráti kapcsolatok megőrzését az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák-Magyar monarchiával]] és [[Olaszország]]gal. A hármasszövetséget közöttük 1891-ben hat évre meghosszabbították. Megkötötte, 1890. július 1-én, a [[Helgoland–Zanzibár-egyezmény]]t ami abból állt, hogy Németország lemondott Zanzibárról az [[Egyesült Királyság|Nagy-britanniaBritannia]] javára és cserébe megkapta [[Helgoland]] szigetét amely ellenőrzi az [[Elba]] torkolatát.

A belpolitikában megpróbálta csökkenteni az osztályellentéteket, de mindezt konzervatív alapokból kiindulva. A Bismarck által bevezetett ostromállapotot Berlinben és más nagyvárosokban megszüntette. A szükségállapotot a szociáldemokratákkal szemben, ami 1890. szeptember 39.3-án<!--javítandó, ha kell, de biztosan nem 39-e--> járt le, nem újították meg. A [[Posen]] tartomány lengyel nyelvű lakosságával szemben több megértést tanusítottaktanúsítottak, eltörölték a tilalmat a lengyel nyelv használatáról a népoktatásban. A Bismarck által bevezetett útlevél kötelezettséget [[Elzász-Lotaringia|Elzász-Lotaringiában]] megszüntették.

Caprivis iparbarát, liberális kereskedelmi politikájának a legnagyobb ellenzői az Ultraprotekciósok és az agrár jobboldal volt. Hosszas tárgyalások után sikerült neki kerekedelmikereskedelmi egyezményt kötni az Osztrák–Magyar Monarchiával, OlszországgalOlaszországgal, Belgiummal és Svájccal. A politikai tekintélye növekedett az által, hogy agrárok és konzervatívok heves ellenállása ellenére, megvédte és elfogadtadtaelfogadta az egyezményt a parlamentben (Reichstag). Érdemeiért 1891. december 18.-án grófi címet kapott.

Még bonyolultabbak voltak az Oroszországgal folytatott tárgyalások. Több megszakítás után 1884 elején sikerült a német iparnak nagyon kedvező orosz-német kereskedelmi szerződést megkötni. Caprivi katonai törvényjavaslata is ellenállásba ütközött, amelyben a katonai szolgálat idejét 2 évre csökkentették, de a katonaság létszámát békeidőben 80000-re megnövelték. Mivel a parlament 1893. május 6.-án a törvénytervezetet elutasította, új választást írtak ki.

Már 1892. március 24.-én feladta miniszterelnöki hivatalát. Bár továbbra is kancellár és külügyminiszter, az új porosz miniszterelnök gróf [[Botho zu Eulenburg]] mint ellenfele lép fel. A köztük kialakult rivalitásrivalizálás oda vezetett, hogy 1894. október 26.-án mindkét államférfi kénytelen volt lemondani. Helyükbe [[Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst]] herceg lépett mint kancellár és miniszterelnök. Caprivi ezután teljesen távol tartotta magát a politikától és 1899. február 6.-án húnythunyt el a Skyre-i birtokán, [[Krosno Odrzańskie]] (Krossen) városka közelében.