„Szentmáté” változatai közötti eltérés

|polgármester = Vasile Encean ([[PD-LPNL]]), 2012

Tatár Árpád régész egy több tízezer éves fosszílis, egyelőre meghatározatlan állatfajhoz tartozó csontdarabot lelt 2016 októberében a Kender-földeken. A kertjében előkerült homokkő töredékén egy falevél fosszílis lenyomata volt látható.

A [[kelták]]tól pár korongolt cserépdarab és több [[grafit]]os [[situla]]töredék<nowiki/>e, karcolt és díszítetlen, kézzel készült kerámia került a [[beszterce]]i és [[naszód]]i múzeumba. Az utóbbiba egy kék üvegből készült, sárgás-fehéres színárnyalattal díszített karperec töredéke is eljutott. A [[dákok]] edénytöredékei közül megemlítendő egy töredékes, egyfülű csésze és egy görbe pengéjű kés. (Egy másik kés bizonytalan korú.) Edénytöredékeik a római kori településeken is jelen vannak, talán előtte is lakták a mai falu határát. A római korból agyaggal vastagon tapasztott faházak paticsdarabjai kerültek elő a Fő utcán és a falun kívül is. Megemlítendők a pecsételt-vágott díszű kerámiatöredékek, egy örlőkő felső részének töredéke.

A gepida korból egy zöld színű, sárga és vörös díszű, töredékes üvegtárgyat, pecsételt- és fényezett kerámiatöredékeket érdemes megemlíteni. Darlaczi Zoltán udvarán 2006 február 26-án egy nyugat-kelet irányu csontváz került elő, amit földásás közben szétvágtak. Mellékletei közé több tíz, fekete, barna, sárga és zöld, 2-3 mm nagyságu, bikónikus, átfúrt üvegpasztagyöngy tartozott. Volt egy rendes, átlátszó üvegből készült gyöngy is, aminek bikónikus szegmenseit le lehetett vágni és így több különálló gyöngyöt készíteni. Az 1 cm körüli hosszú hatszögű gyöngy szintén üvegpasztából készült. (Ilyen a Fő utcán is előkerült, a régész háza előtti gyepen.) Emellett volt még 1-2, bronzdrotból készített valamidísz is, ami(ke)t megtalálás után összetörtek, ígyde nem tudniszedtek össze minden darabot. A funkcionalitást tekintve, mi(k)rőlcsüngő, vanhajtincsdísz szólehetett/tek, ésrajta/tuk miremás szolgált(ak)díszekkel. AEgy csontvázhasonló, egybronzdrotból 18-19készült éves,dísz hátgericcsigolyakopásbana szenvedőnagyernyei nőé27-es-gepida-gödörből voltkerült elő 2004-ben. ŐEzen talánegy hétszögü rózsaszín korall göngy és egy a VII.századbanmátéi élt,hatszögü avarzöld fennhatóságüvegpasztagyöngyökhöz alatthasonló gyöngy van. A szászújősicsontváz temetőbőlegy is18-19 ismertekéves, ilyenhátgerinccsigolyakopásban szenvedő korúnőé sírokvolt, aki az V.-VI.században élt. A [[8. század|VIII. századból]] megemlítendő egy pecsételt és egy halszálkamintás cserépdarab. Úgy néz ki, vannak X-XII. századi települések is, ebből az időből fenékbélyeges fazekak és fenőkövek töredékei kerültek elő. [[1391|A falu1391]]-ben jelentkezik először a forrásokban ''Mathe'' néven. Nevét valószínűleg egykori német nevű alapítójától kapta, ugyanis Németországban is van hasonló nevű település. Talán már a Szeben vidéki szász telepítéssel egyszerre megindult Óradna, Beszterce és Királyi kerületbe a német és vallon nyelvű bevándorlók bejövetele, meg egy pár Maros menti faluba is. Ezek saját maguk választhattak bírót és papot, nem függtek földesúrtól, közigazgatási és katonai vezetőjüket, a szebeni ispánt, a király nevezte ki a magyar arisztokraták közül. A német és vallon bevándorlók pénzadóval és 500 páncélos katona állításával tartoztak a királynak. Mivel szász jogrend alapján rendezkedtek be, a magyarok szászoknak nevezték őket. A szász szabadság csak a királyi birtokokon megtelepülőket illette, aki egyházi vagy magánbirtokon települt meg, az a földesúr fennhatósága alá tartozott. A német és vallon bevándorlókat gerébek vezették, akik az általuk alapított falvaknak nem egyszer a nevüket adták¹. A Szentmátéhoz közeli Kétel is így kapott német eredetű nevet (létezik Kethel és Kethelsen, azaz Kethel fia germán családnév), meg Szászencs is. Ez utóbbi eredeti neve Entsch, Jentsch lehetett (az encsi románok a szászoktól ez utóbbi alakot vették át és népnyelven mai napig Jensch-nek ejtik), de előfordul helyragos családnévi alakja is: Intscher, azaz Encsi. A gerébek megpróbáltak a királytól a Királyi kerületen kívül eső birtokot is szerezni, így aztán még a német telepesek felett is földesúri jogokat gyakoroltak. Egyik-egyik elköltözött a faluból, átengedte a falut a lakosságnak. II. András király megígérte 1224-ben, hogy a hét szász székben nem adományoz magánföldesúrnak birtokot, de kivételek visszavonhatatlanul már előtte is történtek². A geréb bíró, közigazgatási hatóság és katonai parancsnok volt egyszemélyben, tisztségét örökölte. Tisztsége összeforrt ingatlan vagyonával, amit eladhatott, zálogba vethetett. A közösség érdekeinek és a szász jognak engedelmeskednie kellett, ő is fizettettfizetett adót közösségével együtt³. Meggazdagodni a Szászföld szélén gazadagodtak meg, birtokaikat nagyrészt német telepesekkel telepítették be, akik jobbágyok lettek., Ígyígy a XIII. század második felében a Szászföldön kívül létrejött egy szász jobbágyosztály. Habár a szász székek közigazgatása és jogszolgáltatása a XIV. századra a király által kinevezett királybírák kezébe került⁴, Szentmáté XVI.-XVII. századi szász lakossága így lett jobbágy, mivel a Transindex portálon található erdélyi helynévmutató állításával ellentétben, nem tartozott Beszterce vidékéhez^5.

A falu első említett lakosai 1499-ben Byro András és János jobbágy. Megkockáztatható a feltevés, hogy már a XII.-XIII. századtól szászok laktak itt, akik közt időnként magyarok is laktak. 1523-ban és 1622-ben [[Erdélyi szászok|szász]] lakosságot említenek, amiről később nevének előtagját kapta. A 14–[[15. század]]ban birtokosaként a Mátéi családot említik. A XIII. század második feléből-XIV. század fordulójárólelső feléből származik a református templom sekrestyéje alatt megtalált településrészlet a sütőkemence sütőfelületének tapasztásdarabjaival és csigavonalas díszítésű kerámiával. A Fő utcán megtalált, dupla sövényfalu épülete úgy készült, hogy dupla sorfalu karók közé vesszőfonást készítettek és ezek között döngölt földdel töltötték ki. Az épület északi bejáratától balra eső előkerült falrész a kerámia alapján XIV. századi. Ezen épület fölött XVI. századi réteg van. 2007-2008-ban a mai általános iskola alatt előkerültek egy fából és agyagból készült épület maradványai, meg az épülethez tartozó kövezet. Ez valószínűleg a református iskola volt. Ettől nem messze egy téglából és kőből készült sírláda, egy vesszőfonatu ház paticsmaradványai és egy emberalakos csempetöredékcsempekályhatöredék került elő. A templom mellett, Kádár Sándor a telkén vulkáni tufából készített É-D tájolásu nagy kövekre akadt 2015-ben, vízvezeték fektetésekor. A sekély vulkáni tufa alap szerint az épület egykor a templomhoz tartozott. Kertjében találta meg Kádár Sándor 2003 tavaszán Erdély 2.-5. díszített és díszítetlen jetonjait, amik a szászok 1500-as évek második felebeli gazdasági-vallási-tudományos kapcsolatait mutatják Németországgal. Nemcsak megmentette őket a kultúra számára, hanem az erdélyi Reformáció fejezetét új, fontos adattal bővítette. Tatár Árpád 1998 óta több középkori és újkori csempekályhatöredéket lelt a Fő utcán és a határon is, egyiken egy bástyát ábrázoltak. Megemlítendők még a faluban és a határon lelt cseréppipák. A 16. században a falu legfontosabb földesura a Kendi család, majd [[1625|1615]]-től a [[19. század]]ig a [[Haller család|Hallerek]]. [[1662|1622]]-ben még [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] egyházközség. Szász lakói a hadak [[1661]] és [[1663]] közti vonulásainak eshettek áldozatul.

A 16. században legfontosabb földesura a Kendi család, majd [[1625]]-től a [[19. század]]ig a [[Haller család|Hallerek]]. [[1662]]-ben még [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] egyházközség. Szász lakói a hadak [[1661]] és [[1663]] közti vonulásainak eshettek áldozatul. Helyükre a Haller család [[1702]] körül telepített [[Kálvinizmus|református]] magyarokat a két [[Küküllő]] vidékéről-például a ma Szeben megyei Darlacról-és ugyancsak a [[18. század]]ban költöztek be első ([[román görög katolikus egyház|görög -katolikus]]) román lakói. [[1750]]-ben 17 [[jobbágy]]<nowiki/>ot, 29 [[zsellér|zsellért]] és négy szegény férfit, két özvegyet és öt hajléktalant írtak össze. [[Doboka vármegye|Doboka vármegyéhez]], [[1876]]-tól [[Szolnok-Doboka vármegye|Szolnok-Doboka vármegyéhez]] tartozott. Pár éve valószínűleg a XVIII. századból származó bőrműves műhelye került elő a Fő utcán vízvezeték fektetése alkalmával. Az egyik háznak a vízvezetékhez való bekötése alkalmával és a már említett döngölt falu épület XVI. századi rétege fölött agyaggal vastagon megtapasztott faházak álltak, valószínűleg a XVIII. században. Középkori vagy újkori egy a Fő utcán lelt, pecsételt edénytöredék. Tatár Árpád 1998 óta több középkori és újkori csempekályhatöredéket lelt a Fő utcán és a határon is. Új adatokkal szolgálnak a faluban és a határon lelt cseréppipák.

*A [[Romanika|román kori]] alaprajzú, egyenes szentélyzáródású református templom a -két különböző faragású darabból összeállított gótikus, befelé fordított ajtókerettel, törött, késő román kori vagy kora gótikus [[Szentségtartó fülke|szentségtartó fülkével]], három keskeny és magas késő román kori vagy [[Gótika|kora gótikus]] ablakkal, három gótikus ajtókerettel, két gótikus [[mérmű]]vű ablakkal és gótikus szentségtartó fülkével. Az északi és déli hajófalban egy-egy kis fülke van kialakítva, amiket azonban Juhos János lelkipásztor parancsára 2009 nyarán betömtek és bevakoltak-ezek voltak talán a világítóeszközök helyei. A diadalív jobb oldalán egy vulkáni tufából faragott kőbe véstek be Kendi Ferencné Homonnai Borbála emlékére egy feliratot. A dékán széke 1753-ban készült. Az ablakok faragott kövein kívül-belül [[kőfaragó jel]]ek találhatóak – egy jel a DK-i [[támpillér]]en is látható. Észrevehető egy, '''az előző [[Diadalív (építészeti elem)|diadalívhez]] tartozó''', másodlagosan az É-i támpillérbe beépített faragott kő is. Egyes kövek állítólag ablakok alsó részét képezhették. A faragott kövekből most már kevés látható, mivel nagyrészt eltüntették őket a vakolással, akárcsak a kőfaragójeleket, a DK-i támpilléren láthatón kívül. Az ÉNY-i támpillér tetejének és a hajó faláal való találkozásánál, a falba beépítve egy faragott kő van. Amikor 2007 nyarán a templom körül gépi munkával leszedtek egy 30-50 cm közti földréteget, ez a sekrestye belső rétegeit is érintette, a sárga agyagpadlóig. Evvel megszűnt annak lehetősége, hogy a sekrestyében talált három gödör beásási szintjét meg lehessen állapítani. A gépi munka és a mentőásatás révén kerültek elő egy gótikus, vulkáni tufából készített keresztelőmedence maradványai, amiket a gép tovább aprított. Ugyanakkor a sekrestyén belül előkerült egy falmaradvány, ami nincs szervesen egybeépítve a sekrestye keleti falával és kelet-nyugat irányból elfordul észak felé. 2007-ben, a nedvességelvezető cső lefektetésekor, a sekrestye északi falát az északnyugati sarok mellett feltörték és átvezették itt a csövet, a köveket azonban nem rakták vissza föléje. A sekrestyét a reformáció után bontották le, látható volt vakolás előtt a csorbázata és az is, hogy a hajó és a szentély találkozásánál a sekrestye nyugati fala helyére támpillért építettek. A hajó északi falán lévő két ablak is a hajó megépülése után több idővel készült, a falat itt téglával rakták ki. A templom nyugati bejárata körül is tégla található bennt, ezek szerint valahonnan idehozták, nem ez volt az első bejárat. A templom körül hét biztos és további esetleges négy közös sírt került elő, amikben a vázdarabok nem voltak anatómiai pozícióban és egyetlen csontnak sem volt meg mindkét vége. Ez azt jelenti, hogy a templomban meglévő temetkezéseket ásták ki és tették a templom körüli közös sirokba. Ezeken kívül előkerült két bolygatatlan sír is. A templomtól a besztercei múzeumba jutott egy kerek kőgolyó, aminek Tekén és [[Fehér megye|Fehér megyében]] vannak párhuzamai, valamint egy gótikus bordatöredék. A kőgolyó párjának előkerült fele a faluban maradt. A templom nyugati karzata alatt látható Kendi Ferencné Homonnai Borbála feliratos sírköve. Egy szintén a Homonnai családhoz tartozó, eddig azonosítatlan személy [[Latin nyelv|latin]] feliratú [[Tufa|vulkáni tufából]] készült, rossz állapotban lévő középkori sírköve a templom nyugati bejárata előtt van felállítva. Ezt 2007 nyarán szedték elő a déli bejárat deszkapadlója alól és a templomudvar déli kerítése mellé helyezték, ahol felállításáig tovább romlott állapota. Tatár Árpád már 1996-ban felhívta a figyelmet a kő elővételére a padló alól, mert a templombajárók cipőjéről lecsepegő vizet meg a föld nedvességét a kő beszívta és fagyás-engedés után darabok estek le róla. A2014-ben templomhoza tartozótemplomudvar fakeleti [[Harangláboldalán (építmény)|harangláb]]tujákat ültettek, ekkor akadt rá Tatár Árpád '''a [[19templom egykori keleti kőfalára''' -0, 50-0,60 cm mélyen, ugyanis a tuják a falra vannak ültetve. század]]banUgyanekkor az iskola fűtőházával szemben egy másik tuját egy olyan gödörbe ültettek, ami talán a fűtőház építésekor megfigyelt meszesgödör épültszéle.

* {{pontosabban|Tatár Árpád régész kutatásai 1994 óta.}}