„Röntgensugárzás” változatai közötti eltérés

Johann Hittorf (1824 – 1914) megfigyelte, hogy a [[vákuumcső]] negatív elektródájából sugárzás lép ki, ami a cső üvegfalával találkozva [[fluoreszcencia|fluoreszcenciát]] okozott. Ezt a sugárzást [[1876]]-ban Eugen Goldstein nevezte el katódsugárzásnak. Később William Crookes vizsgálta a ritka gázokban történő energiakisülést, és megalkotta a róla elnevezett Crookes-csövet. Ez volt a mai értelemben véve az első katódsugárcső, amiben a vákuumban lévő elektródák között nagyfeszültség van. Azt vette észre, hogy ha exponálatlan fotólemezt tett a cső közelébe, akkor árnyékfoltok keletkeznek rajta, de nem vizsgálta tovább a jelenséget.

 

[[Nikola Tesla]] [[1887]] áprilisában kezdte el vizsgálni a jelenséget egy saját tervezésű nagyfeszültségű vákuumcsővel és a Crookes-csővel. Technikai publikációiból kiderül, hogy egy olyan speciális egyelektródás csövet fejlesztett ki, amelyben nem volt céltárgyként elektróda. Erről [[1897]]-ben a [[New York]]-i Tudományos Akadémia előtt tartott előadásában számolt be.