„SMS Blücher (1908)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Kisebb javítások. |
||
50. sor:
A ''Blücher''t a ''Kaiserliche Werf''tnél építették meg [[Kiel]]ben 1907 és 1909 között, átadására 1909. október 1-én került sor. A hajó jórészt az I. felderítőcsoportnál (''Aufklärungsgruppe I'') szolgált. A háború elején részt vett a [[yarmouthi rajtaütés]]ben valamint a Scarborough, Hartlepool és Whitby elleni rajtaütésben is 1914-ben.
A [[Doggerbanki csata (1915)|doggerbanki csatában]] 1915. január 24-én a ''Blücher''t jelentősen lelassította a [[David Beatty]] altengernagy üldöző brit csatacirkálóinak egy találata. [[Franz von Hipper]] ellentengernagy, a német kötelék parancsnoka úgy döntött sorsára hagyja a ''Blücher''t, hogy az értékesebb hajóit megmenthesse. Miután az ellenség tüzében elsüllyedt, a brit rombolók hozzáláttak a túlélők kimenekítésének. Ekkor azonban egy német léghajó a ''Blücher''t süllyedő brit hadihajónak vélve bombatámadást intézett ellenük. Az áldozatok száma ismeretlen, feltevések szerint 747 és
== Tervezés ==
A német páncélos cirkálókat – korabeli német megnevezésük ''Großer Kreuzer'' (nagycirkáló) – számos feladatra tervezték, mint az ellenséges erők felderítő kötelékeinek leküzdésére valamint a csatavonalban vívandó harcra.<ref>Staff, 3. o.</ref> Az első német páncélos cirkálót, a [[SMS Fürst Bismarck (1896)|''Fürst Bismack'']]ot gyarmati szolgálatra tervezték és szolgálatba állítása után egyből a [[boxerlázadás]] leverésének segítésére indították útnak a Távol-Keletre 1900-ban. A később elkészülő páncélos cirkálók – a [[Scharnhorst-osztály]]t leszámítva – mind a felderítő egységeknél szolgáltak.<ref>Gardiner & Gray, 142. o.</ref>
1906. május 26-án a ''Reichstag'' hozzájárulását adta a ''Blücher'' és két [[SMS Nassau
A németek úgy gondolták, a britek 6-8 darab 9,2 hüvelykes (23,5 cm) ágyúval szerelik fel a hajóikat.<ref name="Herwig, 45. o">Herwig, 45. o.</ref> Erre válaszul
Egy héttel a ''Blücher'' megépítését engedélyező döntés után a német haditengerészeti attasé megszerezte az új [[Invincible-osztály]]ú brit hajók adatait. Az [[HMS Invincible (1907)|''Invincible'']] eszerint nyolc darab 305 mm-es ágyúval volt felszerelve, ugyanolyanokkal, mint amilyenekkel a britek a csatahajóikat is ellátták. Hamarosan kiderült, hogy egy újfajta hajótípusról van szó, melyet a britek csatacirkálóként (''battlecruiser'') jelöltek. Mikorra az ''Invincible'' terveinek részletei a németek tudomására
=== Általános jellemzők ===
A ''Blücher'' teljes hosszúsága 161,8 méter, a vízvonal mentén 161,1 méter volt. Szélessége 24,5 méter,
A német tengerészeti archívumok iratai többnyire elégedetten említik a ''Blücher''t, kiemelve a bukdácsolásra való csekély hajlamát és a finom kormányozhatóságát.<ref name="Gröner, 53. o"/> Ugyanakkor gondok voltak az oldal irányú stabilitásával, az erős fordulók során 10 fokkal megdőlt és ilyenkor a sebességének akár 55%-át is elveszíthette. A hajó metacentrikus magassága 1,63 méter volt. Személyzetét 41 tiszt és 812 főnyi legénység tette ki, amihez további 14 tiszt és 62 tengerész járult mikor zászlóshajóként funkcionált.
=== Meghajtás ===
A ''Blücher''t három vertikálisan elhelyezett négyhengeres kompaundgéppel látták el. Mindegyikük egy-egy hajócsavart hajtott meg, melyek közül a középső átmérője 5,3 méter, a két szélsőé 5,6 méter volt. A három hajtómű mindegyikét külön motortérben helyezték el, mindegyikben hat marine-típusú duplakazánnal, így összesen 18 széntüzelésű kazánja volt. A ''Blücher''nek egyetlen kormánylapátja volt. A hajó tervezett maximális sebessége 24,5 csomó volt, de a próbák során elérte a 25,4 csomót is. A 12 csomós cirkálósebesség mellett a hatótávolsága 12.200 km
=== Fegyverzet ===
[[File:SMS_Bluecher_port_side.jpg|thumb|300px|a ''Blücher'' bal oldalán jól kivehető a négy lövegtorony és a másodlagos tüzérség kazamatái]]
A ''Blücher''
A hajó másodlagos tüzérsége nyolc 15 cm-es SK L/45 gyorstüzelő ágyúból állt, melyeket ''MPL C/06'' jelű kazamatákban helyeztek el,<ref name="NavWeaps 15 cm/45">[https://en.wikipedia.org/wiki/SMS_Bl%C3%BCcher#CITEREFNavWeaps_.2815_cm.2F45.29 NavWeaps (15 cm/45)]</ref><ref name="Staff, 6. o">Staff, 6. o.</ref> négyet-négyet a hajó két oldalán közepén. Ezek az ágyúk 13.500 méterre voltak képesek ellőni.<ref name="Gardiner & Gray, 140. o"/> Lőszerkészletük 1320 darabból állt, azaz minden lövegre 165 darab lövedék jutott. Tűzgyorsaságuk 5-7 lövés volt percenként. A lövedékek súlya 45,3 kg volt<ref name="Staff, 6. o"/> és 13,7 kg-os ''RPC/12'' jelű rézhüvelyben tárolt kivetőtöltetekkel lőtték ki őket.<ref name="NavWeaps 15 cm/45"/> Az ágyúk torkolati sebessége 835 m/s volt<ref name="Gardiner & Gray, 140. o"/> és 1400 lövést bírt az élettartamuk.<ref name="NavWeaps 15 cm/45"/>
89. sor:
=== Yarmouthi rajtaütés ===
{{bővebben|Yarmouthi rajtaütés}}
1914. november 2-án a ''Blücher'' a csatacirkálókkal és négy könnyűcirkálóval együtt elhagyta a [[Jade (folyó)|Jade]] öblét és Anglia keleti partjai felé vette az irányt.<ref name="Tarrant, 30. o">Tarrant, 30. o.</ref> A kötelék [[Great Yarmouth]] elé érve másnap reggel lőni kezdte a város ipari és katonai létesítményeit, miközben az [[SMS Stralsund|''Stralsund'']] aknákat telepített a közelben. A brit [[HMS D5|''D5'']] jelű tengeralattjáró az akció közben megpróbált kihajózni a kikötőből, de ekkor az egyik frissen telepített aknára futott és elsüllyedt. Röviddel ezután [[Franz von Hipper|Hipper]] visszavonult hajóival. A hazaúton sűrű köd lepte el a Helgolandi-öblöt, így a hajóknak meg kellett várniuk, míg a látási viszonyok javultak és már biztonságban haladhattak a védelmi célt szolgáló aknamezők között. A szintén erre haladó [[SMS Yorck|''Yorck'']] páncélos cirkáló navigációs hibák miatt az aknamezőre tévedt és két aknára is ráfutott. 629 főnyi legénységéből csak 127 főt tudtak kimenekíteni.<ref name="Tarrant, 30. o"/>
===
{{bővebben|Scarborough, Hartlepool és Whitby elleni rajtaütés}}
[[Friedrich von Ingenohl]] tengernagy, a Nyílt-tengeri Flotta (''Hochseeflotte'') parancsnoka egy újabb angol partok elleni
[[File:SMS_Bluecher.01.jpg|thumb|left|300px|a ''Blücher'' 1914-ben]]
Még 1914. augusztus 26-án a [[Finn-öböl]]ben zátonyra futott [[SMS Magdeburg (1911)|''Magdeburg'']] roncsáról az orosz haditengerészet megszerezte a németek kódkönyveit az Északi-tengerre vonatkozó térképekkel együtt és másolataikat átadták a briteknek. Ennek segítségével képesek voltak megfejteni a német rádióforgalom üzeneteit, így a december 14-re tervezett Scarborough elleni rajtaütéshez kapcsolódó üzeneteket is.<ref name="Tarrant, 31. o"/> A terv részletei azonban ismeretlenek voltak és azt feltételezték, hogy a ''Hochseeflotte'' egésze ezúttal sem vesz részt a rajtaütésben. A britek csapdát akartak állítani Hippernek és erre az 1. csatacirkálórajt (''1st Battlecruiser Squadron''), a 2. csatahajórajt (''2nd Battle Squadron''), a 3. cirkálórajt (''3rd Cruiser Squadron'') és az 1. könnyűcirkálórajt (''1st Light Cruiser Squadron'') jelölték ki. A britek fő erejét a 4 csatacirkáló és a 6 modern csatahajó képezte.<ref>Tarrant, 32. o.</ref>
December 15-én éjjel a ''Hochseeflotte'' rombolói brit rombolókkal futottak össze. Ingenohl úgy vélte, a ''Grand Fleet'' közelben lévő rombolóival találkoztak össze, ezért a császár utasításaira hivatkozva - miszerint kerülni kell a túlerőben lévő ellenséggel való összecsapást és mert tartott egy éjszakai torpedótámadástól is - elrendelte a visszavonulást. Hippert erről a döntéséről nem tájékoztatta, ezért ő folytatta a küldetését. Az angol partokat elérve két csoportra vált szét a köteléke. A ''Seydlitz'', a [[SMS Moltke (1910)|''Moltke'']], a ''Blücher'' északnak fordult, hogy [[Hartlepool]]nál lévő célpontokat támadjon, míg a [[SMS Von der Tann|''Von der Tann'']] és a [[SMS Derfflinger|''Derfflinger'']] délnek vette az irányt [[Scarborough]] és [[Whitby]] felé. A rajtaütés során számos katonai jelentőségű célpontot semmisítettek illetve rongáltak meg (dokkokat, gyárakat, gáz- és vízműveket, partvédelmi ütegeket, rádió- és jelzőállomásokat, vasútvonalakat), de a célt tévesztett lövedékek számos egyéb épületet is eltaláltak sok civil halálát okozva. Hartlepoolnál a partvédelmi ütegek által kilőtt 152 mm-es lövedék közül a ''Seydlitz''et három, a ''Blücher''t hat találta el. A ''Blücher'' legénységéből kilencen veszítették életüket, tizenöten megsebesültek, de a hajó komolyabb sérülést nem szenvedett. 09:45-kor a két csoport ismét egyesült és távozott keleti irányban.<ref>Scheer, 70. o.</ref>
101 ⟶ 103 sor:
[[File:Scheer's illustration of I SG disposition 16 Dec. 1916 en.SVG|thumb|300px|a német és brit kötelékek helyzete december 16-án reggel Scheer ábrázolásában]]
Ekkor [[David Beatty]] brit csatacirkálói Hipper tervezett hazavezető útján álltak, míg a többi kötelék igyekezett teljessé tenni a bekerítésüket. 12:25-kor a II. könnyűcirkálóraj Hippert keresve átsiklott a brit erők között. Az egyik brit cirkáló észrevette a ''Stralsund''ot és jelentette Beattynek
Mind a két félnek volt
=== Doggerbanki csata ===
{{bővebben|Doggerbanki csata (1915)}}
1915. január elején a németek tudomást szereztek brit hadihajók [[Dogger-pad]] (Doggerbank) feletti vizeken való rendszeres felderítési tevékenységéről. Ingenohl tengernagy eleinte vonakodott megtámadni ezeket a felderítő kötelékeket, mivel az I. felderítőcsoporthoz tartozó [[SMS Von der Tann|''Von der Tann'']]on karbantartási munkálatokat végeztek és emiatt szárazdokkban állt, ezért az alakulatot nem lehetett teljes létszámban bevetni. A ''Hochseeflotte'' vezérkari főnöke, [[Richard Eckermann]] ellentengernagy azonban ragaszkodott a hadművelet végrehajtásához és így Ingenohl Hipper
Január 23-án Hipper kihajózott a csatacirkálóival. A [[SMS Seydlitz|''Seydlitz'']] haladt az élen, mögötte a [[SMS Moltke (1910)|''Moltke'']], a [[SMS Derfflinger|''Derfflinger'']] végül a ''Blücher'' követte. A csatacirkálókat a [[SMS Graudenz|''Graudenz'']], a [[SMS Rostock|''Rostock'']], a [[SMS Stralsund|''Stralsund'']] és a [[SMS Kolberg|''Kolberg'']] könnyűcirkálók valamint a II. és az V. rombolóflottilla illetve a XVIII. romboló-félflottilla összesen 19 rombolója kísérte. A ''Graudenz'' és a ''Stralsund'' a kötelék előtt, míg a ''Rostock'' és a ''Kolberg'' annak jobb illetve bal oldalán haladt. Minden könnyűcirkáló mellé egy romboló-félflottilla volt rendelve.<ref name="Tarrant, 36. o"/>
A német rádiójeleket azonban a briteknek ismét sikerült elfogniuk és ez
A ''Kolberg'' 08:14-kor észlelte az [[HMS Aurora (1913)|''Aurorá'']]t és a harwichiak több rombolóját. Az ''Aurora'' a fényszóróit a ''Kolberg''re irányította, mire az tüzet nyitott a brit hajóra két találatot elérve. Az ''Aurora'' viszonozta a tüzet és szintén két találatot ért el. Hipper azonnal a torkolattüzek irányába fordult a kötelékével, ám ekkor a ''Stralsund'' észlelt nagy füstöt észak-nyugati irányban, melyet Hipper irányába tartó nagy brit hadihajóknak tulajdonították.<ref name="Tarrant, 38. o">Tarrant, 38. o.</ref> Hipper később feljegyezte:
:''“Egy ilyen nagy erő jelenléte a brit flotta további kötelékeinek a közelségére utalt, annál is inkább mivel az elfogott rádióüzenetek a 2. csatacirkálóraj közeledtéről tanúskodtak … Ezeket a német kötelék végén haladó
Hipper ezért déli irányban igyekezett elmenekülni előlük, de a sebessége 23 csomóra volt korlátozva, mivel a régebbi ''Blücher'' a gyenge minőségű szén miatt csak ekkora sebességet tudott elérni a 25,4 csomós rendes csúcssebessége helyett. Az üldöző brit csatacirkálók 27 csomós sebességgel közeledtek, így hamar beérték a német hajókat. 09:52-kor a [[HMS Lion (1910)|''Lion'']] 18.000 méter távolságból lövéseket adott le a ''Blücher''re, röviddel rá a [[HMS Queen Mary|''Queen Mary'']] és a [[HMS Tiger (1913)|''Tiger'']] is tüzet nyitott. A ''Blücher''t 10:09-kor érte az első találat, majd két perccel később főleg a ''Lion''ra koncentrálva a német hajók viszonozták a tüzet. 10:28-kor a ''Lion''t találat érte a vízvonalon, mely a hajó oldalán rést ütve elárasztotta az egyik szénraktárát vízzel.<ref>Tarrant, 39. o.</ref> Nagyjából ekkor a ''Blücher'' egyik 21 cm-es lövedéke eltalálta a [[HMS Lion (1910)|''Lion'']] elülső lövegtornyát. A lövedék nem tudta átütni a torony páncélzatát, de a becsapódás keltett rázkódás hatására a bal oldali ágyú átmenetileg használhatatlanná vált.<ref>Goldrick, 263. o.</ref> 10:30-kor a britek csatavonalában negyedik [[HMS New Zealand (1911)|''New Zealand'']] lőtávolon belülre ért a ''Blücher''hez és tüzet nyitott rá. 10:35-re a távolság 16.000 méterre csökkent, így az összes német csatacirkáló a britek lőtávolságán belülre került. Beatty ekkor a csatacirkálóit a sorban megegyező ellenfelükkel való harc felvételére utasította, így a ''Blücher''re a ''New Zealand'' jutott.
123 ⟶ 126 sor:
[[File:Bluecher sinkend.jpg|left|thumb|300px|a ''Blücher'' oldalára dőlve süllyed]]
A britek támadását a hajóik előtt észlelt tengeralattjárókról szóló jelentések szakították meg. Beatty azonnal kitérő manővereket rendelt el, ami lehetővé tette a németek számára, hogy növeljék a távolságot az üldözőikkel szemben.<ref>Tarrant, 40-41. o.</ref> Ekkor a ''Lion'' utolsó még üzemképes generátora is meghibásodott, ami miatt a sebessége 15 csomóra esett vissza. Beatty a sérült ''Lion''ról küldött parancsot az ellenséges formáció hátvédjének megtámadására (''"Engage the enemy's rear"''). De az üzenet téves értelmezése miatt az összes hajó a ''Blücher''t vette tűz alá és 12:10-től már csak ezt a hajót lőtte.<ref name="Tarrant, 42. o">Tarrant, 42. o.</ref> A ''Blücher'' makacsul védekezve visszaverte az 1. könnyűcirkálóraj négy cirkálójának és négy rombolónak két támadását is, azonban a cirkálóraj zászlóshajójának, a [[HMS Aurora (1913)|''Aurorá'']]nak sikerült elérnie rajta két torpedótalálatot. Ekkorra már a hátulsót leszámítva az összes 21 cm-es lövegtorony elhallgatott. Közvetlen közelről indított további hét torpedó találata után a hajó 13:13-kor átfordult és pár percig felfordulva maradt, majd elsüllyedt. Az összecsapás során a ''Blücher''t 70-100 nagy kaliberű lövedék és számos torpedó találta el.<ref name="Schmalenbach, 180. o">Schmalenbach, 180. o.</ref>
A süllyedő hajóhoz brit rombolók közelítettek, hogy kimenekítsék a túlélőket. A német ''L5'' jelű léghajója a süllyedő ''Blücher''t brit hajónak vélte és megpróbált bombatámadást intézni a rombolók ellen, melyek ennek hatására visszavonultak.<ref name="Tarrant, 42. o"/> Az áldozatok számát illetően eltérő adatok vannak. Paul Schmalenbach 6 tiszt (az összesen 29-ből) és 275 legénységi állományú tengerész (999-ből) kimentését említi meg. E szerint a halottak száma összesen 747.<ref name="Schmalenbach, 180. o"/> A német iratokat vizsgáló Erich Gröner szerint a ''Blücher'' elsüllyedésekor 792 fő veszítette életét.<ref name="Gröner, 53. o"/> A brit iratokat kutató James Goldrick szerint a kimentettek száma 234 fő volt az összesen 1200 főből.<ref>Goldrick, 279. o.</ref> A kimentettek között volt Erdmann sorhajókapitány is. Ő később a brit hadifogságban hunyt el tüdőgyulladás következtében.<ref name="Tarrant, 42. o"/> További húsz fő veszítette még életét brit hadifogságban a kimentettek közül.<ref name="Schmalenbach, 180. o"/>
152 ⟶ 155 sor:
== Emlékezete ==
* A kieli Nordfriedhof temetőben egy emlékműt állítottak a ''Blücher'' áldozatainak.
== Fordítás ==
| |||