„Szulak Szivarak” változatai közötti eltérés

== Írásai ==

 

Szulak Szivarak önéletírásában, a Vitázó vazallusban fejti ki nézeteit a buddhizmusról. Első kézből kapunk beszámolót kalandos életéről, s ebbe ágyazza nézeteit vallásról, társadalomról, politikáról. Két fejezet, a “Vallásközi kapcsolódások” és a “Dolgoztam szerzetesekkel” tárgyalja a buddhizmus kapcsolatát más vallásokkal, és azokat a szükséges változásokat, amelyeken saját vallásának át kell esnie a mai világhoz való alkalmazkodás érdekében.

 

Szulak elkötelezett buddhista munkásságának fontos eleme a vallásközi párbeszéd. Fiatal korában pár évet Nagy-Britanniában töltött, s ez képessé tette arra, hogy belehelyezkedjen a nyugati észjárásba. A társadalmi változás iránti igénye, mint vallási téma arra indította, hogy 1976-ban alapítson egy Vallás és Társadalom Együttműködési Csoportot, amelyben buddhista férfiak, de rajtuk kívül diákok is, nők is, katolikusok, muzulmánok, protestánsok vettek részt. Ámbár többnyire volt vallási hátterük, de Szulak azt hangsúlyozta, hogy mindannyian csak emberek, akik azért jöttek össze, hogy a társadalmi változásokról cseréljenek eszmét

 

Szulak életét végig kíséri a vallásközi párbeszéd iránti igény. Hisz abban, hogy buddhistáknak és katolikusoknak sok közös teendőjük van a társadalomban. Amikor buddhisták és katolikusok párbeszédéről szól, megállapítja: “Egyszerűen nincs olyan, hogy egyik vallás jobb a másiknál."<ref>[[Sulak Sivaraksa#CITEREFSivaraksa1998|Sivaraksa (1998)]], p. 162</ref> Szulak nézőpontjából az a lényeg, hogy bármilyen hitű embereknek mi a teendőjük a társadalomban.

 

Ahogy nőtt az aggodalom a kommunizmus miatt Ázsiában a 60-as években, Szulak támogatást kapott arra, hogy megreformálja a buddhizmust, mint a társadalmi változás alternatíváját.  Kolostorokba utazott, bátorította a szerzeteseket, hogy menjenek egyetemre, mert így tehetnek a hit megőrzéséért, a békéért, a társadalomért. Azt írja: “kolostorainknak korszerűsödniük kell, szerezeteseinknek érteniük kell a Nyugatot. Nem tarthatjuk meg a buddhizmust olyannak, amilyen ma. Változnia kell a modern világ kihívásai miatt."<ref>[[Sulak Sivaraksa#CITEREFSivaraksa1998|Sivaraksa (1998)]], p. 88</ref>

 

A kolostori élet korszerűsítésére csoportot szervezett “Sekhiyadhamma” néven, hogy a szerzetesek körében emelje a társadalmi tudatosság szintjét. Szulak főleg Buddhadasa Bhikkhu és Bhikkhu P. A. Payutto tanításaira hivatkozik a saját elgondolásai alátámasztására. Buddhadasa Bhikkhu a Dhamma és a szocializmus viszonyát boncolgatja, míg Bhikkhu P. A. Payutto elsősorban Buddha eredeti tanításait vizsgálja a modern világ kihívásainak szemszögéből.<ref>[[Sulak Sivaraksa#CITEREFSivaraksa1998|Sivaraksa (1998)]], p. 91</ref>

 

Szulak ebben az írásában Buddha alapvető tanításait elemzi. Úgy mutatja be a tudatosságot, a toleranciát és a függő keletkezést, hogy ezek nemcsak az egyén, hanem a közösség számára is hasznos eszközök. Művében olyan vallásosságra buzdít, amely nem intézményesül, és amely nem a szertartásokkal, a mítoszokkal és a hagyománnyal foglalkozik.<ref>[[Sulak Sivaraksa#CITEREFSivaraksa1992|Sivaraksa (1992)]], p. 68</ref> Szulak úgy érzi, a vallásnak ezek az oldalai sovinizmushoz, előítéletekhez vezetnek. Abban hisz, hogy az embereknek el kell távolodniuk ezektől, és a Buddha eredeti tanításaira kell figyelniök.

 

Szulak úgy érvel, hogy a Buddha eredeti tanításaihoz való visszatérés a társadalmi reform eszköze. Annál is inkább, mivel a buddhizmus minden érző lény életével törődik."<ref>[[Sulak Sivaraksa#CITEREFSivaraksa1992|Sivaraksa (1992)]], p. 66</ref> Szivarak hangsúlyozza, hogy sok buddhista összefüggést lát vallás és politika között, és elvárja, hogy a kormány csatlakozzon azokhoz az erkölcsi értékekhez, amelyeket akár a buddhizmus, akár más vallás kínál.<ref>[[Sulak Sivaraksa#CITEREFSivaraksa1992|Sivaraksa (1992)]], p. 66</ref>

 

Ebben az írásában Szulak Szivarak az erőszakmentességet magyarázza ela buddhizmus tanításaiban.  Szulak az erőszak három fajtáját írja le a Buddha tanításai alapján. “Minden cselekedetnek három ajtaja van, vagyis hármféle képpen teremt karmát: a test, a beszéd és a tudat."<ref>[[Sulak Sivaraksa#CITEREFSivaraksa2005|Sivaraksa (2005)]], p. 3</ref> Szulak elmagyarázza, hogy az erőszakmentesség, vagyis az ahimsza nem tétlenkedés. Például, ha erőszakot látunk, és nem próbáljuk megakadályozni, akkor magunk is az erőszakkal tartunk, mert bámészkodóként nincs bennünk együttérzés.