„Vasorrú bába” változatai közötti eltérés

A népmesei vizsgálatok szerint nem csupán a rémisztő külsőt szolgálja az, hogy milyen a külseje a vasorrú bábának, ismerjük, ugyanis legközelebbi nyelvrokonaink, az [[obi-ugorok]] időről időre áldozatot mutattak be szellemeiknek: arcukat, szájukat, orrukat bekenték vérrel, hússal, zsírral stb. Hogy az arc ne korhadjon hamar, a báb kiemelkedő orrú faarcát fémlappal fedték ([[cink]], [[ólom]], [[bádog]], [[réz]] vagy [[ezüst]]).<ref>{{MNéprLex|5|512|5-1234.html}}</ref>

 

A vasorrú bába alakja közkedvelt a modern orosz meseírók által (baba-jaga), valamint az [[1990-es évek]]től megtalálható - az "orosz fantasykben" is. A vasorrú bába (''Баба-Яга'') főként Andrej Beljanin könyveiben jelenik meg a "Borsó cár titok szolgálata" körben stb. A vasorrú bába gyermek- és fiatalkorát elsőként A. Aliverdiev "Patak" című meséjében írta le ("Lukomorie").

 

 

A Vasorrú vagy Vasfogú Bábá-s mesék szimbolisztikája értelmezhető ezen a primordiális jelentésen keresztül, és áll ez a kelet-európai mitológiák hasonló teremtményeire is, pl. a keleti, északi szláv Baba Jaga, román Baba Cloanta stb. Például a vasorr a kampót jelenti, mellyel a méhbe benyúlnak (oldalból nézve), a vasfog ugyanez szemközti nézetből (vö. délszláv Gvozdenzuba). A Vasorrú Bába a fogaival rágja magát keresztül azon a sűrű erdőn, amely a menekülő fiatalok által hátradobott vakaróból (lóvakaró keféből) keletkezett: a nő fanszőzetén kell keresztülhatolni, hogy el lehessen jutni a magzathoz, hogy el lehessen tüntetni. A tanulmány figyelmeztet arra, hogy Baba Jaga: