„Kottaírás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a clean up AWB |
||
2. sor:
[[Fájl:Pray-kódex 28. verzó.PNG|right|thumb|160px|A [[Pray-kódex]] egy lapja kottás lejegyzéssel, 12. század]]
A '''kotta''' [[
A kottában az egymást követő [[
== Története ==
13. sor:
=== Cím és szerző ===
[[Fájl:Lisztgrandioso.png|bélyegkép]]
A 20. és 21. századi kották általában többé-kevésbé egységesen jelzik a zenemű címét, szerzőségét. A szokások szerint a cím, alcím a tétel megnevezése és száma középen szerepel. A műkeletkezésének helyét, idejét és a szerzőséget a jobb oldalon tüntetik fel. A [[
Előfordul, hogy a kottát fedlappal látják el, ha viszont nem, akkor ezek az információk a kotta első oldalán, a kottasorok felett helyezkednek el.
=== Kottavonalak ===
A kottavonalak a nyugati kultúrkör zenei jelöléseinek egyik alapvető elemei. Dallamhangszerek esetén különféle [[
A modern kottai jelölésben jellemzően ötvonalas sorokat alkalmaznak. Előfordulnak kétszer-ötvonalas sorok is, a sorok különféle szólamhoz, illetve [[Zongora|zongorán]] például kézhez tartozhatnak. Ha egy hang a vonalak által lefedett hangterjedelmen kívül esik, az öt kottavonal alatt és felett pótvonalak húzhatók a hangjegy számára. Nagyon magas hangoknál, hogy ne kelljen sokat vonalazni, ''8va'' (olasz ''octava'', a.m. nyolcadik) jelzést alkalmaznak, mely szerint minden hang egy oktávval magasabb hangot jelöl. Ugyanez érvényes az egy oktávval lefelé módosításra is a ''8vb'' jellel.
35. sor:
{{Bővebben|Zenei kulcsok}}
A vonalrendszert különféle szokások szerint a szólam hangterjedelmének megfelelően választják meg úgy, hogy a dallam minél jobban illeszkedjen rá. Például hogy minél kevesebb pótvonalra legyen szükség. A kottavonalak nem mindig ugyanazt a hangot jelölik, a skála hangjai és a vonalak között kapcsolatot kell teremteni. Ennek az eszközei a ''zenei kulcsok''.
A legtöbb hangszer hangterjedelmének jól megfelel, így a legelterjedtebb zenei kulcs a violinkulcs, más néven G-kulcs. Ez az első kottavonalon rögzíti a G hangot. Léteznek más kulcsok is, a gyakorlatban a violinkulcson kívül a basszuskulcs, az altkulcs és a tenorkulcs a leggyakoribb.
Több vonalrendszerből álló kottasorokban előfordul, hogy az egyes vonalrendszerek kulcsa eltérő, amit a szólamok hangmagasság-különbségei indokolnak. Gyakori a violinkulcs-basszuskulcs párosítás, ahol előbbi például énekszólamhoz, utóbbi pedig egy alatta jelölt hanszeres kíséret szólamához tartozik.
51. sor:
A zenei hangokat a kottában hangjegyekkel jelölik. A hangjegyek hangmagasságát a hangjegy fejének a vonalrendszerbeli helye határozza meg. A hangjegy szárát jellemzően a harmadik vonalig a fej jobb oldalán felfelé, a harmadik vonalköz felett pedig a fej bal oldalán lefelé húzzák, hossza három vonalköznek felel meg. A hangjegyek ritmusértékének (időtartamának) jelölését részben a fej, részben a hangjegyszárak összekötése jelöli.
A különféle időtartamú szüneteket egyedi szünetjelekkel jelzik. Az ütem időtartamát a hangok és szünetek teljesen kitöltik.
A szünetek hangmagassággal nem rendelkeznek, így ezeket a vonalrendszerben mindig középre helyezik.
60. sor:
=== Ritmusjelzések ===
A kotta nem csak a hangok sorrendjét, hanem azok időtartamát is előírhatja. Az olvashatóság és a zenemű logikájának jobb érthetősége végett a hangjegyeket azonos időtartamú ütemekre osztják. A zeneszerző szándékának megfelelően a zenemű ritmusa lehet végig egyforma, de lehetnek ritmusváltások is.
Az azonos hosszúságú ütemekből álló szakaszok elején megadják, hogy egy utemben hány darab, és milyen ritmusértékű hangjegy fér el. Így például 4/4 (azaz négy negyedes) ütemekben négy negyedhang állhat, vagy hangjegyek és szünetjelek bármilyen más kombinációja, aminek a ritmusértéke ezzel azonos. A jelölése jellemzően a kulcs után áll a kottavonalakra írt törtszám formájában, melyet ütemmutatónak neveznek. A leggyakrabban előforduló ütemmutatók az említett 4/4, illetve a 2/4, 3/4 stb.
A kottában a zene ritmusát a hangok és szünetek hossza határozza meg. Ezek jelölése negyednél hosszabb hangoknál rendhagyó hangjegyfejjel, negyednél rövidebb hangok esetén a hangokat összekötő gerendák számával történik. Egy gerendával vannak összekötve a nyolcadok, kettővel a tizenhatodok, hárommal a harminckettedek és így tovább.
A hangjegyek és szünetek ritmusértékének sajátos módosítására pontot írnak a hangjegy után. Az ilyen ''pontozott hangok és szünetek'' időtartama másfélszeresre módosul. Például egy pontozott negyedhang időtartama három nyolcadnak felel meg. Ezzel az egyszerűsítő jelöléssel adhatók meg például nyújtott és éles ritmusok.
| |||