„Impresszionizmus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a clean up AWB |
|||
7. sor:
[[Fájl:Manet, Edouard - Olympia, 1863.jpg|balra|bélyegkép|250px|Édouard Manet: ''Olympia'' (1863)]]
Az impresszionizmus története egy nem impresszionista festő működésével kezdődik. [[Édouard Manet]] volt az, aki munkásságával, újszerű látásmódjával utat mutatott fiatalabb festőknek. Felfedezte, hogy a vizuális jeleknek megvan az önmagában megálló rendje. [[1863]]-ban két, botrányt kiváltó képet is festett, a ''Reggeli a szabadban'' és az ''Olympia'' címűt. Mindkettő kiváltotta a kispolgári prüdéria dühét, szemérmetlenséggel vádolták, pedig mindkét kép egy-egy ismert festmény hatását mutatja. Inkább az volt az ellenérzés oka, hogy az elfogadott [[akadémizmus|akadémistákkal]] ellentétben Manet a színekre épít, a térhatást a kromatikus elemekkel hangsúlyozza. Mindkét mű nagy feltűnést keltett az akkor induló impresszionista festők között, bár a művész akkor még nem vállalt közösséget velük. Sohasem dolgozott az impresszionizmus munkamódszerével, és szívesen használt feketét. Utolsó éveiben születtek azok a festmények, amelyek az impresszionizmus hatását mutatják.
Manet munkásságán túl megvolt még egy előfeltétele az új stílus kialakulásának: egy tehetséges művészekből álló festőcsoport megszületése. Tagjai péntekenként a [[párizs]]i Guerbois-kávéházban jöttek össze, itt volt többek között Manet, [[Claude Monet|Monet]], [[Camille Pissarro|Pissarro]], [[Edgar Degas|Degas]], és a híres fényképész, [[Nadar]]. Ezek a művészek szinte mind elkötelezett hívei voltak a [[plein air]] törekvéseknek. A szabadban festés nem az ő gondolatuk volt, de az impresszionisták vitték végig a legnagyobb művészi eltökéltséggel. A 60-as évektől nem csak tájképeket festettek, hanem figurális plein air kompozíciókat is, szabadtéri jelenetekben ábrázolták a kortársak életét. Bár a plein air a természethez, a tájhoz kapcsolódott, a festők kezdték felfedezni a világvárossá alakuló Párizs varázsát is. Manet ''Zene a Tuileriák kertjében'' című képe volt a kezdőpont a várost bemutató festmények sorában.
51. sor:
== Impresszionizmus az irodalomban ==
Az impresszionizmus igazi irodalmi területe a [[líra (műnem)|líra]] és a [[leíró próza]]. Stíluseszközei között ott találhatóak a színes, varázslatos képek, a [[metafora]], a [[szinesztézia]], amely a megszemélyesítést és a különböző érzéki benyomásokat olvasztja össze. Szívesen él zenei hatásokkal, hangutánzó szavak használatával, formai és rímelési bravúrokkal. A színek, árnyalatok, képzetek használatában az impresszionista festészet hatását vehetjük észre.
A költők, írók a lényegből a jelenséget emelik ki, mert hitük szerint, ha a jelenséget a megfelelő pillanatban ragadják meg, a valóság lényegi sajátosságáig jutnak el. Ezért költészetük állandó kísérletezés a pillanat megragadása érdekében. A közlés alapja egy emlékező magatartás, a hangulat, a benyomás, a cselekvés emlékképként idéződik fel.
65. sor:
== Impresszionizmus a zenében ==
Az impresszionista zene tárgyát zenén kívüli forrásokból meríti, de pillanatnyi benyomásokat rögzít. Természeti képeket, jelenségeket foglal zenébe: felhők gomolygását, a víz és a szél játékát, mediterrán tájak ragyogását (például Debussy: Tenger). Az új zenei hangzásra való törekvést rendkívül jól kifejezi az [[egészhangúság]], amely a századforduló zenéjének és vele a [[tonalitás]] felbomlásának dallamban és harmóniában egyaránt megnyilvánuló stílusjegye. Az egész hangú skálán az [[oktáv]]ot hat egyenlő [[nagyszekund]]ra osztja, így a dúr-moll [[hangnem]]ű érzetet megszünteti. A hangsor nyugtalanságot hordoz, és a lezáratlanság érzetét kelti.
=== Jelentős zeneszerzők ===
| |||