Főmenü megnyitása

Módosítások

a
clean up AWB
 
== Relatív szolmizáció ==
A '''relatív szolmizáció''' az abszolút [[hangmagasság]]tól független, kizárólag a [[zenei hang|hang]] adott [[hangsor]]ban elfoglalt helyének – a környező hangok alapján történő – azonosítását lehetővé tévő módszer, mely által bármely hangra mint [[alaphang]]ra (a hangsor [[dallam]]i és/vagy [[Harmónia (zene)|harmóniai]] szempontból legfontosabb, fundamentális hangjára) felépíthető a [[diatonikus hangsor]]. Mivel minden más ismert módszernél gyorsabban és eredményesebben fejleszti a [[relatív hallás]]t – különösen gyermekkorban, illetve zeneileg képzetlen személyek esetében is –, ezáltal egyben a dallam-, [[hangzat]]- és harmóniafelismerés és -reprodukálás képességét illetve a tiszta énekes [[intonáció]]t: alkalmazása a zeneoktatásban nélkülözhetetlen, ismerete pedig a zenészek számára alapvető. Gyakran [[kézjelek]]kel együtt alkalmazzák, tanítják és tanulják.
 
Például C-[[dúr hangsor|dúr]]ban a relatív szolmizációs hangok az abszolút hangoknak az alábbi táblázat szerint felelnek meg. A "szolmizációs hang" oszlopban első helyen és félkövér [[betűtípus]]sal minden esetben a hivatalos magyar szakmai-tudományos írásmód szerinti elnevezés szerepel; majd a kiejtési variánsok következnek, melyek egyrészt a beszédben nyelvi jelenségek, másrészt pedig énekelve – természetes módon, a [[magyar nyelv]] rövid-hosszú [[magánhangzó]]párjaihoz igazodva – az énekelt hang hosszúságától függenek; ezután zárójelben a más országokban használt – csak a magyar írásmódtól eltérő – további változatok (ha van ilyen), írásmód szerint. A szolmizációs betűjel mindig kisbetűs. A felfelé vagy lefelé módosított szolmizációs hangokat értelemszerűen nem rövidítik.
== Története ==
===Már az ókori görögök is...===
A [[ókori Görögország|görögök]] korán felismerték, hogy énekléskor a különböző [[zenei hang]]ok különböző [[magánhangzó]]khoz (különböző magánhangzókat tartalmazó [[szótag]]okhoz) rendelése a legegyszerűbb és legtermészetesebb módszer a hangviszonyok memorizálására.
 
A görög zene szigorú elméleti arányokon nyugodott. Alapja a ½-1-1 [[hangköz]]arányú [[tetrachord]] (pl. e-f-g-a). Négy összekapcsolt illetve szétválasztott tetrachord egy kiegészítő legmélyebb hanggal ''(proszlambanomenosz)'' hozta létre a két [[oktáv]]ra terjedő [[hangsor]]t ''([[szüszthéma teleion]])''.
}}
 
[[Fájl:Gnome-speakernotes.png|||30px]]
[[:Media:Ut Queant Laxis.ogg|Az ''Ut queant laxis'' kezdetű himnusz dallama]]
<!--
* {{BRZene|ALL}}
* Allaire, Gaston George: ''The Theory of Hexachords, Solmization and the Modal System: A Practical Application'', American Institute of Musicology, Róma, 1972
* Kodály Zoltán: ''Visszatekintés'', Editio Musica, Budapest, 1982, ISBN 963330444x963330444X
* Curwen, John: ''The Teacher's Manual of the Tonic Sol-fa Method'', Boethis Press, 1997, ISBN 978-0863141188
* Dobszay László: ''Útmutató a "Hangok világa VI." tanításához'', Editio Musica, Budapest, 1972, ISMN M080067727
35 062

szerkesztés