„Hardcore techno” változatai közötti eltérés

a
clean up AWB
a (Hipp-hopp kijavítom a hiphopot! Mintha egy helyesírási felmérő példamondata lenne.)
a (clean up AWB)
 
* '''Artcore''' (''Gangsta style''; 1993-2001): Az elsősorban [[DJ Ruffneck]] nevéhez köthető stílus a hardcore talán első olyan alstílusa volt, ami megpróbált elszakadni a tisztán tánczenei gyökerektől és művészi értékkel egészíteni ki azt. Az akkori hardcore-ral még csak össze sem mérhető komplexitású dallamok, [[Amen break]]-ben dúskáló [[jungle]] betétek és [[Roland Juno]]-val előállított fűrészjelek tették a stílust igazán egyedivé. A stílus 2001-ben, az utolsó ''artcore'' label, a [[Gangsta Audiovisuals]] leállításával szűnt meg létezni. Ezt a stílus egyik emblematikus alakja, [[Ophidian|Trypticon]] úgy kommentálta a honlapján, hogy kihoztak már a stílusból mindent, amit lehetett, megalkották már minden idők legjobb ''artcore'' számait, amiknél jobbat aligha lehetne csinálni, ezért inkább más stílusok felé fordulnak, melyek révén a hardcore tovább fejlődhet.
 
* '''Breakcore''' (1995-től napjainkig): A ''breakcore'' születése majdhogynem egybevág a [[Drill&bass]], vagyis a későbbi [[IDM]] (''Intelligent Dance Music'') születésével, ami elsősorban [[Squarepusher]] és [[Aphex Twin]] nevéhez köthető. Ők voltak az elsők, akik a tört ütemek terén tovább merészkedtek a [[drum&bass]] világánál, és átlépték a kiszámíthatatlanság határmezsgyéjét, ahol az agyontorzított, cafatokra szabdalt [[Amen-break]] az úr. Ebből kifolyólag ugyancsak angolszász területeken, elsősorban Angliában és Ausztráliában jöttek létre az első kiadók, amik ezt az IDM-es hangzást kezdték el vegyíteni a hardcore-ral, ebből született meg a ''breakcore''. Igazán népszerű csak a XXI. századra lett, rengeteg ''speedcore'' producer folytatta pályafutását ''breakcore'' előadóként.
 
* '''Darkcore''' (1998-tól napjainkig): A [[Ruff Intelligenze]] a [[Ruffneck Records]] ''sublabel''jeként indult 1995-ben, mint kísérleti [[hardtrance]], azonban két megjelenés után [[DJ Ruffneck]] úgy döntött, elégedetlen a label irányával (és fogadtatásával, feltételezhetően), ezért parkolópályára állította. Két évvel később egy új alias alatt ([[DJ Ruffneck|D'Spyre]]) maga készítette el a label harmadik lemezét,<ref name="ref2">[RIN3 / SIN0-5] '''D'Spyre - Stairway To Eternity…''' (''Ruff Intelligenze, 1997 / Supreme Intelligence, 1998'')</ref> s ezzel megszületett a ''darkcore''. A dolgot viszont beárnyékolta, hogy Ruffneck majdhogynem ezzel egyidőben összerúgta a port a labeljeit futtató [[XSV]] kiadóval. Létrehozta a saját lemezkiadó cégét, és az újkeletű hangzását átvitte az újonnan indított [[Supreme Intelligence]] nevű labelje alá, ami 1998-tól 2001-ig az egyetlen 100%-ig ''darkcore'' label volt. 2001 után a szerepét a szintén Ruffneck alapította, mai napig rendkívül népszerű [[Enzyme Records]] vette át.<br />Mint ahogy azt a neve is mutatja, a stílus sötét, nyomasztó atmoszféra és lassabb tempó (150-170 BPM) jellemzi a leginkább.
 
* '''Digital Hardcore''' (1992-től napjainkig): A ''digital hardcore'' zenére jellemző a magas tempó, a ''hardcore punk'' zene gyorsaságát kombinálják össze torzabb és keményebb elektronikus hangzásokkal.<br />Az elektromos gitár használatát megtartják, és azt samplerekkel, szintetizátorokkal és dobgépekkel együtt játsszák. A vokálok a hardcore punkra is jellemző agresszív, dühös ordítozásból állnak. A szövegek lázítóak, erősen politikai jellegűek, leginkább baloldali típusú politikai eszmékkel vagy anarchista ideálokkal foglalkozik. De az anarchizmus mögé bármilyen politikai nézet betehető probléma megoldásaként.<br />A stílust az [[Atari Teenage Riot]] nevű banda teremtette meg 1992-ben Németországban/Berlinben. A banda frontembere, [[Alec Empire]] nevezte el zenéjük hangzását ''digital hardcore''-nak, és 1994-ben megalapította saját kiadóját is [[Digital Hardcore Recordings]] néven. Egyre több német banda írt hasonló hangzású zenéket, a stílus népszerűsége underground szinten nőtt a digital hardcore fesztiválok által, amiket több német városban tartanak. Az 1990-es évek közepe-vége fele sok új kiadó alakult akik hasonló stílusban adtak ki zenéket. Ma már több távoli előadó is van mint pl.: Japánból a The Mad Capsule Markets, Kanadából Schizoid és Washingtonból Rabbit Junk kiknek zenéit erősen befolyásolta a korai német scene és tovább fejlesztették a digital hardcore hangzását, hogy a 21. századnak megfelelő legyen.<br />Vannak olyan művészek is, akik azzal kísérleteztek, hogy a hardcore punk elemek helyett valami mással ötvözik az elektronikus zenei elemeket, ilyen művész pl.: Acid Enema, vagy új nevén Sangre, aki a Black Metalt ötvözte az extrém elektronikus zenék elemeivel. Az ilyen előadók már nem illenek bele a digital hardcore stílusba, mivel hiányoznak a hardcore punk elemek, amik nélkül nem nevezhetőek digital hardcore-nak, persze vannak kivételek is, akik alapból a digital hardcore elemekhez adtak hozzá további elemeket.
 
* '''Early Hardcore''' (''Early Rave''; 1993-1998): Az hardcore első virágkorárat leginkább reprezentáló stílus, mely elsősorban a [[Thunderdome]] válogatáslemezek révén lett világszerte ismert. A hardcore legelemibb, nyers és csiszolatlan formája, ami aztán hosszú évekre határozta meg a trendeket, alapjaiban változtatva meg az [[elektronikus zene|elektronikus zenékről]] addig kialakult képet. Karakteres, torzított lábdobok, éles cinek és a [[Roland TR-909|TR-909]] jellegzetes pergődobja és tapsa tették mindenki számára azonnal felismerhetővé. Hollandiában mind a mai napig rendkívül népszerű, rendszeresek az ''Early Rave'' partik, és majd' minden nagyobb rendezvényen külön terem gondoskodik arról, hogy a hardcore múltjának eme darabja méltó módon képviselve legyen.
 
* '''Freeform''' (''Nu Energy'', ''FiNRG''; 1999-től napjainkig): Eredetileg ''trancecore'' néven kezdte pályafutását ez az angliai ''happy hardcore'' mutáció, melyet aztán [[DJ Sharkey]]-nak köszönhetően ''freeform''-ra kereszteltek át, mivel Hollandiában is ugyanebben az időben kezdte el bontogatni a szárnyát egy szintén ''trancecore'' névre hallgató, azonban hangzásában teljesen más stílus. Míg ez utóbbi inkább tekinthető egy sötétebb tónusú [[goa trance]]+hardcore hibridnek, addig a freeform inkább klasszikus eurotrance elemekből építkezik. A sors iróniája, hogy pár évre rá a holland ''trancecore'' szinte teljesen kihalt, azonban a [[goa trance]]-es hangzás fennmaradt, s a 2002 óta jelenlévő finn ''freeform'' jellegzetességévé vált.
 
* '''Frenchcore''' (199x-től napjainkig): Elsődlegesen a francia hardcore-t értjük alatta, de nem csak kizárólag azt, mivel egyedi hangzása révén egy külön stílusnak számít. Nem minden francia DJ játszik ''frenchcore''-t, de nem is csak franciák írhatnak ilyet. Ez egy speciális stílus, ami kilencvenes évek közepe táján született meg a francia [[Manu le Malin]] és [[Laurent Hô]] irányítása alatt.
 
* '''Gabbergrind''' (2000-től napjainkig): Viszonylag új keletű irányzat. A "speedcore" és egy extrém metal stílus, az úgynevezett "grindcore" keveréke. A ''gabbergrind'' előadóknál beszélhetünk kisebb zenekarokról is, mert némelyek kiegészülnek kísérő zenészekkel vagy énekessel is. De létezik komplett zenekar is, ilyen pl. a Tourette Syndrom. Néhány előadó: [[Maruosa]], [[Tourette Syndrom]], [[Cunt Blasting]], [[Necrophilius Coprophagus]], [[Realicide]], [[Vomitus Coitus]], [[The Berzerker]].
 
* '''Happy Hardcore''' (1994-1998): Ahogy a hardcore napról napra egyre nagyobb tömegeket mozgatott meg, úgy nőtt meg az igény egy médiabarát verzióra is, hiszen az erőszakos hangvétel, a torz dobok és az ekszplicit szövegek nem voltak alkalmasak arra, hogy országos rádiókban és zenetévékben leadhatóak legyenek. Ezért a torzdobokat hamarosan felváltották a kopogós [[Roland TR-909|TR-909]]-ek, a női vokálok és az életvidám dalszövegek. Megszületett a ''happy hardcore''. Mindezen változtatások ellenére a holland ''happy hardcore''-nak sikerült megőriznie az autentikus, hardcore-ra jellemző hangzását, míg a helytelenül ''rave'' néven elhíresült német, és a leginkább [[jungle]]-re hajazó angol változatoknak nem. 1995-től az 1997-es [[house]]-láz elterjedéséig Európa legdominánsabb elektronikus zenei irányzata volt.<br />Azonban amint a média figyelme a house-ra irányult, a ''happy hardcore'' úgymond kiment a divatból, a rá épülő, főként haszonszerzés céljáből alakult kiadók és előadóik mind profilt váltottak. A korábban igazi hardcore-t játszó DJ-k és producerek csak kis százaléka tért vissza az undergroundba, hogy folytassa hardcore-os pályafutását.<br />A ''happy hardcore'' népszerűségének elvesztése után csupán Angliában maradt fenn, ahol az ezredfordulón [[trance]]-es hangzást kölcsönözve ''UK hardcore''-rá, illetve ''freeform''-má alakult.
 
* '''Hardstyle''' (''Hard Dance'', ''Hardbass'', 1999-től napjainkig): A méltán híres [[Sensation Black]] partisorozat fő stílusaként aposztrofált ''hardstyle'' speciális elegyét alkotja a ''hardhouse''-nak, ''hardtrance''-nek és a ''newstyle hardcore''-nak, ami az ezredforduló óta évről évre egyre nagyobb népszerűségre tesz szert, javarészt köszönhetően az előbb említett Sensation Black-nek, másrészt pedig annak, hogy a kluboknak újra megnőtt az igény a keményebb hangzású, de könnyen táncolható zenékre. Az első ''hardstyle'' bulik 1999 végén, 2000 elején kerültek megrendezésre Hollandiában, amiket nem sokra rá német és olasz partyk követtek. Jó ideig a ''hardstyle'' producerek zömét hardcore DJ-k alkották, akik karrierüket megújítandó avanzsáltak át az új stílushoz. A hirtelen jött siker után sokan fel is hagytak a hardcore-ral, hogy tisztán a ''hardstyle''-ra koncentrálhassanak.
 
* '''Hardtrance''' (1995-től napjainkig): A kilencvenes évek közepén, Németországban kialakult stílus a korai, dallamos [[trance]] hangzást vegyítette a hardcore producerek által alkalmazott technikákkal, mint például úgynevezett „hoover”, amit a [[Human Resource]] Dominator című száma tett méltán híressé. Az 1996-1997 közötti időszakban erőteljes ''happy hardcore'' hangzás volt rá jellemző, melyet aztán a ''happy hardcore'' megszűnésével levetközött, és az [[euro trance]] irányába való elmozdulásával teljesen elszakadt a hardcore-tól; a keletkezett szakadékot később a ''hardstyle'' lett hivatott áthidalni. Tempóját tekintve leginkább 140-145 BPM közt mozog.
 
* '''Hardtechno''' (1995-töl napjainkig): A kilencvenes évek közepén, Németországban kialakult stílus a korai, monoton [[techno]] hangzást vegyítette a hardcore producerek által alkalmazott technikákkal. Kialakulása erőteljesen összeköthető a [[Schranz]] alapjaival.[[Robert Natus]] és tőle függetlenül [[DJ Amok]] találta ki 2002 közepén.
Amok ma már darkcore-t játszik saját számaival vegyítve.
 
* '''Industrial Hardcore''' (1991-től napjainkig): Az ''industrial hardcore'' tulajdonképpen egyidős magával a hardcore-ral, egyazon tőről származnak, azonban az ''industrial hardcore''-ban a [[techno]]-ra jellemző stílusjegyek jóval nagyobb százalékban vannak jelen. A francia [[Laurent Hô]], [[Manu le Malin]] és a német [[Marc Acardipane]] szinte egy időben, 1993-tól kezdett el kísérletezni a techno és a hardcore különleges kombinációjával, és máig a franciák számítanak az ''industrial hardcore'' egyik legjelentősebb képviselőinek.<br />Hollandiában ezzel szemben csak az ezredforduló környékén, a ''newstyle'' helyetti alternatívaként kezdett el kialakulni, hidat teremtve az egyre népszerűbb, modern techno hangzás felé. Ebben az egyik legnagyobb úttörő szerepet [[DJ Promo]]-nak tulajdoníthatjuk, aki 2001-ben, [[DJ Promo#Rude Awakening|Rude Awakening]] nevű projektjével törölte el végleg a hardcore és a techno között húzódó határvonalat. Saját kiadója, a [[DJ X-ess]]-szel közösen alapított [[The Third Movement]] máig a holland ipari hardcore fellegvárának számít. Általában 130 és 190 bpm között mozog.
 
* '''Makina''' (''Bakalao'', ''Poky''; 1999-től napjainkig): Spanyol eredetű, ''UK hardcore'' alapú, de gyengébb, kopogósabb dobbal rendelkező mutációk, amik csak Spanyolország bizonyos részeire korlátozódnak. A ''poky'' az ország középső területeire jellemző, míg a ''bakalao'' és a ''makina'' inkább a mediterrán partvonalon van jelen. Spanyolország elektronikus zenei kultúrája Európa más országaiban működő klubrendszerrel ellentétben erőteljesen diszkó-orientált, így az underground helyett (ami ilyenformán szinte nincs is) ezeket a stílusokat, illetve a ''UK hardcore''-t, a ''hardstyle''-t és a ''mainstyle hardcore''-t is a szigorú anyagi szempontok alapján működő, monopolizált overground karolta fel.
 
* '''Mainstream''' (''Mainstyle'', ''Present hardcore''; 2003-tól napjainkig): A hardcore számtalan ágazatát egyfajta origóként összefogó központi stílusa, ami hangzását tekintve a legközelebb esik a felszínhez, mellőzi a túlzott szélsőségességet, devianciát, így a külföldi médiában is könnyebben talál visszhangra. A ''mainstyle'' elnevezés ugyan csak pár éves múltra tekint vissza, azonban a szerep, amit betölt, a kezdetek óta jelen van. A hardcore az ezredforduló utáni mélyrepüléséből kilábalván egy technikailag jóval érettebb szintre lépett, s ebben a második virágkorában a ''mainstyle'' jelentős szerepet játszik.<br />Mérsékelten gyors, 160-170 BPM-es tempó, dobgépek helyett modern (szoft)szintetizátorokon alapuló, gyakran változó, már-már barokkosan túldíszített ritmusszekció jellemzi, melyet gyakran komplex dallamok egészítenek ki.<br />A legelső ''mainstyle'' számok az [[Enzyme Records]] és a [[Traxtorm Records]] nevű kiadók mögött tevékenykedő producerekhez köthető.
 
* '''Newstyle''' (''Newschool''; 1998-2002): Megtévesztő módon a már 'új'-nak egyeltalán nem nevezhető ''newstyle'' a hardcore nagy "hullámvölgyének", az 1998-tól 2002-ig tartó időszakának legreprezentatív képviselője, a korszak ''mainstyle''-ja. A ''newstyle'' egy mesterségesen generált és azonban balul elsült megújulási kísérlet eredménye, aminek célja a gyors tempójú zenéktől a lassabb [[house]] felé forduló divathullám meglovagolása lett volna. A változó trendeknek megfelelően szakított az addigi jellegzetes és kiforrott hardcore hangzással, az átlagosan 180 BPM-es tempót egy jóval lassabb, 140-150 BPM-esre cserélték le, a dallamvilágot pedig egy jóval egyszerűbb, az epikus [[trance]]-ekre jellemző himnuszosság váltotta fel.<br />A legelső ''newstyle'' szám és vele együtt a ''newstyle'' "feltalálójának" címét két holland lemezlovas, [[The Dark Raver]] és [[DJ Vince]] jegyzi.<ref name="ref1">[BABY021] '''The Dark Raver & DJ Vince - Intelligent Hardcore''' (''Babyboom Records, 1997'')</ref><br />Megjelenése és elterjedése jelentős mértékben megosztotta a hallgatótábort, rengetegen fordultak el a hardcore-tól neki „köszönhetően”. 1998-ra a hardcore népszerűsége világszerte jelentős mértékben visszaesett, egyedül Olaszországban tudja megőrizni stabilitását, így rövid időre a hardcore központja ide helyeződött át. Az ezredfordulóra a legtöbb holland partyszervező felhagyott a hardcore-ral, és rengeteg label szűnt meg. A stílus újra felvirágoztatása a [[Masters of Hardcore]] nevű partysorozathoz köthető, ami újra több tízezres tömegeket mozgatott meg, s ami rengeteg fiatal tehetségnek biztosított lehetőséget a bizonyításra.
 
* '''Oldschool''' (''Oldstyle''; 1990-1993): A hardcore legelső, úgynevezett nulladik periódusába tartozó, meglehetősen kezdetleges, kiforratlan hangzását értjük alatta. Mai füllel egyeltalán nem tekinthető keménynek, a detroiti [[techno]] és a chicagoi [[acid house]] keverékeként hangzásának alappilléreit elsősorban a [[Roland Corporation]] három, legkultikusabb terméke, a [[Roland TR-909|TR-909]]-es és [[Roland TR-808|TR-808]]-as dobgépe és a [[Roland TB-303|TB-303]]-as bassline szintetizátora adta.
 
* '''Speedcore''' (1993-tól napjainkig): Mint ahogy azt a neve is mutatja, a ''speedcore'' elsősorban a sebességre helyezi a fő hangsúlyt. Az ütemszáma nagyon széles skálán mozog, a pontos alsó határértéke nem tisztázott, de rendszerint 230 BPM felett szoktunk ''speedcore''-ról beszélni, az az alatti, de 190 BPM-et meghaladó intervallumra az ''uptempo'' kifejezést használják. Konkrét felső határértéke nincs, az első ''speedcore'' számok rendszerint 250-255 BPM körüliek voltak, ami szorosan összefügg a [[számítástechnika|számítástechnikában]] használt [[byte]] fogalmával, ugyanis az 1 byte-on tárolható legnagyobb szám a 255 (<math>2^8-1</math>). Később a producerek megszabadultak ettől a technikai korláttól, és az ezredfordulóra elterjedtek a 300 és az annál magasabb BPM számú trackek, melyek gyakran elérhetik (és akár meg is haladhatják!) az 1000 BPM-et.<br />A ''speedcore'' a dühöt, aggresszivitást és erőszakot jelképező atmoszférájával gyakran támadja, kifigurázza és gúnyolja a „normális” zenék által felállított standardokat, melyek alol rendszerint a lassabb, gabberek által hallgatott „puhányabb” hardcore számok sem képezhetnek kivételt.<br />Az első autentikus ''speedcore'' formációnak a háromtagú, New York-i [[Disciples of Annihilation]]-t (röviden D.O.A.) tekintjük, akik 1993-ban alakultak, s egy évre rá kezdték el zenéiket megjelentetni a szintén amerikai illetőségű [[Industrial Strength Records]] kiadónál. Második Speedcore Producer: Dj Skinhead. Úgyszintén ennél a kiadónál adta ki zenéit. A ''speedcore'' Európán belül elsősorban Németországban és Olaszországban talált táptalajra, míg a tengerentúlon pedig leginkább Kanadában népszerű. ([[Canadian Speedcore Resistance]])
 
* '''Terror''' (''Terrorcore'', ''Deathcore''; 1994-től): A ''terror'' elnevezés az 1994-ben alakult frankfurti [[Kotzaak]] label ([[Planet Core Productions|PCP]] sublabel) születéséhez köthető, ami az akkori hardcore-nál gyorsabb zenék megjelentetését tűzte ki céljául. Gyors tempója miatt sokan keverik a ''speedcore''-ral, azonban míg ez utóbbi elsődlegesen a szélsőségesen gyors tempóra koncentrál, addig a ''terror''-t egyfajta gonosz, rideg, rémisztő atmoszféra különbözteti meg tőle, ami a kor híres, horrorfilmes zeneszerzői által kikísérletezett ijesztő hangzáson alapul. A stílust legemblematikusabban képviselő CD-sorozat a [[Terrordrome]] volt, melynek utolsó, tizedik része 1997-ben jelent meg. A sorozat első négy darabja a holland [[Mokum Records]] gondozásában jelent meg, 1995-től azonban a német [[Control]]-hoz került, s innentől nyerte el végső, egyedi hangzását.
 
* '''Trancecore''' (1999-2003): Sok más alstílushoz hasonlóan a ''trancecore'' is a dallamvilág megújításának céljával jött létre, azonban az angliai ''freeform''-mal ellentétben megtévesztő módon nem a klasszikus [[trance]] forrás inspirálta, hanem inkább a goa trance komplex felharmónikusait kombinálja a hardcore kidolgozott, torzdobos ritmusszekciójával. Sajnos hosszú távon nem bizonyult életképesnek, a [[goa trance]]-es hangzás azonban később ugyanúgy megjelent a finn ''freeform''-ban is.
 
* '''UK Hardcore''' (1992-től napjainkig): Az angol hardcore a breakbeat komplex világának feltérképezése közben alakult ki, olyan előadók közreműködésével, mint a [[The Prodigy|Prodigy]], [[Hyper-On Experience]], [[DJ Jonny B]] és a [[Sonz of a Loop Era]], ami később a [[jungle]]-ben, illetve annak folyományaként a [[drum&bass]]-ben teljesedett ki, mivel az ''UK hardcore''-t nem sokkal később magával ragadta a ''happy hardcore''-láz. Fontos megjegyezni, hogy a ''UK hardcore'' alatt ebből kifolyólag az angol ''happy hardcore'' vonal evolúcióját értjük csupán, nem pedig általánosan az Egyesült Királyságból származó összhardcore-irányzatokat. A ''UK hardcore'' az európai ''happy hardcore'' hanyatlása után Nagy-Britanniában maradt fenn, illetve a tengerentúlon lelt új hallgatóságra. A stílus jeles képviselői a szigetországon kívül főként Ausztráliában, Kanadában, Japánban és az Egyesült Államokban lépnek fel.<br />A XX. század végére több más dallamos és vidám hangvételű tánczenéből merített, s végleg magamögött hagyta a kilencvenes évek ''happy hardcore'' imázsát. Ezt követően új producerek csatlakoztak a stílushoz, akik mind magukkal hozták egyediségüket, így manapság a ''UK hardcore''-on belül is már többféle irányzatot különböztetünk meg. Elterjedt egy kicsit kommerszebb, klubosabb változat, ami leginkább vonzza a laikus tömegeket, ezen kívül van egy egyre experimentálisabb, talán kevésbé "szép", de annál agyamentebb vonulat, és nem utolsósorban számtalan label képviseli a klasszikus és zeneileg színvonalas ''UK hardcore'' hangzást, amely hű maradt a stílus eredeti feelingjéhez.<br />A ''UK hardcore'' az utóbbi időkben nem csekély szimbiózist mutatott a ''freeformmal'', a két stílus mutációja nagy sikereket aratott.
 
 
* '''1994''' - [[NARG Entertainment#Hell'oh / Andreas Harsh|DJ Hell'oh]] vezetésével megalakul az [[NARG Entertainment]]. [[Hiroshima Mayday]].
 
* '''1995''' - [[Rave Olympia]].
 
* '''1996''' - [[West hangár]], [[ThundeRave]].
 
* '''1997''' - Nagyon sok, még ma is aktív magyar lemezlovas kezdte pályafutását hardcore lemezeket pörgetve, azonban 1997-től jódarabig csupán [[NARG Entertainment#Hell'oh / Andreas Harsh|DJ Hell'oh]] maradt az egyetlen magyar hardcore DJ, és az általa alapított [[NARG Entertainment]] az egyetlen hazai hardcore partyszervező csapat. Hogy a magyar partyarcok kicsit jobban képben legyenek a hardcore-t illetően, elkezdett cikkeket publikálni a [[Freee Magazin]]-ba.
 
* '''1998''' - Az [[NARG Entertainment]] szervezésében megrendezésre került a Crazy Grenade (1998. május 16.), máig az egyik legdurvább magyar ''speedcore'' buli, s melyen [[NARG Entertainment#Hell'oh / Andreas Harsh|Hell'oh]] volt az egyetlen hazai fellépő.
 
* '''1999''' - Több amatőr kezdeményezés is indult, kis létszámú, családias hangvételű, azonban rendszeresnek mondható partyk kerültek megrendezésre az ország több pontján is. Ezek közül az egyik, a ''Gabberflashes'' nevű csapat által szervezett '''Rave Lovers''', ami kilenc alkalommal került megrendezésre, és a [[Neorave]] partysorozatban folytatódva lépett a profizmus útjára.
 
* '''2000''' - Az év végén indult útjára a [http://gabber.kingdom.hu Gabber Kingdom], a magyar gabbereket összegyűjtő hírportálja, mely máig Magyarország legnagyobb gabber fóruma.
 
* '''2001''' - Az osztrák illetőségű [[Death Noize Clan]] a 2001-es európai turnéjának első állomásaként Budapestet választotta, s az [[NARG Entertainment]]-tel közösen szervezett '''Hellrave - Europe Tour Budapest''' sokáig a legnagyobb látogatószámot produkáló magyar hardcore rendezvénye volt, ami a buli helyszínéül szolgáló [[Supersonic Technikum]] klub helyi rekordját is megdöntötte. Ezt a rekordot később ugyancsak egy NARG-szervezésű buli tudta lekörözni, 2004-ben.<br />Továbbra is kicsi, de erősődő hardcore szcéna jellemezte ekkor Magyarországot, ami a Hellrave sikere után visszatért a kis létszámú, alacsony költségvetésű, kizárólag magyar DJ-ket felvonultató bulikhoz.Ilyen volt például a Budapesten rendezett öt részes '''Necropolis''' partisorozat 2001 márciusától-2001 augusztusáig.
 
* '''2002''' - Elindult a [[Neorave]]. Erősödött az osztrák-magyar barátság, egyre jelentősebb számban kezdtek el magyar gabberek osztrák bulikra járni, ahol Magyarországgal ellentétben nagy emberbázisú, erős szcéna uralkodott, s rendszeresen fordultak meg híres holland, olasz és német fellépők. Az [[NARG Entertainment]] felkérést kapott, hogy az első ízben megrendezésre kerülő magyar Mayday-en (Mayday comes to Budapest) egy külön teremmel (VIVA+ Floor) képviselje a hardcore-t.
 
* '''2003''' - Az év elején megalakult a [[Death Noize Clan Hungary]], az osztrák DNC magyar divíziója. A DNC Hungary a mindössze két hónapos múltra visszatekintő, [[DJ Skyscraper]] vezetésével indult Brotherhood of Gabbers nevű csapatból alakult át, akiknek első bulija, a 2002. novemberében megrendezésre került Ultra Infestation olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy az osztrák DNC felkérte őket, csatlakozzanak hozzájuk. Még ebben az évben a magyar DNC újra elhozta Magyarországra a DNC legnagyobb partysorozatát, a Hellrave-et, azonban ez nem sikerült olyan pozitívan, mint a 2001-es.
 
* '''2004''' - Novemberben az ekkor háromtagú [[NARG Entertainment]] ([[NARG Entertainment#Hell'oh / Andreas Harsh|Hell'oh]], [[NARG Entertainment#XT Noise|XT Noise]] és Tshwest) tízéves születésnapja alkalmából egy ingyenes, háromtermes bulira invitálta a hazai kemény underground képviselőit, köztük az összes magyar hardcore DJ-t (számuk ekkor 11-re rúgott), illetve osztrák barátaikat. Eme jeles eseményre, mely a keresztségben a [[NARG Entertainment#Hard Decade - 10 years of NARG|Hard Decade]] nevet kapta, közel 1500-an voltak kíváncsiak, ezzel új rekordot állítva fel a rendezvény helyéül szolgáló [[Supersonic Technikum]]-ban. Ezt megelőzően az áprilisi, harmadik magyar Mayday-en (Mayday - Future Downloaded) szintén a három NARG DJ képviselte a hardcore-t.
 
* '''2005''' - Az [[NARG Entertainment]] következő nagy dobása, az Explosion partysorozat első darabja, egy négytermes, összelektronikus zenei fesztivál, az [[NARG Entertainment#Explosion Festival 2005|Explosion Festival 2005]], júliusban került megrendezésre, melyen tiszteletét tette a hardcore keresztapja, [[Lenny Dee]] (USA) is!
 
* '''2006''' - A magyar hardcore DJ-k száma ugrásszerűen megnőtt, s ez a folyamat szinte a mai napig tart. [[NARG Entertainment#Hell'oh / Andreas Harsh|Hell'oh]] Angliába való kiköltözése után a stafétát [[NARG Entertainment#Mercenary|Mercenary]] vette át, aki 2009-ig az első számú szervezője lett a NARG rendezvényeknek. Mercenary 2005 óta volt tagja az NARG-nek, előtte két évig - nem mellesleg alapítótagként - a [[Death Noize Clan Hungary]] sorait gazdagította.
 
* '''2007''' - Az év elején útjára indult a [[Rakehell]] partysorozat, ami szakított az addigi magyar hagyományokkal, és elsődlegesen a látványra helyezte a legfőbb hangsúlyt. Emellett elsőízben látogatott Magyarországra [[DJ Promo]], aki az indusztriális oldalát ([[DJ Promo#Rude Awakening|Rude Awakening]]) csillogtatta meg egy [[NGOHT]] által szervezett bulin. Ugyancsak ebben az évben hallhatta először élőben a magyar közönség [[DJ D]]-t, az olasz mainstyle hardcore egyik jeles képviselőjét, az NARG által szervezett [[NARG Entertainment#Hardcore Explosion|Hardcore Explosion]]-ön.
 
* '''2008''' - Az év vége felé a [[NARG Entertainment]] ismét túlszárnyalta eddigi teljesítményét, és egy újabb [[NARG Entertainment#Hardcore Explosion|Hardcore Explosion]] partival lepte meg a nagyérdeműt. Először látogatott Magyarországra [[Ophidian]] (NL), a jelenkori hardcore egyik leginnovatívabb géniusza.
 
* '''2009''' - Első ízben lépett fel Magyarországon a holland [[Tellurian]] (más nevén Leviathan) a [[Neorave]] csapat által szervezett Oldschool Madness elnevezésű partin. A márciusi [[NARG Entertainment|NARG]] rendezvény fő fellépői [[DJ D|Angels of Darkness]], [[Hellsystem]] és [[Nitrogenetics]] voltak. Ez volt az olyan esemény a magyar hardcore történetében, hogy egy bulin egy nemzetközi hardcore label (jelen esetben az olasz [[Hardcore Blasters]]) teljes létszámában képviseltethette magát. Áprilisban a [[Rakehell]] partisorozat a negyedik állomásához érkezett Hardcore 4 Goldlife címmel. Július közepén egy újabb Explosion került megrendezésre Summer Edition alcímmel, novemberre pedig az [[NARG Entertainment|NARG]] fennállásának 15. évfordulóját ünnepelendő egy kétnapos születésnapi bulival jelentkezett. Az 50 DJ-t felvonultató, kétszer háromtermes rendezvény fő fellépői [[DJ Promo]] (NL), [[Rude Awakening]] (NL), [[Peaky Pounder]] (NL), [[The Wishmaster]] (I) és [[Bong-Ra]] (NL) voltak. Sajnos egyúttal ez volt az utolsó rendezvényük, mivel nem sokkal utána a NARG bejelentette a csapat, s ezzel egyidejűleg értelemszerűen az Explosion partysorozat megszűnését is.
* 2014 - A 'Harddance Magyarország' és 'Hungarian Hardstyle' nevű blog egyre többet ír a hardcore techno-ról, az emberek egyre jobban kifejezik érdekeltségeiket a hardcore iránt.<ref>https://www.facebook.com/harddance.hu Facebook oldal</ref>
38 634

szerkesztés