„Peer Gynt” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →A cselekmény dióhéjban: ez nem dióhéj |
a clean up AWB |
||
22. sor:
| médiatípus = [[könyv]]
| oldalak = 197 (1903)
| isbn =
}}
A '''Peer Gynt''' [[Henrik Ibsen]] ötfelvonásos drámai költeménye, Ibsen [[1867]]-ben írta meg. A [[20. század]] folyamán a Peer Gynt lett Ibsen egyik legismertebb műve. Magyar fordításban először [[1899]]-ben adták ki. [[Edvard Grieg]] írt hozzá széles körben ismertté vált zenét.
A darabot először 1876. február 24-én mutatták be.
A darab első magyarországi bemutatója a [[Magyar Színház]]ban volt, 1917. június 2-án.
94. sor:
Peer történésznek áll, hallja a Memnon-szobrot énekelni. Megismerkedik a néma Szfinx mögül előbújó Begriffenfelddel, a kairói bolondokháza igazgatójával, aki szerint az abszolút ész az előző napon este 11-kor kiszenvedett, és mostantól a bolondok lettek az új ész szerint az épeszűek és fordítva. Peert császárként üdvözlik, az önmagukba zárt ének császáraként. Peer összeroskadva "minden bolondok gyámolítójának" segítségét kéri.
Peer ezután hazautazik, de útközben hajótörést szenved. Hogy saját életét megmentse, megöl egy szakácsot. Találkozik az idegen utassal, aki meg szeretné venni a holttestét tudományos célból: hogy kiderítse, hol van az emberben az álmok székhelye.
Pont egy temetésre ér haza, egy férfit temetnek, aki fiatalkorában egy sarlóval levágta egy ujját, hogy ne sorozzák be. Ennek annak idején Peer Gynt is szemtanúja volt. A közösség által megvetetten és számos csapást elszenvedve a férfi mindenkitől távol a családjáért dolgozott, a pap szerint a túlvilágon értékelni fogják, hogy végig önmaga volt.
| |||