„Kjúdó” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
{{Építés alatt}}{{magyaros|japán}}
A '''''kjúdó''''' (弓道) az [[íjászat]] [[Japán|Japánban]] honos formája, a hagyományos japán harcművészetek egyike. A kjúdó szakértőit kjúdókának (弓道家) hívják. A kjúdó a kjúdzsucun ("az íjászat művészete") alapszik, ami a feudális Japán szamuráj osztályától ered. A kjúdót szerte a világon több ezren gyakorolják, 2005-ben az International Kyudo Federationnek 132,760 tagja volt.
== Felszerelés ==
A ''jumi'' (弓, japán íj) kivételesen magas, több, mint két métert, így meghaladja az íjász magasságát is. A ''jumit'' hagyományosan bambuszból, fából és bőrből készítik, az előállítás módja évszázadok óta nem változott, bár néhány íjász (különösen a kezdők) szintetikus (azaz üveg- vagy szénszálakkal bevont laminált fa) ''jumit'' használ. Még a kjúdó rutinosabb gyakorlóinak is lehetnek nem-bambusz íjai és nyílvesszői, mivel a bambusz felszerelés szélsőséges éghajlaton sérülékeny. Az íj ideális magassága az íjász feszítési hosszától (''jacuka'') függ, ami körül-belül az íjász magasságának fele.
A ''ja'' (矢, nyílvessző) hagyományosan bambuszból készült, sas vagy sólyom tollakkal. A legtöbb ''ja'' manapság még mindig bambuszból készül (bár néhány íjász alumínium vagy karbon vesszőket használ), a tollakat pedig nem veszélyeztetett madaraktól szerzik, mint például a pulyka és hattyú. Egy nyílvessző hossza az íjász ''jacukája'', plusz 6-10 centiméter. A kjúdó íjászok általában körönként két nyilat lőnek ki, először a ''haját'' (甲矢, "első nyíl"), utána az ''otoját'' (乙矢, "második nyíl"). Minden ''jának'' van egy forgási iránya, mert a madár különböző oldalán lévő tollakból készülnek; a ''haja'' oldás után az óramutató járásával megegyező irányban, az ''otoja'' azzal ellentétesen forog. Gyakran mondják, hogy a két különböző forgásirányra azért van szükség, hogy az egymást követő lövések ne legyenek egyformák, és ne ütközzenek össze. A ''jákat'' rendszerint hengeres tegezben tartják, amit ''jazucunak'' (矢筒) hívnak, szertartásos és hagyományos alkalmakkor az íjászok ''jebirát'' (箙) használnak.
A kjúdó íjászok a jobb kezükön kesztyűt viselnek, amit ''jugakének'' (ゆがけ) hívnak. A ''yugakének'' sok változata van, jellemzően szarvasbőrből készülnek. A résztvevők választhatnak kemény kesztyűt (keményített hüvelykujjal) vagy puha kesztyűt (keményített hüvelyujj nélkül), mindkettőnek megvan a maga előnye.
A kemény kesztyűnél a hüvelykujj körüli terület nem túl hajlékony, és van rajta egy barázda, amit az ideg (''curu'') megfeszítésére használnak. A puha kesztyűk hüvelykrésze rugalmas, nincs előre barázdálva, így az íjász maga vájhat bele egyet, a saját lövési szokásainak megfelelően.
A ''jugakék'' leggyakrabban három- vagy négyujjasak. A háromujjas változatot ''micugakének'' (三つ弽), a négyujjast ''yocugakének'' (四つ弽) hívják. Általában az íjászok azért választanak erősebb kesztyűket, mint például a ''yocugake'', hogy könnyebb legyen nagyobb húzóerejű íjakat megfeszíteni. Háromujjú kesztyűt 20 kg alatti húzóerejű íjaknál szoktak használni, négyujjút 20 kg fölöttieknél. Ez csak általánosítás, sok iskola eltérő kesztyűket használ az íjaikhoz, és gyakran íjászonként is különbözik.
Az extra ujjra azért van szükség, hogy a nagyobb húzóerejű lövéseknél nagyobb felület álljon az íjász rendelkezésére. Feszítés közben az íjász a húzókezén a hüvelykujját általában az utolsó kesztyűs ujjára helyezi, a mutatóujját (vagy ''jocugake'' esetében a mutató- és középső ujját) pedig finoman a hüvelykre, vagy a nyílvesszőre. Az extra ujj biztosabb tartást enged a hüvelyknek, mert az így a gyűrűsujjra kerül a középső ujj helyett. Néha egyfajta gyantaport, úgynevezett ''girikót'' (ぎり粉) raknak a nyílvesszőt tartó ujjaikra, hogy könnyebb legyen megtartani azt feszítés közben. Néhány iskola, mint a Heki-rjú Inszai-ha, csak háromujjas kesztyűt használ, 40 kg fölötti húzóerejű íjaknál is.
Egyujjas kesztyűt (''ippongake'') általában kezdők használnak, ez csak a hüvelykujjat fedi. Néhány változat az egész csuklót is beborítja, a többi csak a nagyujjat, egy kis pánttal a csukló körül. Mivel a többi ujjon így nincs kesztyű, a ''giriko'' használata az íjász számára kényelmetlen lenne. ''Ippongakét'' gyakorlottabb íjászok általában nem használnak, a Kyudo Federation versenyein pedig nem megengedett.
Ötujjú kesztyűt, ''morogakét'' (諸がけ) szinte kizárólag az Ogaszavara Rjú (小笠原流 "Ogaszavara iskola") gyakorlói használnak, más iskoláknál és versenyeken nem jellemző.
Az íjász nockja (nyílvesszővég) és nyílvesszőn való fogása függhet a használt kesztyűtől és íjtól. Nem szokatlan, hogy az íjászok, akik magasabb, vagy alacsonyabb húzóerejű íjra váltottak, továbbra is ugyanazt a kesztyűt használják.
Az ''ippongake'' kivételével, a ''yugakék'' alatt az íjászok egy másik, pamutból vagy szintetikus anyagból készült kesztyűt is viselnek, amit ''sitagakének'' (下がけ) hívnak. Erre azért van szükség, hogy megvédje a ''yugakét'' az izzadságtól, ami idővel tönkretenné a szarvasbőrt. A ''sitagake'' lehet három- vagy négyujjas, attól függően, hogy ''micugake'' vagy ''jocugake'' alatt hordják.
A kjúdó egyedi lövéstechnikája miatt a bal kar védelme általában nem szükséges. Az íj idege, megfelelő oldás esetén körbe megy a kéz körül, majd megáll az alkar külső oldalán. Azonban egyes esetekben a tartókézen is hordanak kesztyűt, ezt ''osidegakének'' hívják. Ez a bal hüvelyket védi a nyíl vagy annak tollai okozta sérülésektől. Alkarvédőt is szoktak viselni, főleg a kezdők, hogy az ideg ne csapja meg a bal karjukat.
Az íjászok a tartókezükre rizshéj port (''fudeko'') raknak, ami felszívja az izzadságot, így az íj meg tud pördülni a kezükben.
A női íjászok mellkasvédőt (''muneate'') is viselnek, ami általában bőrből, vagy műanyagból készül, ez a melleket hivatott megvédeni az idegtől lövés közben.
Mivel az állandó használat gyengíti az ideget, nem szokatlan, hogy az elszakad lövés közben. Ezért sok íjász tart magánál tartalékidegeket ''curumakiban'' ("idegtekercs"). A hagyományos ''curumakik'' lapos, jojó alakú, bőrszíjjal ellátott bambuszból szőtt tárolók. Újabban azonban műanyag ''curumakikat'' is egyre többen használnak.
Sok íjász a ''curumakija'' szíján kis tárolóedényekben ''fudekot'' és ''girikót'' tart magánál. Ezeket ''fudeko-irének'' és ''giriko-irének'' hívják. Hagyományosan szarvból vagy agancsból készülnek (bár sok mai íjásznak műanyag ''fudeko-iréje'' és ''giriko-iréje'' van).{{csonk-dátum|csonk-sport|2005 áprilisából}}
{{DEFAULTSORT:Kjudo}}
| |||