Főmenü megnyitása

Módosítások

a
[[Fájl:Michelangelo's Moses detail.jpg|right|thumb|200px|Mózes (részlet)]]
 
II. Gyula olyan feladattal bízta meg, amely Michelangelo egész életében a gyötrelmek forrása lett. A monumentális síremlékből mindössze néhány szobor valósult meg, közöttük a michelangelói művészet egyik remeke, ''Mózes'', amely a római [[San Pietro in Vincoli-bazilika|San Pietro in Vincoli-bazilikában]]-templomban található. Mint Dávid szobrán, itt is a kitörés előtti pillanatban ábrázolja a bibliai alakot, a feszültség felső fokában, amikor megtudja, hogy a népe bálványt imád. A szobor felsőteste az alsótesthez képest sokkal erőteljesebb, aminek az az oka, hogy eredetileg magasabban helyezték volna el, így az alsótest nem látszott volna. A szarvak jelenléte pedig a Biblia téves fordításából következik: a fejet körülvevő fénysugarakat (coronatus) szarvaknak (cornutus) fordították. A szarvak jelenléte egyébként csak fokozza az agresszív benyomást. Ehhez a síremlékhez tartozott még két „''Rabszolga-szobor''”, amelyet eltávolítottak és a [[párizs]]i [[Louvre]]-ba vittek.
 
[[Sigmund Freud]] 1914-ben külön tanulmányt szentelt Michelangelo Mózes-szobrának. Ebben részletesen elemzi a mű egyes elemeit, különösen a kőtáblák helyzetét, valamint a jobb kéz és a szakáll viszonyát. Konklúzióként cáfolja a szokásos álláspontot, amely szerint a szobor a dühkitörés (és a törvénytáblák földhöz vágása) előtti utolsó pillanatot ábrázolja. Meglátása szerint a megörökített pillanat nem a kirobbanni készülő, hanem ''a visszafojtott feszültség''é: Mózes meglátta, hogy a nép az aranyborjút imádja, és első indulatában valóban fölugrott volna (a bal láb még mindig ugrásra kész), de észrevette, hogy a táblák kicsúszni készülnek a kezéből, és hatalmas önuralommal visszaült: az Istentől kapott Törvény – a kőtáblák – megőrzése fontosabb számára, mint saját indulatának levezetése.<ref>Freud, S.: ''Michelangelo Mózese'', ford.: Kertész Imre, Európa, 1987. ISBN 963-07-4318-3</ref>