Főmenü megnyitása

Módosítások

Belső hivatkozások hozzáadása/eltávolítása
 
===Trónralépte===
Henrik útban volt [[Róma]] felé ostromlott unokatestvére, [[III. Ottó német-római császár|III. Ottó]] kiszabadítására, amikor a császár [[1002]] januárjában meghalt. Tudva azt, hogy az örökösödésben nem ő az egyetlen jelölt, Henrik gyorsan megszerezte a hatalmi jelvényeket halott unokatestvérétől. Willigis [[mainzi érsek]] támogatásával nyerte el a trónt.<ref name=csaszarok/> Elismertetése nem ment végbe minden ellenállás nélkül: Ekkehard meisseni őrgróf és II. Hermann sváb herceg fegyveres harcot indított ellene, ám miután az előbbi egy ütközetben elesett, utóbbi is meghódolt Henrik előtt – aki ettől kezdve uralkodása legfőbb támaszait az egyháziakban látta.<ref name=csaszarok/> Az egyház helyzetét adományokkal igyekezett stabilizálni. A püspököknek királyi jogköröket biztosított, melyért cserébe hűségükkel számolt.
 
===Első lengyel hadjárat===
Ezek után Itáliába indult [[Ivreai Arduin]] ellen, aki III. Ottó halála után [[Itália]] királyává koronáztatta magát.<ref name=csaszarok/> Miután Arduinra vereséget mért, [[Milánó]]ban őt koronázták Itáliai királlyá – ettől kezdve ezt címet csak a német uralkodók viselték.<ref name=csaszarok/> A hadjárat kemény és kegyetlen volt, és a végén Henriknek fel kellett adnia, hogy ismét [[Lengyelország]] felé tudjon fordulni.
 
Nem mellesleg [[1004]]-ben Henrik újjászervezte a [[Merseburgi Püspökségegyházmegye|Merseburgi egyházmegyét]]et.
 
===Második lengyel hadjárat===
Olaszországból hazatérve megtámadta Boleszlávot, és Csehországból kiűzte.<ref name=csaszarok41>''Weiszhár'', 41. oldal</ref> Ezzel azonban nem elégedett meg, hanem tovább vezette seregét Lengyelországba.<ref name=csaszarok41/> Az [[1005]]-ben megkötött béke értelmében Boleszláv kénytelen volt lemondani az [[Odera]] és az [[Elba (folyó)|Elba]] közötti területekről, valamint elismerni a német hűbérességet.<ref name=csaszarok41/>
 
A béke azonban csak öt évig tartott, erre az időre esik a német földön utolsóként létrehozott ([[1007]]) német püspökség, a [[bambergBambergi főegyházmegye|bambergi]]i megalapítása.<ref name=csaszarok41/>
 
===Harmadik lengyel hadjárat===
 
===Harmadik itáliai hadjárat===
Hamarosan [[VIII. Benedek pápa]] a bizánciak elől Henrikhez menekült.<ref name=csaszarok41/> [[1020]]-ban [[Bamberg]]ben találkoztak, itt Benedek felszentelte az új katedrálist, és a pápa Henrik segítségét kérte egy dél-itáliai hadjárathoz. A császár harmadszorra is Itáliába indult ([[1021]]–[[1022]]).<ref name=csaszarok41/> Visszasegítette Benedeket, majd elfoglalta [[Salerno|SalernóSalernót]]t és [[Capua|CapuáCapuát]]t.<ref name=csaszarok41/> Hamarosan [[Beneventum]] is meghódolt előtte, így a hercegek ismét birodalmi fennhatóság alá kerültek.<ref name=csaszarok41/> Az [[1022]]-ben megtartott páviai zsinaton a pápa Henrikkel egyetértésen szigorú intézkedéseket tett a [[cölibátus]] (papi nőtlenség) védelmére.<ref name=csaszarok41/> A zsinatot [[II. Róbert francia király|II. Róberttel]] együtt szervezte meg a császár.
 
[[Fájl:Heinrich II und Kunigunde.JPG|bélyegkép|jobbra|200px| Henrik és Kunigunda]]
59 542

szerkesztés