Középiskoláit [[Szatmárnémeti|Szatmárnémetiben]]ben végezte (1948), ahol már diákkorában lapot szerkesztett ''Diákszó'' címmel. „Már akkoriban eldőlt – írja azokra az évekre visszaemlékezve hatvanéves korában –, hogy engem nem valamely intézmény, nem az úgynevezett iskola (Alma Mater) érdekel – amely történetesen a jezsuitáké volt és kiválóan vezették: színvonalat jelentett –, hanem az emberek. [...] Közösen ballagni is csak úgy voltam hajlandó, ha a templomot elkerüljük [...] én a saját utamon mentem tovább [...] egyedül ballagtam a magam szabta irányba” (Igaz Szó 1988/2). Érettségi után a [[bukarest]]i Mihai Eminescu Irodalmi Főiskolán szerez diplomát (1952), s utána az ''[[Utunk]]'' szerkesztőségébe kerül. 1958-ban, a [[1956-os forradalom|magyar forradalom]] leverését követő romániai megtorlások második hullámában eltávolítják a laptól, s munkás egy kolozsvári villamossági üzemben. 1962-től a ''[[Dolgozó Nő]]'', majd az ''[[Előre (folyóirat, 1953–1989)|Előre]]'', illetve 1969-től az ''[[Igaz Szó]]'' kolozsvári szerkesztője. 1986-ban nyugdíjazzák, 1987-ben áttelepül [[Magyarország|Magyarországra]]ra.
