Polgári származású családban született. Apja, Magyar Elek ([[1838]]-[[1894]]), magyar királyi posta és táviró főtiszt,<ref name="idősebbmagyarelek">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6953-MDN?mode=g&i=927&wc=M6WV-JNG%3A101521201%2C101521202&cc=1542666|title=familysearch.org idősebb Magyar Elek gyászjelentése}}</ref> ésanyja, Klaisz Anna voltakvolt. A [[Piarista Gimnázium (Budapest)|piarista főgimnáziumban]] érettségizett. Jogi tanulmányait Budapesten végezte. Újságírói pályáját a Telefonhírmondó munkatársaként kezdte, ahol egyúttal bemondó is volt. [[1901]]-től a Magyarország című lap munkatársa, majd [[1917]]-től felelős szerkesztője volt. Újságírói munkája sokrétű volt, egyaránt írt a régi Budapestről szóló tárcákat, politikai cikkeket, színházi és képzőművészeti kritikákat, sport- és lóversenytudósításokat. A [[Pesti Napló]]ban inkognitóban, ''Inyesmester'' álnéven évekig vezette ''Fejezetek az ínyesmesterség köréből'' címmel a gasztronómiai rovatot, minden vasárnap egy teljes újságoldalon jelentek meg a konyhaművészettel foglalkozó írásai. ''Az ínyesmester szakácskönyve'' című műve a gasztronómiai irodalom egyik legismertebb műve ma is. Babits kritikájában, "''az Inyesmester könyve minden európai látóköre – vagy mondjuk inkább: ízléshorizontja – mellett is teljesen magyar könyv''" az irodalomhoz sorolta, "''noha bizonyára kevesebb embernek fog eszébe jutni hogy odasorozza''." [[1945]] után a Képes Figyelőben is vezette a konyhaművészeti rovatot. „Az Ínyesmester éléskamrája” című összeállítás 1973-ban jelent meg, amit a tartósításról, befőzésről, zöldségek, gyümölcsök eltevéséről szóló írásaiból leszármazottai, családtagjai rendeztek sajtó alá.
