„Ramon Llull” változatai közötti eltérés

'''''A pogány és a három bölcs kőnyvekönyve'''''

''A pogány és a három bölcs kőnyvekönyve'' (1274-1276) egy dicsőítő mű, amely be akarja mutatni Ramon Llull módszerének hatékonyságát egy vitán keresztül, mely a három vallás, zsidó, keresztény és muzulmán hitelességét vagy valótlanságát igazolja. Ebben a műben egy pogány találkozik három bölccsel: egy zsidóval, egy kereszténnyel és egy muzulmánnal. A három vallás képviselői mind egyetlen isten létezését vallják, a teremtésről és a feltámadásról és mindegyikük a saját vallását mutatja be, hogy a pogányok és az olvasók kiválaszthassák a számukra legmegfelelőbbet. A könyv azonban nem jelzi, hogy a pogány melyik vallást választja.

''Evast és Blanquerna könyve'' (ismertebb nevén Blanquerna, a XIV. századi valenciai kiadásokban), 1283-ban íródott [[Montpellier|Montpeller]]<nowiki/>ben. Ez az alkotás egy idealista regény, melynek nagy hatása volt a középkori elbeszélésre és a későbbi írókra egyaránt. A mű részletesen, realista megközelítéssel ír a középkori életről, viszont konkrét földrajzi helyek megnevezése nélkül, habár Blanquerna vagy Blaquerna neve Konstantinápoly egyik elnevezésére utal. A mű öt könyvre osztható, mindegyik egy-egy életmódról szól: házas, szerzetesi, püspöki, pápai, és végül ''A barát és szerető könyve'' a remeteéletről. Ezután vallási kötelezettségének eleget téve, a főhős próbál eljutni Istenhez egy életút által, mely során nem csupán rátalál önmagára, de szerzetes, apát, püspök és pápa is lesz. Végül remetévé válik, ami a teljes lelki tökéletességet jelenti Llull számára.

Ez a keresztény lovagiasságról szóló kézikönyv hatott [[Joanot MartonellMartorell]]<nowiki/>re a ''[[Triant lo Blanc|Tirant lo Blanc]]'' megírásában.

''A csodák könyvének'' hetedik része magába foglalja ''A'' ''bestiák könyvét''. Úgy tervezte, ez a mű egy zoológiai értekezés lesz, azonban ez egy politikai reflexió tanmese formájában, ami megmagyarázza Na Renard, a róka cselszövéseit, hogy minden áron megszerezze a hatalmat. A könyvet figyelmeztetésként akarták értelmezni a francia királyra, [[SzépIV. Fülöp (egyértelműsítőfrancia lap)király|Szép Fülöp]]<nowiki/>re, mert a nép nem bíztak meg a körülötte lévő emberekben.

Ramon Llull céltudatosan négy nyelvet használt műveiben: katalán, hogy a nép is megértse, latint, hogy meggyőzze az értelmiségieket, arabot, hogy a muzulmánokhoz is eljusson, valamint provanszált, melyet még fiatalkorában alkalmazott a trubadúr versek megírásához. A katalán nyelvet alkalmazta filozofikus, tudományos, teológiai művekben, hogy ezek a gondolatok a lehető legérthetőbben jussanak el a városi közegbe, a polgárokhoz és az arisztokratákhoz. Alkotott egy modern, művelt, egységesített nyelvi modellt, így a tökéletesség felé emelve a katalánt. Ezek a művek nagyon jól felépítettek és összeszedettek, mellyel képes jól kifejezni gondolatait, tudását és érzelmeit. Létre kellett hoznia egy gazdag szókincset ahhoz, hogy meg tudja írni filozofikus műveit és doktrináitdoktrínáit, melynek alapja az örökölt szókincs és rengeteg latinból kialakított [[neologizmus]], melyet ő alkotott.

·         52% beszélt katalánból örökölt szó

·         20% katalánból alkotott szó

·         18% latinizmus

·         7% csak Llull által használt szó

·         1% [[Okcitán nyelv|provanszál]] eredetű szó

·         2% névtan

Ramon Llull stílusában állandók a [[locus amoenus]]<nowiki/>ok, a példák, a metaforák, közmondások, az ellentétek és a szimbolikus karakterek.