„Ramon Llull” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (clean up, replaced: Harminc éves → Harmincéves AWB)
{{forma}}
{{Szent infobox
| név = Boldog Ramon Llull
Ramon Llull körülbelül 265 könyvet írt, anélkül, hogy beleszámolnánk azon műveket, melyeket később az ő nevében írtak. Ezek olyan különböző témákat érintenek, mint a filozófia (''Ars Magna''), a tudomány (''A tudás fája'', ''Könyv az asztronómiáról''), az oktatás (''Blanquerna'', amely tartalmazza a ''A barát és a szerető könyvét'') a misztikum (Szemlélődések ''könyve''), a nyelvtan (''Új retorika''), a lovagság (''A lovagi rend könyve''), a regények (''Félix, avagy a csodák könyve'', amely tartalmazza a ''A bestiák könyve'') vagy a költészet (Cant de Ramon, Desconhort), sok egyéb téma között, amit ő maga a kor sajátosságához hűen arabra és latinra is lefordított.
 
'''''A pogány és a három bölcs kőnyvekönyve'''''
 
''A pogány és a három bölcs kőnyvekönyve'' (1274-1276) egy dicsőítő mű, amely be akarja mutatni Ramon Llull módszerének hatékonyságát egy vitán keresztül, mely a három vallás, zsidó, keresztény és muzulmán hitelességét vagy valótlanságát igazolja. Ebben a műben egy pogány találkozik három bölccsel: egy zsidóval, egy kereszténnyel és egy muzulmánnal. A három vallás képviselői mind egyetlen isten létezését vallják, a teremtésről és a feltámadásról és mindegyikük a saját vallását mutatja be, hogy a pogányok és az olvasók kiválaszthassák a számukra legmegfelelőbbet. A könyv azonban nem jelzi, hogy a pogány melyik vallást választja.
 
A mű során Ramon Llull a vallások tanait kiválóan mutatja be, mely a szerző korában egyáltalán nem volt jellemző. Ráadásul az elképzelés, ami a narrációt körülveszi eléggé fejlettnek mondható, és a bölcsekhez méltóan nagyon aprólékosan fejezi ki mondanivalóját.
'''''Blanquerna'''''
 
''Evast és Blanquerna könyve'' (ismertebb nevén Blanquerna, a XIV. századi valenciai kiadásokban), 1283-ban íródott [[Montpellier|Montpeller]]<nowiki/>ben. Ez az alkotás egy idealista regény, melynek nagy hatása volt a középkori elbeszélésre és a későbbi írókra egyaránt. A mű részletesen, realista megközelítéssel ír a középkori életről, viszont konkrét földrajzi helyek megnevezése nélkül, habár Blanquerna vagy Blaquerna neve Konstantinápoly egyik elnevezésére utal. A mű öt könyvre osztható, mindegyik egy-egy életmódról szól: házas, szerzetesi, püspöki, pápai, és végül ''A barát és szerető könyve'' a remeteéletről. Ezután vallási kötelezettségének eleget téve, a főhős próbál eljutni Istenhez egy életút által, mely során nem csupán rátalál önmagára, de szerzetes, apát, püspök és pápa is lesz. Végül remetévé válik, ami a teljes lelki tökéletességet jelenti Llull számára.
 
'''''A barát és szerető könyve'''''
A szöveg hangneme olykor versengő és agresszív, mert karddal ajánl hűséget, ugyanakkor Krisztus igazságát prédikálja.
 
Ez a keresztény lovagiasságról szóló kézikönyv hatott [[Joanot MartonellMartorell]]<nowiki/>re a ''[[Triant lo Blanc|Tirant lo Blanc]]'' megírásában.
 
'''''Félix, avagy a csodák könyve'''''
'''''A bestiák könyve'''''
 
''A csodák könyvének'' hetedik része magába foglalja ''A'' ''bestiák könyvét''. Úgy tervezte, ez a mű egy zoológiai értekezés lesz, azonban ez egy politikai reflexió tanmese formájában, ami megmagyarázza Na Renard, a róka cselszövéseit, hogy minden áron megszerezze a hatalmat. A könyvet figyelmeztetésként akarták értelmezni a francia királyra, [[SzépIV. Fülöp (egyértelműsítőfrancia lap)király|Szép Fülöp]]<nowiki/>re, mert a nép nem bíztak meg a körülötte lévő emberekben.
 
'''Nyelv és stílus'''
 
Ramon Llull céltudatosan négy nyelvet használt műveiben: katalán, hogy a nép is megértse, latint, hogy meggyőzze az értelmiségieket, arabot, hogy a muzulmánokhoz is eljusson, valamint provanszált, melyet még fiatalkorában alkalmazott a trubadúr versek megírásához. A katalán nyelvet alkalmazta filozofikus, tudományos, teológiai művekben, hogy ezek a gondolatok a lehető legérthetőbben jussanak el a városi közegbe, a polgárokhoz és az arisztokratákhoz. Alkotott egy modern, művelt, egységesített nyelvi modellt, így a tökéletesség felé emelve a katalánt. Ezek a művek nagyon jól felépítettek és összeszedettek, mellyel képes jól kifejezni gondolatait, tudását és érzelmeit. Létre kellett hoznia egy gazdag szókincset ahhoz, hogy meg tudja írni filozofikus műveit és doktrináitdoktrínáit, melynek alapja az örökölt szókincs és rengeteg latinból kialakított [[neologizmus]], melyet ő alkotott.
 
[[Francesc de Borja Moll]] szerint a Llull által használt szókincs körülbelül 7000 szóból áll, melyeket a következőképpen sorolhatunk be:
 
·         52% beszélt katalánból örökölt szó
 
·         20% katalánból alkotott szó
 
·         18% latinizmus
 
·         7% csak Llull által használt szó
 
·         1% [[Okcitán nyelv|provanszál]] eredetű szó
 
·         2% névtan
 
A szintaxis nagyon szigorú és pontos egy párhuzamos megoldással: tükörszók és latin szerkezetek használata, mint a melléknévi alárendelések, másrészt olyan formák, melyek tükrözik a népi nyelvezetet, mint a második személyű személytelen mondatok és a feltételes mód.
Mindazzal, hogy a tartalom rendkívül hű a nyelvhez, örökre lehetővé vált az irodalmi katalán megszilárdulás a maga teljességében és tökéletességében, egyúttal létrehozza azt a nyelvi modellt, amit ezután követ a „Cancelleria”.
 
Ramon Llull stílusában állandók a [[locus amoenus]]<nowiki/>ok, a példák, a metaforák, közmondások, az ellentétek és a szimbolikus karakterek.
 
== Jegyzetek ==