„Felkai Tamás” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
jav
4. sor:
A [[második világháború]] előtt tisztviselőként és újságíróként dolgozott. A háború alatt hadifogságba esett és a hadifogolytáborban, mint felcser ápolta katonabajtársait. 1945-ben beiratkozott a budapesti orvosi karra. 1951-ben szerezte meg diplomáját. Ezt követően az [[Országos Mentőszolgálat]]nál (OMSZ) helyezkedett el és 45 éven át ott dolgozott.
 
1954-ben megbízták egy olyan mentőegység kialakításával, amely a helyszínre kivitt legkorszerűbb orvostechnika segítségével már a kórházba szállítás előtt is meg tudta kezdeni a betegek/balesetet szenvedettek magas szintű orvosi kezelését. Így alakult ki a világon elsőként {{forrás}} az ún. [[rohamkocsi]], a helyszínre kivitt reanimáló és sürgősségi betegellátó mentőgépkocsi, a ROKO. Nyugdíjazásáig a ROKO szolgálat vezető főorvosa volt.<ref> Debrődi G.: A gyakorlat forradalma: a rohamkocsi története. </ref> A napi teendőkön túl kiemelkedő eredményeket ért el az elsősegélynyújtás a laikusok számára tartott korszerű oktatásának megszervezésében, illetve az elsősegélynyújtás, az újraélesztés népszerűsítésében Ezért a tevékenységéért több kitüntetést kapott, de nemzetközi elismerésben is részesült, többek között a dán mentőszolgálat aranyérmét nyerte el. 1956-ban a forradalom alatt folyamatosan ellátta a sérülteket, és azokat a Markó utcai mentőállomás alagsori pincerendszerében felállított átmeneti kórházba, a híres Pincekórházba szállította. Kétszer is elnyerte a [[WHO]] ösztöndíját: 1964-ben és 1975-ben. Dániai tanulmányainak eredményeképpen Ő hozta be az országba az azóta a mentőjárművek alapfelszerelésének számító lélegeztetőballont (Ruben- v. AMBU ballon), majd hollandiai tanulmányútjáról ő hozta be az országba az első hordozható és mentőautóban is alkalmazható lélegeztető gépet (BIRD 7 tip.). 1960-tól a hazai és nemzetközi mentéstörténettel kezdett foglalkozni. 1980-ban ebben a témakörben az orvostudományok kandidátusi fokozatát szerezte meg a "A Mentés kialakulásának fejlődése és történeti elemzése" címmel. 1987-ben több évtizednyi kemény munkájának gyümölcse érett be, amikor az 1950-ben bezárt [[Kresz Géza Mentőmúzeum]] ismét kitárhatta kapuit. A múzeumot ünnepélyes keretek között Magyarország későbbi miniszterelnökével, [[Antall József]]fel közösen nyitotta meg. A Mentőmúzeumnak az 1997-ben bekövetkezett haláláig igazgatója volt, és az [[ Orvostörténelmi Társaság]] Mentéstörténeti szekciójának elnökeként tevékenykedett.
 
== Jelentősége a hazai, korszerű szervezett mentésben ==