Wikipédia

„Japán etikett” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
.cassey. (vitalap | szerkesztései)
23 szerkesztés
.cassey. (vitalap | szerkesztései)
23 szerkesztés
próbáról át ide, meghajlás, egyéb, alcímek mód.
1. sor:
{{Építés alatt}}
 
== Üdvözlés és meghajlás ==
==Bemutatkozás ==
Japánban a bemutatkozásnak, egymás üdvözlésének nagy odafigyelést szentelnek. Az energikus bemutatkozás jó képet fest az illetőről, míg egy unott olyan hatással van, mint nyugaton egy ernyedt kézfogás.
 
Nem japán sajátosság, hogy attól függően, milyen napszak van, új emberrel találkozunk vagy ismerőssel, hogy vannak arra az alkalomra illő üdvözlési formák. Itt csupán nagyobb hangsúlyt fektetnek erre a gesztusra. Ha a másik féllel először találkozunk, akkor a "''hadzsimemaste!''" kifejezéssel illik köszönteni, amely annyit tesz, "örülök a találkozásnak!". Egy helységbe való belépéskor az "''odzsama'' ''simasz''" használatos, távozáskor pedig az "''odzsama'' ''simasta''". A napszaktól függő köszöntések pedig az "''ohajógozaimasz''!" ("jó reggelt!", délelőtt 11-ig), "''konicsiva''!" ("jó napot!", késő délutánig) és a "''konbanva''!" ("jó estét!").
== Meghajlás ==
A japán etikett talán legismertebb eleme a kívülállók számára, hogy bemutatkozásnál és üdvözlésnél nem kezet fognak egymással, hanem meghajolnak. Nagy hangsúlyt fektetnek erre, és már gyerekkorban tanítják, hogy a helyzettől függően melyik a megfelelő meghajlás.
 
A nyugaton megszokott kézfogás helyett, Japánban üdvözlésnél meghajolnak. Ennek a gesztusnak egy komplex szabályrendszere van, melyet nagyon komolyan is vesznek, és már egészen kisgyerekkorban megtanítják, hogy mikor melyik is használatos.
Mindig derékból hajolnak meg, egyenes háttal, a férfiak a kezüket maguk mellett tartják, tenyérrel befelé, a nők pedig maguk előtt, az ölükben. Minél mélyebb a meghajlás, annál nagyobb tiszteletet mutat.
 
Minden meghajlás derékból, egyenes háttal történik. Ezen felül befolyásoló tényező a nem és a rang. A férfiak a kezüket maguk mellett tartják, befelé néző tenyérrel, a nők pedig a combjuk előtt, úgy hogy az ujjaik összeérnek. A meghajlás szöge is meghatározott. Minél nagyobb a dőlés szög, annál nagyobb tiszteletet mutat, így egy rangban vagy korban magasabban levő személy előtt illik mélyebben meghajolni. Dőlés szög alapján három különböző meghajlást különböztetünk meg:
A dőlés szögétől függően három fő meghajlás forma létezik: a nem hivatalos (eshaku), hivatalos (keirei) és a legformálisabb (sai-keirei). A nem hivatalos egy nagyon enyhe, nagyjából tizenöt fokos hajlás, vagy csak egy biccentés a fejjel. A hivatalos kb. harminc fokos, a legformálisabb pedig még mélyebb, negyvenöt fokos. A dőlés szögön kívül még fontos tényező a meghajlás időbeli hossza.
* '''eshaku''', a legközvetlenebb meghajlás, ismerősök között. Egy enyhe, tizenöt fokos hajlás, vagy csak egy biccentés a fejjel.
* '''keirei''', a hivatalos meghajlás, nagyjából egy harminc fokos előre dőlés.
* '''sai-keirei''', vagyis a legtiszteletteljesebb. Negyvenöt fokos, rangban vagy korban fölöttünk álló személyekkel szemben.
* ezeken kívül ismeretes még az ún. '''dogeza''', mely annyit jelent, hogy az illető letérdel a földre, homlokát a földhöz érinti, és a két kezét maga mellett vagy előtt tartja (ez úgyszintén nemtől függ). Régen ezt tartották a legudvariasabbnak, ám mára már inkább megalázkodásnak tartják. Épp ezért csak nagyon őszinte bocsánatkérésnél, és köszönetnyilvánításnál használják.
Fontos szempont még, hogy az illető mennyi ideig marad ebben a testtartásban. Itt is, a hosszabban kitartott meghajlás nagyobb tiszteletet sugall. Alapvetően két-három másodpercig tartják ki. Ha a másik fél viszont tovább marad lent, illik ismét meghajolni.
 
A meghajlás viszonzásának elmulasztása komoly sértésnek számít.
A meghajlás fogadására is vannak szabályok, például, ha az egyik fél hosszabban marad ebben a testtartásban, illik a másik fél részéről hogy még egyszer meghajlik, merre a megfelelő válasz megint csak egy meghajlás.
 
Általánosan a fiatalabb, alacsonyabb rangú személy hajlása mélyebb, és tovább tartja meg. A feljebbvalója gyakran csak egy biccentéssel viszonozza azt, vagy akár az is lehet, hogy nem reagál rá semmit.
 
A meghajlást használják még bocsánatkérésnél, köszönetnyilvánításnál és egyszerű kérésnél. Mind a három ugyanúgy történik, az illető nagyjából negyvenöt fokban meghajol, lehajtja a fejét, és ezt legalább három másodpercig így megtartja. A hajlás mélysége és időtartama függ a sértés mértékétől, és a bocsánatkérő megbánásától. A legőszintébb formája ennek a [[dogeza]] (régen ez számított a legformálisabb meghajlásnak, ám mára inkább a megalázkodásnak tartják).
 
Sokan, ha egy nem japán származású emberrel találkoznak, meghajlás helyett kezet fognak. De mivel sok külföldi tisztában van a meghajlással, így ez gyakran félreértéshez vezet, és végül egy meghajlás-kézfogással üdvözlik egymást. Ha erre kerül sor a két fél enyhén az egyik irányba hajlik (általában balra), hogy ne ütközzenek össze.
 
== Beszéd ==
Hasonlóan a magyar nyelvhez, a japánban is megjelenik, hogy a korban vagy beosztásban felettünk álló személyekhez más módon szólunk. Nálunk ez a magázás, japánban pedig az ún. Keigo.
 
== Névjegyek ==
 
== Vendégség ==
47 ⟶ 44 sor:
 
== Szolgáltatások  ==
 
== Fizetés==
 
==Fürdők ==
 
==Születésnapok ==
 
== Temetések ==
 
== Egyéb jellegzetességek ==
* Az ujjal mutogatás fenyegetést fejez ki.
* A nyugati viccek erős többségét nem találják humorosnak, épp ezért kerülendők.
* Fizetéskor nem illik a pénzt kézből kézbe adni, ezért az üzletekben ki van helyezve egy tál, erre a célra, hogy arra helyezzék az összeget.
* Nem szokás borravalót adni.
* Tömegközlekedési eszközön is tiltott minden, ami a többi utast zavarhatja, ilyen például a telefonálás, hangoskodás.
* Nyilvános helyen nem elfogadott a női-férfi testi érintkezés.
* A nyilvánosan, mások előtt történő orrfújást úgyszintén illetlenségnek tartják (a szipogást nem). Ha mégis elkerülhetetlen, azt félreesőbb helyen illik, zsebkendőbe, melyet érdemes rögtön kidobni, mert visszataszítónak találják egy használt kendő zsebre tételét, vagy újrahasználását.
* Az üzleti világban nagy szerepük van a névjegykártyáknak, átadásuknak pedig szigorúan betartandó forgatókönyve van. A kártyát a másik fél felé fordítva, két kézzel, írással felül illik átadni, így egyből el tudják olvasni (asztalon keresztül vagy egy kézzel átadni durva kihágásnak számít). Fogadni úgyszintén két kézzel illik. Nem elfogadott zsebre tenni, vagy pénztárcába (mivel a névjegykártyák osztása általában üzleti találkozókkor jellemző, így maguk elé teszik az asztalon).
{{Fordítás|en|Etiquette in Japan|oldid=760592412}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Japán_etikett”