„Budavári sikló” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
(→‎Fekvése: csak egy elütést javítottam: "a" volt "az" helyett)
 
A [[második világháború]]ban súlyosan megrongálódott, a felső épületet és az ottani kocsit légibomba pusztította el, az alsó épület és a [[gőzgép]] épen maradt. A helyreállítás helyett a BSZKRT [[1948]]–49-ben a sikló romjait eltakarította, berendezéseit széthordatta, mivel a [[Budai Várnegyed]] közlekedését autóbuszokkal kívánta megoldani. Üzemelése az [[1985]]. évi teljes körű rekonstrukcióig szünetelt. Ez idő alatt több elképzelés is napvilágot látott: [[1962]]-ben építését vették tervbe, a következő évben mozgólépcsővel helyettesítették volna, majd [[1965]]-ben ismét fel kívánták újítani, ami végül lekerült a napirendről.
Ezt követően alakult meg az ún. „Sikló Bizottság”, melynek köszönhetően terv készült a helyreállításról, amit a kormány gazdasági bizottsága [[1968]]-ban jóvá is hagyott. Ennek ellenére [[1972]]-ig nem történt semmi, ekkor újabb terv készült, amit 6 év szünet követett. [[1978]]-ban ismét készült egy terv, majd két év múlva még egy. Végül a felújítást egy „társadalmi munkában készült terv” alapján a [[Budapesti Közlekedési Zrt.|BKV-ra]] bízták. [[1975]]. [[április 4.|április 4-től]] az átadásig [[Ikarus 211]]-es típusú autóbuszokkal pótolták, melyek a [[Clark Ádám tér]] és a [[Budavári Palota]] között jártak "[[V" busz (Budapest, 1975–1985)|„V” jelzéssel]].
 
A Siklót hosszas várakozás után [[1986]]. [[június 4.|június 4-én]] nyitották meg ismét. Napjainkban az utaslétszám évi 500 ezer és 1 millió közöttire tehető.
115 757

szerkesztés