„Csoszon történelme” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a File: → Fájl:
:p
24. sor:
Az új dinasztia alapítása nem volt problémamentes. 1398-ban, amikor {{koreai|Taejo|Thedzso}} kijelölte utódjául nyolcadik fiát (második feleségétől született második fiát), tanácsadója, [[Csong Dodzson|{{koreai|Jeong Do-jeon|Csong Dodzson}}]] megpróbált megszabadulni az első királynőtől született első hat fiúgyermektől, ám tervét felfedték és segítőivel együtt kivégezték. Ráadásul a második királynétól született mindkét fiúgyermeket is megölték. 1400-ban a király negyedik fia lázadást szított, amit [[Csongdzsong koreai király|{{koreai|Jeongjong|Csongdzsong}}]] (1398–1400) sikeresen levert. A hatodik uralkodó, még kiskorú [[Tandzsong koreai király|{{koreai|Danjong|Tandzsong}}]]ot (1452–1455) 1455-ben saját nagybátyja kényszerítette lemondásra, majd [[Szedzso koreai király|{{koreai|Sejo|Szedzso}}]] néven maga ült a trónra. Mindezek közepette 1453-ban északkeleten felkelés tört ki, melyet {{koreai|Yi Jing-ok|I Dzsingok|이징옥}} katonatiszt robbantott ki. Célja új királyság létrehozása volt [[dzsürcsik|dzsürcsi]] segítséggel, akik 1460-ban és 1467-ben maguk is megpróbálkoztak {{koreai|Joseon|Csoszon}} meghódításával, de visszaverték őket. 1467-ben északkeleten újabb felkelés robbant ki, {{koreai|Sejo|Szedzso}} ellen, de ezt is leverték. 1510-ben japán kereskedők több száz japán katona segítségével lázadtak fel [[Kjongszang|{{koreai|Gyeongsang|Kjongszang}}]] kikötőjében. Északon a barbárok, délen pedig a kalózok időről-időre kisebb-nagyobb problémákat okoztak {{koreai|Joseon|Csoszon}} számára a későbbi időkben is.{{refhely|Nahm|107–108. o.}}
 
Az ilyen katonai problémák megoldására {{koreai|Taejo|Thedzso}} létrehozta a Három Hadsereg Főhadiszállását (의흥삼군부, 義興三軍府; {{koreai|Uiheung Samgunbu|Ihung Szamgunbu}}), mely a főváros védelmét hivatott ellátni, valamint négy regionális hadsereget [[Andong]]ban, [[Anbjon|{{koreai|Anbyeon|Anbjon}}]]ban, [[Kangnung|{{koreai|Gangneung|Kangnung}}]]ban és [[Njongbjon|{{koreai|YeongbyeonNyeongbyeon|JongbjonNjongbjon}}]]ban. A kezdetekkor a királyi család tagjainak magánserege is volt, ezt [[Thedzsong koreai király|{{koreai|Taejong|Thedzsong}}]] (1400–1418) megszüntette, és csak a központi állami hadsereg maradt meg, melyet 1464-ben [[Szedzso koreai király|{{koreai|Sejo|Szedzso}}]] átszervezett. A központi hadsereget öt seregre osztotta (오위도총부, 五衛都摠府; {{koreai|Owi Dochongbu|Oü Tocshongbu}}), mely az ország öt tájegységéről kapta a nevét (központi, keleti, nyugati, északi, déli). Ezeken felül minden tartománynak volt saját hadserege. A hivatásos katonák mellett a 15 és 60 év közötti egészséges férfiak számára kötelező volt a katonai szolgálat rotációs rendszerben. A stratégiailag fontos kikötőkkel rendelkező tartományokban két haditengerészeti egység is állomásozott a védelem megerősítésére. A hadsereg szerepe azonban később mind inkább csökkenni kezdett, köszönhetően a beköszöntő viszonylagos békének és a konfucianizmus terjedésének; a konfuciánus hivatalnokok ugyanis rossz szemmel tekintettek a katonákra. A [[jangban|nemesek]] elkerülték a részvételt, a besorozott parasztokkal pedig rosszul bántak, ami miatt alacsonnyá vált a morál a katonák között.{{refhely|Nahm|99. o.;|Seth|142–143. o.}}
 
===Hivatali tisztogatások===