„Klór” változatai közötti eltérés

A halogének molekulái között gyenge [[van der Waals-erők]] hatnak, melyek erőssége az atomok méretével nő. Így a klór olvadáspontja (-101,0 °C) és forráspontja (-34,0 °C) is lényegesen magasabb, mint a fluor olvadás- és forráspontjai (-219,6 °C illetve -188,1 °C), de alacsonyabbak a bróm ugyanezen értékeinél (-7,25 °C illetve 59,5 °C).<ref name=Greenwood800/> Az atomtömegekből következő sok másik tulajdonság, például a [[olvadáshő|olvadás-]] és [[forráshő]], valamint a sűrűség is hasonló tendenciát mutat. A csoportban lefelé haladva a halogének színe is mélyül, így míg a fluor halvány sárgás színű, addig a klór határozottan sárgászöld. Ennek az eltérésnek az oka, hogy a nehezebb halogének a látható hullámhosszokon több fényt nyelnek el.<ref name=Greenwood800/> Konkrétan egy halogén színét a legnagyobb energiájú betöltött lazító ''π_g'' molekulapálya és a legkisebb energiájú betöltetlen ''σ_u'' molekulapálya közti elektronátmenet határozza meg.<ref name=Greenwood804>Greenwood and Earnshaw, pp. 804–9</ref> A hőmérséklet csökkenésével a klór színe halványodik és -195 °C-on már majdnem színtelen.<ref name=Greenwood800/>

 

 

===Izotópok===