1857-ben az[[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] osztrák császár és magyar király első ízben jött Magyarországra,. ésEbből az alkalomból Arany Jánost is felkérték, hogy készítsen egy dicsőítő verset az uralkodóhoz. A költő visszautasította a kéretlen megtiszteltetést, majd később – elképzelhető, hogy a látogatás hatására – megírta ''A walesi bárdok''at. Ez a vers a magyar emberekben a remény ébrentartását szolgálta, mely az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharc]] bukása és az azt követő időszakban történt megtorlások miatt elveszettnek látszott. Sokan a szabadságharc leverése után a kétségbeestek, kilátástalannak látták a helyzetet. A szerző őket akarta felrázni, példát mutatni a bátor helytállásra.
Sokan a szabadságharc leverése után a kétségbeestek, kilátástalannak látták a helyzetet. A szerző őket akarta felrázni, példát mutatni a bátor helytállásra.
A ballada 1863-ban a ''Koszorú'' című lapban jelent meg először. A verset Arany János a [[cenzúra]] miatt nem sajátként, hanem az óangol ballada fordítójaként írta alá.
