„Sabbatáj Cévi” változatai közötti eltérés

Szmürnában született, és már fiatal korában elmélyedt a [[Kabbala]] tanaiban. Szép megjelenése és [[aszkézis|aszketikus]] élete által meg voltak a képességei, hogy nézeteit hatásosan átadni a tömegeknek. Az [[1648]]-as esztendőre a zsidó [[misztika|miszticizmus]] kilátásra helyezte a Messiás eljövetelét, Cévi pedig ezt felhasználva önmaga lépett fel messiásként. Szülővárosa rabbi-iskolája tettéért kiátkozta, Cévi pedig [[Szaloniki]]be, majd ott ugyancsak a rabbiktól elűzve [[Morea|Moreába]] ment. Innen [[Kairó]]ba, később [[Jeruzsálem]]be utazott tovább, ahol nagy feltűnést keltett. Azonban Jeruzsálemből is menekülnie kellett, de Kisázsia más városaiban – éppen szülővárosában is – ekkor már Messiásként üdvözölte a fanatizált zsidó tömeg. Az oszmán-török hatóságok végül – nem nézhetve tétlenül az egyre növekvő mozgalmat – [[1666]]-ban Cévit [[Konstantinápoly]]ba idézték, majd a partra szálló ál-messiást a [[nagyvezír]] parancsára vasra verték és Abidosz várába zárták. Híveinek tömegét ez nem tántorította el tőle, ezért [[IV. Mehmed oszmán szultán]] maga elé hozatta [[Edirne (település)|Drinápoly]]ba, ahol Cévit választás elé állítottákː válasszon a halál és az [[iszlám]] vallás felvétele között. Cévi felvette a muszlim hitet, és Mehmed effendi néven a szultán ajtónállójának lett kinevezve. Áttérésének hírére híveinek egy része kiábrándult, más része viszont továbbra is hitt benne, mivel Cévi levelei és prófétái által azzal bíztatta őket, hogy áttérése csak színleges, illetve a megváltás művének egy előre meghatározott, szükséges kelléke. A török kormány értesülve magatartásáról, Albániába száműzte Cévit, aki itt, [[Ulcinj|Dulcigno]]ban elhunyt. Mozgalma halálával sem ért végetː Magyarországon egy [[Mardokáj]] nevű kismartoni zsidó toborzott híveket Cévi kultuszának, amely hazánkban, Cseh-, Morva- és Lengyelországban – ugyan a rabbik által átokkal sújtva és folyamatosan üldözve – még a [[19. század]] elején is virágzott titokban. [[Jakob Frank]] mozgalma is Cévi nézeteinek egyik folyománya volt. Szalonikiben a [[19. század]] végén is éltek hívei, akik [[dönmék]]nek nevezték magukat; számuk körülbelül 4-5000 fő volt, hitük az iszlám és a zsidó kabbalai tanok keveredése.