Wikipédia

„Magna Carta Libertatum” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Helyesen carta
Nincs szerkesztési összefoglaló
2. sor:
[[Fájl:Magna Carta (1297 version, Parliament House, Canberra, Australia) - 20080416.jpg|bélyegkép|250px|A ''Magna Carta'' egy 1297-es másolata az ausztráliai parlamentben található]]
{{egyért2|az angol király jognyilatkozatáról|Jogok nyilatkozata (egyértelműsítő lap)}}
A '''Magna Carta Libertatum''' („Nagy szabadságlevél”) az [[1215]]. [[június 15.|június 15-én]] [[János angol király|Földnélküli János angol király]] által aláírt, a rendi jogokat biztosító szabadságlevél, az angol alkotmányfejlődés egyik legfontosabb állomása.
 
<!--Kommentbe tettem, mert nincs benne az általam utólag beírt forrásban: Földnélküli Jánost a pápa, [[III. Ince pápa|III. Ince]] feloldotta esküje alól, így nem volt köteles betartani.-->
 
== Előzmények ==
I. (Földnélküli) János számos kihívással szembesült uralkodása alatt. Az angol monarchia részt vett a [[Keresztes háborúk|keresztes háborúkban,háborúk]]ban, melyből visszatérőben elődje, [[I. Richárd angol király|Oroszlánszívű Richárd]] az egyik riválisa fogságába esett. A [[Plantagenêt-ház]] kiterjedt birtokokkal rendelkezett a mai [[Franciaország]] területén, amelyek konfliktust gerjesztettek a központosított monarchiát létrehozni szándékozó [[II. Fülöp Ágost francia király|II. Fülöp]] királlyal. A keresztes háborúk költségei, Richárd váltságdíja, a francia monarchiával való állandó, és angol szempontból kudarccal végződő fegyveres összetűzések ([[bouvines-i csata]]), állandó pénzhiányt teremtettek és királyi központosításra kényszerítették I. Jánost.
A [[Plantagenêt-ház]] kiterjedt birtokokkal rendelkezett a mai [[Franciaország]] területén, amelyek konfliktust gerjesztettek a központosított monarchiát létrehozni szándékozó [[II. Fülöp Ágost francia király|II. Fülöp]] királlyal. A keresztes háborúk költségei, Richárd váltságdíja, a francia monarchiával való állandó, és angol szempontból kudarccal végződő fegyveres összetűzések ([[Bouvines-i csata|bouvines]]-i csata), állandó pénzhiányt teremtettek és királyi központosításra kényszerítették I. Jánost.
 
A központosító intézkedések közül kiemelkednek a többszörösükre növelt, illetve új adók, a király által a bárók megkerülésére létrehozott kincstári intézmény (wardrobe), valamint a király törekvése, hogy saját jelöltjét ültesse a canterbury érsek székébe. Ez utóbbi nem járt sikerrel, mivel a pápa kiátkozta Angliát, melyet csak azzal lehetett feloldani, hogy I. János a pápa hűbéresévé nyilvánította magát és elfogadta [[Stephen Langton]]t canterbury érseknek.
25 ⟶ 24 sor:
A 63 cikkelyt tartalmazó ''Magna Carta Libertatum'' összességében biztosította az egyházi és világi bárók, valamint a városok jogait, kiváltságait személyi és vagyoni biztonságát. Rendelkezéseket tartalmazott továbbá a kereskedelem, a vám- és pénzügyek területén, elrendelte a súlyok és mértékek egységesítését. Egy 25 tagú bizottság volt hivatva arra, hogy a rendelkezéseket az uralkodóval betartassa.
 
A középkorban többször megújították és kivették a legradikálisabb, a király hatalmát korlátozó rendelkezéseket, így a 61. cikkelyt is. A legelterjedtebb az 1225-ös megújítás során született szöveg.
 
A király és a bárók közötti küzdelem azonban nem oldódott meg hosszú távra a Magna Cartával. A 61. cikkelyben megfogalmazott ellenállási jogra (ius resistendi, ius resistentiae) hivatkozva 1258-ban a [[Simon de Montfort, Leicester 6. grófja]] által vezetett bárói mozgalom az ''oxfordi províziók'' kibocsátására kényszerítette [[III. Henrik angol király|III. Henriket]]. Az Anglia első írott alkotmányának is tartott províziók egy tanácsra bízták a kormányzati hatalom ellenőrzését. A tanácsba 12 tagot a bárók, 12 tagot a király nevezett ki. A kiválasztott személyek még két személyt választhattak. Az így létrejött tanács felügyelte a miniszteri megbízásokat, a helyi közigazgatást, illetve a királyi várak őrzését. Az bárókkal szövetséges polgárságnak tett engedménynek tekinthető, hogy évente három alkalommal össze kellett hívni a parlamentet, amely a tanács tevékenységét felügyelte. A 24 tagú tanács 1259-ben kibocsátotta az ún. ''westminsteri províziókat'', mely a királyi és földesúri bíróságok eljárásrendjét szabályozta, korlátozva ezek önkényét. A királyhoz hű bárói csoportok ''Glouchester'' grófjának vezetésével legyőzték Montfortot, a király pedig, hogy megnyerje a polgárságot 1265-ben összehívta a parlamentet (ún. mintaparlament). Montfort bukásával a "westminsteri províziókat" is hatályon kívül helyezték, azonban a parlament 1267-ben újra megerősítette azokat.▼
A király és a bárók közötti küzdelem azonban nem oldódott meg hosszú távra a Magna Cartával. A 61. cikkelyben megfogalmazott ellenállási
jogra (ius resistendi, ius resistentiae) hivatkozva 1258-ban a [[Simon de Montfort, Leicester 6. grófja]] által vezetett bárói mozgalom az ''oxfordi províziók''
▲kibocsátására kényszerítette [[III. Henrik angol király|III. Henriket]]. Az Anglia első írott alkotmányának is tartott províziók egy tanácsra bízták a kormányzati hatalom ellenőrzését. A tanácsba 12 tagot a bárók, 12 tagot a király nevezett ki. A kiválasztott személyek még két személyt választhattak. Az így létrejött tanács felügyelte a miniszteri megbízásokat, a helyi közigazgatást, illetve a királyi várak őrzését. Az bárókkal szövetséges polgárságnak tett engedménynek tekinthető, hogy évente három alkalommal össze kellett hívni a parlamentet, amely a tanács tevékenységét felügyelte. A 24 tagú tanács 1259-ben kibocsátotta az ún. ''westminsteri províziókat'', mely a királyi és földesúri bíróságok eljárásrendjét szabályozta, korlátozva ezek önkényét. A királyhoz hű bárói csoportok ''Glouchester'' grófjának vezetésével legyőzték Montfortot, a király pedig, hogy megnyerje a polgárságot 1265-ben összehívta a parlamentet (ún. mintaparlament). Montfort bukásával a "westminsteri províziókat" is hatályon kívül helyezték, azonban a parlament 1267-ben újra megerősítette azokat.
 
== Magyar vonatkozások ==
 
[[1832]]. [[október 15.|október 15-én]] [[Széchenyi István]] ([[1791]]-[[1860]]) Naplójában így ír: "Magna Carta és Aranybulla a kereszteshadjáratok következményeképpen úgyszólván egyazon agyból születtek. Anglia fokozatos kifejlődése révén tökéletes... Hogyan áll Magyarország, ahol annyi mindendenminden hátramaradt. Meg kell vizsgálni és össze kell hasonlítani a kettő mechanikáját és fokozatos kifejlődését - hogy Angliából a jót mindjárt befogadhassuk - nem pedig véres válság árán..."<ref>Széchenyi István: Napló. Bp., 2002. 636. old.</ref>.
 
A 19-20. század fordulóján élő jogtörténész, [[Timon Ákos]] ([[1850]]-[[1925]]) is rokonságot lát az [[1222]]-es [[Aranybulla]] és az 1215-ös Magna Carta között. Timon a keresztes államok jogalkotásában, különösen az ún. ''jeruzsálemi assizákban'' látja a közös forrást.<ref>Eckhart Ferenc ismertetője: Divéky Adorján: Az Aranybulla és a jeruzsálemi királyság alkotmánya. Századok, 1933. LXVII. évf. 1-3. f. 97-98. o.</ref> A XX. században jelentős befolyásra tett szert a Magna Carta és az Aranybulla rokonítása - ezt az is jelzi, hogy [[Lord Rothermere]] nevezetes 1927-es Daily Mailben megjelent cikkében ("Magyarország helyzete a nap alatt") maga is hivatkozik arra, hogy csak pár év választja el a két okmányt, azt sugallmazvasugalmazva, hogy rokonság lehet közöttük.
 
[[Eckhart Ferenc]] ([[1885]]-[[1957]]) ezzel szemben nem lát kapcsolatot a két dokumentum között, legfeljebb annyiban, hogy a "korszellem", a feudális jogfelfogás hasonlósága hozott létre hasonló jellegű dokumentumot. Eckhart bebizonyította, hogy a Magna Carta jogfelfogása sokkal fejlettebb, és a társadalom szélesebb rétegeinek javát szolgálta, mint az Aranybulla.<ref>Eckhart Ferenc: Magyar jogtörténet, 32-34. old.</ref>
41 ⟶ 38 sor:
== Jegyzetek ==
{{források}}
 
==Online elérhetőség==
*Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Európa és Közel-Kelet IV-XV. század. Sz. Jónás Ilona. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 9633795494 Online: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/kozepkori-egyetemes/ch03s13.html#id540630
 
== Források ==
* [[Eckhart Ferenc]]: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Szerkesztette, a jegyzeteket és az utószót írta [[Mezey Barna]]. Millenniumi magyar történelem/Historikusok. Osiris Könyvkiadó. Budapest 2000. ISBN 963-379-683-0.
*Európa és Közel-Kelet. IV-XV. század. Egyetemes történeti szöveggyűjtemény, középkor. 1/2. kötet, szerkesztette Sz. Jónás Ilona, Tankönyvkiadó, Budapest, 1971, 614-617. oldal
* [[Klaniczay Gábor]] (szerk.): Európa ezer éve: a középkor I.-II. Osiris Kiadó. Budapest, 2005. ISBN 9633898196 II . kötet 41-48. ill. 458.old oldal
*Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Európa és Közel-Kelet IV-XV. század. Sz. Jónás Ilona. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 9633795494 Online: http://www.tankonyvtar.hu/tortenelem/kozepkori-egyetemes-080905-553
* [[Mezey Barna]] - Szente Zoltán: Európai parlamentarizmus- és alkotmánytörténet. Budapest. Osiris Kiadó, 2003. ISBN 9789633893050
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Magna_Carta_Libertatum”