„Magas-Tátra” változatai közötti eltérés

Napjainkra, amikor a földtörténeti negyedidőszak [[holocén]] időszakát (10 ezer évtől napjainkig) éljük, már egyetlen [[gleccser]] sincs a Tátrában, a szabad sziklafelületek azonban még mutatják a gleccsercsuszamlások nyomait. Csupán a mély völgyek, a szaggatott sziklaszirtek emlékeztetnek erre az időszakra, valamint a gleccserteknőkben kialakult tengerszemek. A Magas-Tátrában összesen 21 gleccser volt. Ezek közül a legnagyobb a [[Poduplaszki-völgy]]ben elterülő Fehérpataki-gleccser volt, a maga 14 km hosszúságával és 1,5 km szélességével. A déli oldalon a Menguszfalvi-gleccser volt a legnagyobb kiterjedésű, ennek hossza 11,5 km, szélessége 1,7 km volt.

 

[[Fájl:Gerlachovsky stit from Velicka dolina.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A Magas-Tátra legmagasabb csúcsa a [[Gerlachfalvi-csúcs]] (2655 m)]]

A [[Tátra (hegység)|Tátra]] hegység 786 km²-nyi területen fekszik, ebből 550 km² [[Szlovákia|Szlovákiában]], a többi [[Lengyelország]]ban a [[Lengyel-Tátra]]. A Tátra keleti részét a magasabb Magas-Tátra és az alacsonyabb [[Bélai-havasok]] (Bélai-Tátra, szlovákul ''Belianské Tatry'') alkotják, a Tátra alacsonyabb nyugati része a [[Liptói-havasok]] (más néven Nyugati-Tátra, szlovákul ''Západné Tatry''). A Liptói-havasok a Tátra legkiterjedtebb, 400 km² területű része. Főgerincének hossza 32 km, anyaga főleg [[gránit]]. Nyugati és északkeleti részében vannak kisebb [[mészkő (kőzet)|mészkőszakaszok]]. A Bélai-havasok a Magas-Tátrától eltérő földtani szerkezete, s az ebből adódó domborzati képe miatt is elkülönül. Területe lényegesen kisebb, mint a Magas-Tátráé, 67,5 km². Az egyes részek páratlan volta főként földtani szerkezetüknek és domborzati formáiknak köszönhető. Feltűnőek az eljegesedések nyomai. A mészkőalapon lúgos a talaj, s csodaszép magashegyi virágok tenyésznek rajta.