„Léon Gambetta” változatai közötti eltérés

a (Francia jogászok kategória hozzáadva (a HotCattel))
 
Hasztalan tette le Gambetta az ügyetlen vagy szerencsétlen hadvezéreket, hasztalan szervezte a németek háta mögött a gerilla-háborút, emberfeletti erővel sem tudta a diadalt kicsikarni. A békekötésről mindazonáltal hallani sem akart, és amikor [[Adolphe Thiers]] és [[Jules Favre]] a teljes reménytelenséggel szemben 1871-ben fegyverszünetet kötöttek a németekkel, határozottan tiltakozott a lépés ellen.
[[Fájl:Die Gartenlaube (1878) 009.jpg|balra|bélyegkép|Gambetta 1878-ban]]
 
[[Fájl:Léon Gambetta by Lége, Paris.jpg|bélyegkép|Gambetta az 1870-es években]]
A február 8-án végbement választásokon kilenc mandátumot kapott, ezek közül az elzászit fogadta el, és a [[bordeaux]]-i nemzetgyűlésen a békekötést ellenezte. Fáradozásait nem koszorúzta siker, mindazonáltal a haza védelmezése és hadi hírneve körül kifejtett tevékenységének emléke mélyen bevésődött a franciák szívébe, akik 1871 óta benne látták a reváns utáni vágy megtestesülését. E szándékait azonban Gambetta az első években bölcsen titkolta. Mint a Köztársasági Unió ''(Union Républicaine)'' alapítója és vezére, valamint a ''République française'' újság főszerkesztője, lankadatlanul küzdött a [[monarchisták]], különösen a gyűlölt [[bonapartisták]] ellen, akiket minden alkalommal vérig ostorozott.
 
Gambetta nem hagyott maga után örököst. Családjából mindössze apja és egy idős nagybátyja élte őt túl. Ez utóbbi, a család utolsó sarja, a [[Marie François Sadi Carnot|Sadi Carnot]] elnök ellen elkövetett merénylet hírének hatása alatt 1894. június 29-én halt meg Nizzában.
 
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
53 648

szerkesztés