'''Valentin Vodnik''' ([[Zgornja Šiška pri Ljubljani]]Oberschischka, [[1758]]. [[február 3.]] – [[Ljubljana]]Laibach, [[1819]]. [[január 8.]]) az első jelentős [[Szlovének|szlovén]] költő, a nemzeti újjászületés híve, tanár, szótárkészítő és szerkesztő.
==Élete==
1758-ban született a [[Ljubljana|Ljubljanához]] (akkori nevén Laibach) közeli [[Zgornja Šiška|Zgornja Šiškában]] paraszti-iparos családban. Az általános iskolát LjubljanábanLaibachban végezte, de az iskola mellett tanította nagybátyja is.<ref name="lukacs">{{cite web|url=http://szlavintezet.elte.hu/szlavtsz/slav_civil/szloven-irodalom.htm|title=''A SZLOVÉN IRODALOM TÖRTÉNETE''|last=Lukács|first=István|coauthors=Mladen Pavičić|publisher=szlavintezet.elte.hu|language=magyar|accessdate=2010-02-03}}</ref> Már gimnáziumban felkeltette érdeklődését a poétika és a [[retorika]]. A középiskola elvégzése után az egyik [[Ferences rend|ferences]] kolostorba jelentkezett és szolgált Rudolfswerthben (ma [[Novo Mesto]]), LjubljanaLaibachban, Kamnik,Steinban Sveta(ma gori[[Kamnik]]) nadés Gorico)[[Gorizia]] mellett lelkészneklelkészként.<ref name="lukacs"/> Filozófiát és teológiát hallgatott, mellette megtanult orgonálni. Lelkészként dolgozott LjubljanábanLaibachban, Veldesben (ma [[Bled]]ben), [[Sora|Sorában]], Reifnitzben (ma [[Ribnica|Ribnicán]]) és 1793-tól [[Koprivnik]]banKopriunigban (ma Koprivnik nadBohinj Bohinjemmellett). Itt kapcsolatba került [[Žiga Ziois]]szal, aki később segítette, hogy áthelyezzék LjubljanábaLaibachba, ahol 1797-ben gimnáziumi tanár lett. [[Blaž Kumerdej]]jel közösen elérték, hogy a krajnai általános és középiskolákban a tanítás nyelve szlovén legyen. Igazgató és iskolai felügyelő lett. Krajna [[1809]]-től [[1814]]-ig tartó francia megszállását (melynek keretében megszervezték az [[Illír tartományok]]at) Vodnik pozitívan értékelte, mert a franciák az osztrákokkal ellentétben tág lehetőségeket adtak a szlovén nyelvnek.
