„Iszlám üvegművesség” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
31. sor:
==Fejlődés==
Az üvegművesség története az iszlám országokban három periódusra osztható. Az első időszakban, a késő antik és szászánida technikákat alkalmazták a gyártás során, ebbe az időszakba az [[Omajjádok|Omajjád]] ( 661-750) és az [[Abbászidák|Abbászida]] dinasztiák ( 749-1258) alatti kézműipar tartozott. A második időszakban aranyozott és zománcozott üvegáruk készültek, különösen poharak és mecsetlámpák, amiket elsősorban Szíriában és Egyiptomban állítottak elő az [[Ajjúbidák|Ajjúbida]] (1169–1260) és Mamlúk dinasztiák (1250–1517) alatt. A harmadik időszakot a különböző európai üvegtermékek utánzatai jellemzik. Az Iszlám üvegművesség néha drágakövek másolásával is kísérletezett, és sokszor hasionló kidolgozást mutattak a drágakő feldolgozásánál, mint az üvegművességnél, ami annak köszönhető, hogy ugyanazok a mesterek különböző anyagokkal dolgoztak.<ref>{{opcit|n=Sheila S. Blair |c=The Grove Encyclopedia of Islamic Art and Architecture |k= |f= |o=111}}</ref>
Szíriában és Palesztinában alkalmazkodtak a római szokásokhoz, például az ott megszokott, rendkívül népszerű kozmetikai tubust módosították kis mértékben a méret csökkentésével, amit a forró üveg manipulálásával értek el. A kiöntő részét tevefej alakra formázták, egyúttal díszítő vájatokkal látták el ezeket. Több példányt találtak ezekből a kis "dromedár lombikokból" Egyiptomban, Iránban, Irakban és Szíriában.
40. sor:
A 9. – 11. században a karcos dekoráció került előtérbe, szívesen használtak mozaikszerű díszítést, kidolgozták az aranyozást, gravírozással, metszéssel hoztak létre növényi, vagy egyszerű geometrikus motívumokat. Sok vázát már mélykék üvegből állítottak elő, aminek a felülete a metszéssel fehér lett, ez alkotta a mintát. Az üveg színét fémsó adalékokkal módosították.
A 12. a 15. századból sok üveg maradt fenn, akkor Szíriát és Egyiptomot az Ajjúbidák és a mamlúkok irányították. Több üveg dísztárgy európai uralkodók gyűjteményeiben látható, hiszen az üvegtárgyak értékes ajándékként is kedveltek voltak. A luxustermékek mellett mecsetlámpák, maradtak fent ebből a korból. Hiányos, törött üvegedények és töredékek kerültek elő Egyiptom (Fusztát), Qus, Antinoé feltárt régi szeméttelepeiről, illetve a Nílus-völgy, és Quseik környékéről a Vörös-tengeren; Szudánban, Szíriában Rakka és Hama területekről, illetve a leletekben igen gazdag Jeruzsálemből. Ebben az időszakban már üvegtermékek sorát állították elő, például palackokat, parfümtároló edényeket, lámpákat. Ivóedényeket is gyakran üvegből készítettek, de az üvegtálak ekkor még szokatlanok voltak, az üveglemezek és táblák ritkák. A választék talán a mamlúk időszakban szélesebb volt mint az ajjúbidák alatt, elsősorban madarakkal, halakkal díszített ivóedények és csészék, valamint talpas serlegek is előkerültek. A mamlúk típusú nagy mecsetlámpa jellegzetessé vált. Aleppóban és Damaszkuszban zománcozott üvegek gyártására specializálódott műhelyek alakultak ki a 13. és 14. században. Nem figurális díszítésű zománcozott üvegeket találtak a keresztesek által ellenőrzött muszlim lakta városokban is, például Jeruzsálemben. Az ajjúbidák korában népszerű türkiz színű üvegtárgyakat 1250 körül áttetsző sárga-zöld üvegek váltották, de 1315 körül már a világos, kristálytiszta üveg lett a divatosabb.<ref>{{opcit|n=Sheila S. Blair |c=The Grove Encyclopedia of Islamic Art and Architecture |k= |f= |o=113}}</ref>
==Jegyzetek==
| |||