„Besnyő Éva” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Duflexx (vitalap | szerkesztései)
Duflexx (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{forma|1=belső linkek, források, szakaszok, tagolás}}
'''Besnyő Éva''' (eredeti nevén Blumgrund Éva) ([[Budapest]], [[1910]]. [[április 29.]][[Laren]], [[Hollandia]], [[2003]]. [[december 12.]]), magyar származású holland [[fotográfus]].
 
{{Életrajz infobox
38. sor:
| wikicommons = <!-- Wikidatából -->
}}
 
==Élete==
1910-ben született Budapesten. Édesapja ügyvéd volt, Éva két lánytestvérével együtt kiváló nevelést kapott, a Veres Pálné Leánygimnázium növendéke volt. Jómódú zsidó családja Friedmann Endrével ([[Robert Capa]]) egy házban lakott a Városház utcában. Besnyő Éva 1928-tól [[Pécsi József]] magániskolájába járhatott. Vizsgája után 1930 szeptemberében Berlinbe utazott, ahol a René Ahrlé Labor des Berliner Reclame-Photographen-jében kezdett dolgozni. 1931 első felében Dr. Peter Weller fotóriporter mellett asszisztenskedett, aztán laboráns lett a Deutscher Photodienstnél (DGPhot / Dephot), ahová ő ajánlotta be a szintén Berlinbe érkező Capát is. Miközben egyre több képe jelent meg a nemzetközi sajtóban, 1931-től Besnyő önálló műtermet bérelt a Nachodstrasse-n, riportképeit a Neophot baloldali sajtóiroda forgalmazta. A harmincas években Londonban (The Modern Spirit in Photography) és Brüsszelben (Internationale Photographie) szerepeltek fotói kiállításokon. 1932-ben Amszterdamba költözött, ahol műtermet nyitott. Első férje a holland művészcsaládból származó filmes, John Fernhout (John Ferno) volt. 1933-ban Besnyőnek kiállítása nyílt a Van Lier Galériában. A harmincas években részt vett a holland munkásfotó-mozgalomban, 1934–1939 között főként építészeti fotókat készített. 1936-ban részt vett a De Olympiade On der Dictatur (DOOD) amszterdami kiállításán. 1937-ben kapcsolódott be a foto 37 nemzetközi tárlat szervezésébe (Stedelijk Museum). Hollandia német megszállása alatt bujkálnia kellett. Második férjétől (Wim Brusse) két gyermeke született. 1953-ban kiállítása nyílt a Museum of Modern Art-ban, 1958-ban aranyérmet nyert az első velencei fotóbiennálén. Számos kitüntetésben, életműdíjban részesült. Az 1970-es években dokumentálta a holland feminista Dolle Mina mozgalom akcióit. 1999-ben életmű-kiállítása nyílt Amszterdamban, Berlinben pedig elnyerte a Dr. Erich Salomon-díjat. 2003 decemberében halt meg, miután archívumát átadta a Maria Austria Institute-nak.