„P–40 Warhawk” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a (GR) File renamed: File:Curtiss P-40 3-view.svg → File:Curtiss P-40E 3-view.svg File renaming criterion #2: To change from a meaningless or ambiguous name to a name that describes what the image part… |
A szerkezeti felépítés leírása. |
||
52. sor:
== Szerkezeti felépítése ==
[[Fájl:Tuskeegee repair engine P-40.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A motor alatti hűtőrendszert javítják a ''99. vadász-század'' műszakisai ''(99th FS "Tuskeegee Airmen" 332nd Fighter Group, 15th USAAF'']]A Curtiss P-40 es típusa egy monoplán repülégép volt, feszített sárknyszerkezettel készült, teljes egészében fém építéssel. Konstrukciója 1938-ban megfelelt a kor elvárásainak, ugyanakkor túlzottan előremutatő vagy innovatív dolgokat nem hozott a repülésbe.
Az amerikai tervezők ekkorra felismerték a V-motor előnyit, így a P-40-esekbe az új konstrukciójú Allison V1710-es motorokat szerelték. A P-40E változatokban a sima szívó motor 857 kW ( 1150 LE ) teljesítménnyel rendelkezett, míg a P-40N változat feltöltött motorja 1014 kW (1560 LE ) adott le 4500 méteres szolgálati magasságban. A V1710 motor glikolos folyadékhűtéssel rendelkezett illetve a kenőolaj is hűtésre szorult, ennek okán került a géptörzs aljára a jellegzetes légcsavar mögötti légbeömlő nyílás, melyen keresztül a hűtőraditorokba áramolhatott a levegő.
A pilótafülke mögött elhelyett kétoldali ablaksor a hátratekintés elősegetése miatt került a gépre, ám az amúgyis rossz kilátással rendelkező pilótafülkéből így sem lehetett maradéktalanul szemmel tartani a hátsó légteret.
Emellett a gép pilótái több nehézséggel is küzdöttek. Habár a prototípus készülésekor még nem volt elavult konstrukció, a háború előrehaladtával egyre több hiányossága került felszínre. Elsősorban gyengébb emelkedési képessége illetve a fordulékonyság hiánya okán került nagyobb veszélybe a fürge japán vadászgépektől.
A szerkezeti hiányosságokból adódóan a háború végére már alig-alig volt alkalmas vadász feladatok ellátására, és inkább alacsonytámadó repülőnek alkalmazták.
A háromtartós szárny középső főtartóját a húrhossz negyedénél helyezték el, a másik kettőt ez előtt és mögött. Ez utóbbiakhoz rögzítették a belépőél szekcióit és a kilépőélen elhelyezett mozgó felöleteket, köztük a csűrőlapokat és a fékszárnyakat.
A szárny alatt kialakított gondolákban helyezték el a futóműveket. A kerekek 90 fokkal elfordultak a behúzás során, így a szárnyba simulhattak.
Emellett a szárnyakban kapott helyet még 3-3 darab 12,7 mm-es géppuska, egyenként 235 darab lőszerrel. A szárnyvégek önnálló szerkezeti egységek voltak, így esetleges sérülés esetén könnyű volt azok cseréjének megoldása. <ref>A Második Világháború Repülőgépeinek Szerkezete- Paul Eden és Soph Moeng</ref>{{csonk-szakasz}}
== Típusváltozatok ==
| |||
