Főmenü megnyitása

Módosítások

→‎top: clean up AWB
* [[Agrippina (ifjabb)|Agrippina Minor]], [[Nero római császár|Nero]] császár anyja
* [[Drusus Caesar]] és [[Nero Caesar]], akiket [[Tiberius római császár|Tiberius]] parancsára öltek meg
* [[Caligula római császár |Caius Caesar (Caligula)]], Tiberius utódja a trónon
 
Germanicus [[Róma]] népének körében rendkívül népszerű volt, győzelmeit lelkesen ünnepelték. Augustus is nagyra becsülte, sőt egy időben örökösének is tartotta. Végül a császár [[4]] körül mostohafia, a szintén kiváló hadvezér Tiberius mellett döntött, de kötelezte őt, hogy örökbefogadja Germanicust, és tegye örökösévé.
Germanicus [[Pannonia (provincia)|Pannonia]], [[Dalmácia|Dalmatia]], [[Gallia]] és [[Germania (provincia)|Germania]] területén hadakozott. Tehetséges, kiváló hadvezér volt, akit a legiók is szerettek. [[12]]-ben elnyerte a [[consul]]i rangot, miután ötszöri alkalommal töltötte be a [[quaestor]]i [[magistratus|magistraturát]].
 
Augustus [[14]]-ben bekövetkezett halála után röviddel a [[senatus]] Germanicust nevezte ki a Germaniában állomásozó hadak parancsnokául. Új katonái hamarosan fellázadtak Tiberius ellen, és saját hadvezérüket akarták trónra tenni, ő azonban lojális maradt az új [[princeps]]hez. Az elkövetkező két évben hadjáratokat vezetett a [[Rajna|Rajnától]] keletre élő [[germánok|germán]] törzsek ellen. Az ő érdeme, hogy [[16]]-ban a [[Weser menti csata|Weser menti csatában]] legyőzte őket. Germanicus találta meg a [[9]]-ben a [[Teutoburgi csata|teutoburgi erdő]]nél tőrbe csalt és lemészárolt legiók (a [[Legio XVII|XVII.]], a [[Legio XVIII|XVIII.]] és a [[Legio XIX|XIX.]]) maradványait, melyeket végső tisztességben részesített. A legiók védőistenségeit, a sasszobrokat is visszaszerezte, amivel nagy presztízsre tett szert.
 
Germanicust a fényes győzelmek ellenére – talán féltékenységből, de valószínűbb, hogy ismerve a birodalom katonai teherbírását, illetve a germán hadszínteret – Tiberius [[17]]-ben hazahívta a határt az [[Elba (folyó)|Elbáig]] kitolni akaró Germanicust, akit jutalomképpen diadalmenetben részesített, és másodszor is consullá nevezett ki [[18]]-ban. A következő évben a császár a [[Közel-Kelet|közel-kelet]]i [[provincia|provinciákba]] delegálta [[imperium maius]]szal felruházva, ahol [[18]]-ban provinciává szervezte [[Cappadocia|Kappadókia]] és [[Commagene|Kommagene]] királyságokat, illetve [[Cilicia|Kelet-Kilikiát]]. [[Armenia Magna|Armeniát]] – a [[Parthus Birodalom]] beleegyezésével – ismét clienskirálysággá tette. Diplomáciai sikereit egy [[egyiptom]]i látogatással koronázta meg.
264 436

szerkesztés