„Auguste Bravais” változatai közötti eltérés

A [[párizs]]i [[Collège Stanislas]]t elvégezve az [[École Polytechnique]] hallgatója lett, ahol egy osztályba járt [[Évariste Galois]]-val.<ref>{{CitLib|aut=Laura Toti Rigatelli |tit=Evariste Galois 1811–1832 |ass=Translated from the Italian by John Denton |edi= |loc=Basel; Boston; Berlin |red=Birkhäuser Verlag |ann=1996 |ser=Vita Mathematica |sernr=11 |isbn=978-3-7643-5410-7 |url=https://books.google.hu/books?hl=hu&id=zCjyBwAAQBAJ&dq=Toti+Rigatelli%2C+L.%3A+%22Evariste+Galois+1811%E2%80%931832%22&q=Bravais#v=snippet&q=Bravais&f=false |pag=41-42 |accd=2017-03-27}}</ref> Doktori címét 1837-ben szerezte meg [[Lyon]]ban. A felfedezések iránti érdeklődése a haditengerészethezhaditengerészetbe lépéshez vezette. 1841-ben csillagászatot kezdett tanítani Lyonban az egyetem természettudományi karán (Faculté des Sciences). 1844-ben a Francia Természettudományi Akadémia városban található Szépirodalmi és Művészeti Intézményének (Académie Royal des Sciences, Belles-Lettres et Arts de Lyon) tagja lett. 1845-ben az École Polytechnique fizika professzorává nevezték ki Párizsba, ahol 1854-ben a Francia Természettudományi Akadémia földrajzi és hajózási szakosztályának tagja lett.

Bravais [[kristálytan]]i munkásságának köszönhetően indulhatott meg a kristályok szabad szemmel látható formái és belső szerkezete közötti összefüggés vizsgálata. A rácsok sajtosságainak alapos tanulmányozását követően 1848-ban a rácspontok 14 lehetséges, egymástól különböző térbeli elrendeződését vezette le, s ezzel meghatározta a 14 Bravais-féle elemi cellát. 1866-ban az ''Études cristallographiques'' című munkájában kielemezte az [[elemi cella|elemi cellák]] mint poliéderek geometriáját.