„II. József magyar király” változatai közötti eltérés

A [[18. század]]ban több kisebb parasztparaszti megmozdulásra került sor, amelyeket a bécsi udvar csendben támogatott, ösztönzötösztönzött, hogy sakkban tartsa a nemességet. Amikor az [[Erdélyi-érchegység]] román parasztjai zúgolódni kezdtek a királyi uradalmakban hirtelen megemelkedő terhei ellen, Bécsbe jutó vezetőik – [[Vasile Ursu Nicola|Horea]], [[Cloşca]] és [[Gheorghe Crişan|Crişan]] – ismét meleg fogadtatásban részesültek. (II. József, hogy az alattvalókkal érintkezhessen, külön épületrészt jelölt ki erre a célra, az ún. Controlor-folyosót.) Ők ezen felbuzdulva [[1784]]-ben szervezkedni kezdtek, és hamarosan rabolni, pusztítani kezdtek. Célpontjaik a mayarmagyar nemesi kúriák és a nem [[ortodox kereszténység|ortodox]] települések voltak. A helyi katonai parancsnok sokáig nem mert ellencsapást indítani, félve II. Józseftől, így a helyi nemesség maga ragadott fegyvert. Végül az Erdélyben állomásozó katonaság [[1785]]-ben leverte a románok lázadását, és az uralkodó megakadályozta a véres megtorlást: mindössze a három főkolompost végezték ki.