„Szandaszőlős” változatai közötti eltérés

Szandaszőlős területe az [[neolitikum|újkőkor]] óta lakott: a régészeti ásatásokon neolitikus, bronzkori telepek, [[rézkor]]i, bronzkori sírok, szarmata és népvándorlás kori gödrök; szarmata, [[gepida]], [[honfoglalás]] kori, [[10. század|10]]-[[11. század]]i temetők kerültek elő. Szolnokon és a város környékén több szkíta kori lelőhelyet is találtak, Szandaszőlősön pedig egy bögre került elő az ásatásokon. A szkítákat a kelták váltották fel, majd ezt követően az iráni eredetű szarmaták telepedtek le a város környékén. A szarmata népesség valószínűleg hol hadban, hol kereskedelmi kapcsolatban állt a [[Római Birodalom]]mal, mivel a feltárt leletek között sok római pénz, fegyver, ékszer és kerámia is akad. A népvándorlás időszakában a Szolnok környékén élő szarmatákat a gepidák vonták uralmuk alá. [[1952]]-ben a katonai repülőtér bővítésekor 223 szarmata és gepida sírt tártak fel, ahonnan igen gazdag leletanyag: aranyozott és díszes fibulák, vasfegyverek, csontfésűk, övkapcsok és edények kerültek napvilágra.

A magyar Szandaszőlős [[Árpád-kor]]i falu. Első írásos említése [[1075]]-ből származik (''Zunde''), [[1470]]-ben ''Zonda'' néven nevezték. A [[török hódoltság]] idején teljesen elnéptelenedett. [[1775]]-ben [[gróf Keglevich Károly]] és Szolnok [[mezőváros]] szerződése szerint 210 szolnoki gazda Szandaszőlős területén szőlőskertet létesített. 1891-ben alapították meg a ma is működő általános iskolát. A településrész első kulturális emlékét, Szent Orbán szobrát (földrajzi helyzete: {{koord |47|07|29.47|N|20|12|46.76|E }}) [[1902]]-ben készítették. Szolnok részeiből [[1950]]-ben alakult önálló községgé, majd [[1968]]-ban újra a város része lett.