„Álom luxuskivitelben (film)” változatai közötti eltérés

a
képcsere
a (képcsere)
a (képcsere)
 
==== A többiek ====
[[Fájl:Breakfastattiffany02Starring Mickey Rooney.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|A dühös Mr. Yunioshi (Mickey Rooney)]]
 
A férfi főszerepre a kezdet kezdetén [[Steve McQueen (színművész)|Steve McQueen]] volt a legesélyesebb, szerződése azonban a ''Wanted: Dead or Alive'' (1958) című tévésorozathoz kötötte, ezért mást kellett keresni helyette. Az Actors Studio tehetséges növendékét, [[George Peppard]]ot választották, akit mindkét női főszereplő megkedvelt. Audrey Hepburn ugyan idegennek érezte magától a híres színiiskola által képviselt játékstílust, kollégájával azonban haláláig tartotta a baráti kapcsolatot. A 2-E szerepére szerződtetett [[Patricia Neal]] szintén az Actors Studio tanítványa volt, ő már csak ezért is örült, hogy együtt játszhat Pepparddal. Évtizedekkel későbbi visszaemlékezéseiben elmondta, női hiúságát legyezgette, hogy partnere a valóságban is flörtölt vele, és gáláns úriember módjára viselkedett. Az eredeti alkotói elképzelés szerint egyébként 2-E jobban uralkodott volna Paul felett, ám Peppard állítólag nem akarta, hogy a közönség túlságosan alárendeltnek lássa őt. A hölgyekkel ellentétben Blake Edwards rendező elégedetlen volt a férfi főszereplővel. A film jubileumi [[DVD]]-kiadásának extrái között elmondta, hogy nagyszerűen tudott együtt dolgozni a színésszel, de azóta úgy látja, hiányzott belőle az a „valami”, ami ehhez a szerephez nagyon kellett volna. Edwards elégedetlen volt a Mr. Yunioshit alakító [[Mickey Rooney]]-val is, noha jó barátságban voltak. Szíve szerint ő egy igazi japán színésznek adta volna a szerepet, de az akkori hollywoodi szereposztási szisztémában ez a lehetőség komolyabban fel sem merült. Évtizedek távlatából Richard Shepherd [[filmproducer|producer]] is úgy ítélte meg, hogy Rooney rossz választás volt, állítólag már forgatás közben arra gondolt, hogy le kéne cserélni. Egy [[2008]]-as interjúban a 88 esztendős Rooney azt nyilatkozta, hogy fájó szívvel értesült az alakítását ért megkésett kritikákról, mivel addig ilyen jellegű észrevételeket nem kapott.<ref>Rooney alakítása kétségtelenül kilóg a filmből, Mr. Yunioshi alakja túlságosan a [[paródia]] felé megy el. Igazságtalanság azonban ezért kizárólag a színészt hibáztatni. Mr. Yunioshi a filmben olyasfajta vígjátéki figura, amilyeneket a későbbi Edwards-filmekben gyakran láthatott a néző. Valószínű, hogy Rooney Edwards instrukciói szerint formálta meg a szerepet, csak a dolog végül nem jól sült el. Ha Edwards már a forgatás alatt elégedetlen volt Rooney alakításával, nyilván megtehette volna, hogy ugyanolyan szónoklatot intézzen a színészhez a rendező irányító szerepéről, mint amilyet állítólag Hepburnnek mondott, mikor Audrey mások tanácsainak figyelembevételével akarta megformálni Hollyt.</ref> A Golightly dokit megformáló [[Buddy Ebsen]] az [[1930-as évek]] kedvelt énekes-táncos színésze volt, akit az évek folyamán a nagyközönség lényegében elfelejtett. A próbafelvételen állítólag csak öt sort kellett felolvasnia a szerepéből, ugyanis már annyiból látszott, hogy tökéletes lesz a figura eljátszására. Golightly megformálásának köszönhette Jed Clampett szerepét a ''The Beverly Hillbillies'' című sikeres tévésorozatban, amely pályája egyik újabb sikeres állomása lett. [[Martin Balsam]] karrierje épp akkoriban kezdett felfelé ívelni, mindenekelőtt [[Alfred Hitchcock]] ''[[Psycho]]'' (1960) című klasszikusának köszönhetően. Az évek folyamán Balsam az amerikai filmművészet egyik legmegbízhatóbb és legtöbbet foglalkoztatott karakterszínészévé vált. [[José Luis de Villalonga]] a szóbeszéd szerint a magánéletben is szívesen játszotta a latin szívtipró szerepét, műfajilag tarka filmográfiájában a [[új hullám (film)|francia új hullámos]] [[Agnès Varda]] és az olasz [[Federico Fellini]] egy-egy alkotása is szerepel (a ''[[Cléo 5-től 7-ig]],'' illetve a ''[[Júlia és a szellemek]]'').