A kísérlet során teljesen átlagos egyetemistákat toboroztak raboknak és börtönőröknek, akikakiket Zimbardo az alagsorban berendezett börtönben helyezett el, Zimbardo pedig a börtönparancsnok volt. Zimbardo olyan körülményeket igyekezett kialakítani, amelyek reményei szerint a résztvevőkben segítenek kiváltani a [[dezorientáció]]t, [[deperszonalizáció]]t és [[deindividualizáció]]t. Mindent megtett, hogy a rabokat megfossza személyiségüktől, a börtönőröket viszont egyenruhával, botokkal és napszemüvegekkel szerelte fel. A „börtönőrök” idővel azonban hatalmukkal visszaélve, agresszív viselkedésükkel veszélyeztették a „rabok” testi és szellemi épségét, ezért Zimbardo az eredetileg kéthetesre tervezett kísérletét kénytelen volt a hatodik napon leállítani. Zimbardo következtetése a kísérletből az volt, hogy rossz, agresszív környezetben az átlagos, rosszra nem hajlamos emberek is képesek gonosszá válni és rossz dolgokat elkövetni.
