Fontos módszer a porfirin jellegzetes abszorpciós spektrumán valamint [[Ibolyántúli sugárzás|ultraibolya fényben]] történő fluoreszkálásán[[fluoreszkálás]]án alapuló vizsgálati eljárás.
Pozitív porphobilinogén próba esetén indokolt a további vizsgálat. A ''Garrod-próba'' spektroszkópos azonosítás. Organikus oldószerekben a különböző porfirin vegyületek különbözőképpen oldódnak, ennek alapján izolálhatóak. Míg a koproporfirin éterben[[Éter (kémia)|éter]]ben oldódik, az uroporfirin oldhatatlan. A ''Sümegi eljárás''nál az egyes porfíria típusok éteres extraktumból különböző töménységű sósavval[[sósav]]val elkülönítve rázhatóak ki. Papír [[Kromatográfia|kromatográfiás]] eljárással is elkülöníthetőek az egyes porfirinek. Kvantitív szétválasztásra is alkalmasak a megoszlásos oszlopkromatográfiás módszerek. A porfirinek izolálása bármilyen módszerrel történik, az egyes frakciókat organikus oldószerekben oldják, ultraibolya fényben fluorometriásan, vagy spektrofotometriásan mérik.<ref>''Orvosi lexikon'' Főszerkesztő: Dr. Hollán Zsuzsa. Akadémia Kiadó Budapest, 1972.</ref>
Meghatározásra alkalmazzákalkalmas mégmódszer, hogy, 100 ml vizeletet 5 ml jégecetettel[[Ecetsav|jégecettel]] összeráznak, melyben két nap alatt vörös csapadék képződik. A ''Watson-Schwarz-próbá''nál a vizelethez azonos mennyiségben Ehrlich-féle urobilinogén-reagenst adnak, összekeverés után azonos térfogatú telített [[nátrium-acetát]] oldattal és néhány ml kloroformmal[[kloroform]]mal összeráznak, melymelynek eredményeképpen a porfirin (porphobilinogén) a vizes részt pirosra festi.<ref name=''Petrányi''/>
