„Diószegi Vilmos” változatai közötti eltérés

Miután felvették az egyetemre, a Belső-ázsiai, a Török Filológiai-, és a Magyar aőstörténeti Intézet hallgatója volt. A tanári diploma megszerzéséről lemondott. Az egyetem végzése mellett, hogy szüleit ne terhelje, az egykori csepeli Weiss Manfréd gyárban vállalt délelőtti adminisztrációs munkát. Ez a hivatali munka saját bevallása szerint nyomasztotta, mivel lelkiismerete nem engedte meg, hogy ne végezzen jó munkát, ugyanakkor gondolatai folyton tanulmányain jártak. Legtöbbet a Belső-ázsiai tanszéken tartózkodott, amelynek ekkor [[Ligeti Lajos]] peofesszor volt a vezetője. Doktori disszertációját is Ligeti professzorhoz írta, [[mandzsu-tunguz]] nyelvészeti témából. [[1944]]-[[1947]] közt az egyetem [[Közép-Ázsia|Belső-ázsiai]] Intézetének tanársegédjeként dolgozott.
 
Az [[1946]]-ban megszerzett doktorátus után, mint fizetés nélküli gyakornok egy darabig a Belső-ázsiai Tanszéken maradt. [[1947]]-ben a [[Néprajzi Múzeum]]ba kapott kinevezést, az ún. Ázsiai Gyűjtemény kezelését bízták rá. Rendkívül értékes anyagot kapott a keze alá; ezek közül elsősorban [[Baráthosi Balogh Benedek]] által gyűjtött nanaj tárgyakat kell kiemelni, ugyanis a [[nanajok]] (goldok) a [[mandzsu-tunguz]] nyelvcsaládhoz tartoznak, amelyről a disszertációját írta. Ezek után fordult aktívan a néprajztudomány felé. Az egyetemen mint nyelvész kitűnő filológiai iskolát járt végig, amelynek módszerét a néprajzi kutatások során is érvényesítette. A Szibéria-kutatás mellett, amelyet egyre jobban leszűkített a szibériai hitvilág, a sámánizmus kutatására, elkezdte rendszeresen gyűjteni a magyar hiedelmeket, szokásokat, s a feltehetően rokon vonásokat. bejárta az ország hagyományőrző vidékeit. Többek között alapos gyűjtést végzett a bukovinai, moldvai székelyeknél, a mátravidéki palócoknál. Két nagy gyűjtőút alkalmával a Dunántúlon járt, igen részletes gyűjtést végzett Mezőkövesden, a Nyírségben, Abaúj és [[Zemplén megyébenMegye|Zemplén megyébe]] és [[Szarmár]]ban. [[Csallóköz]]ben, [[Gömör]]ben és [[Nyitra]] környékén többször járt a magyar falvakban. A terepen szerzett anyag többségét publikálta.
[[Fájl:Diószegi Vilmos sírja.JPG|bélyegkép|<center>Diószegi Vilmos sírja a [[Farkasréti temető]]ben]]
Kandidátusi fokozatát [[1958]]-ban kapta meg. [[1963]]-tól a [[Magyar Tudományos Akadémia]], Néprajzi Kutató Csoportjának tudományos főmunkatársa, majd osztályvezetője. Öt alkalommal járt Ázsiában, ahol a magyar és a [[szibéria]]i eredetű népek hitvilágát kutatta. A [[Farkasréti temető]]ben temették el.
2 240

szerkesztés