„Diószegi Vilmos” változatai közötti eltérés

Az [[1946]]-ban megszerzett doktorátus után, mint fizetés nélküli gyakornok egy darabig a Belső-ázsiai Tanszéken maradt. [[1947]]-ben a [[Néprajzi Múzeum]]ba kapott kinevezést, az ún. Ázsiai Gyűjtemény kezelését bízták rá. Rendkívül értékes anyagot kapott a keze alá; ezek közül elsősorban [[Baráthosi Balogh Benedek]] által gyűjtött nanaj tárgyakat kell kiemelni, ugyanis a [[nanajok]] (goldok) a [[mandzsu-tunguz]] nyelvcsaládhoz tartoznak, amelyről a disszertációját írta. Ezek után fordult aktívan a néprajztudomány felé. Az egyetemen mint nyelvész kitűnő filológiai iskolát járt végig, amelynek módszerét a néprajzi kutatások során is érvényesítette. A Szibéria-kutatás mellett, amelyet egyre jobban leszűkített a szibériai hitvilág, a sámánizmus kutatására, elkezdte rendszeresen gyűjteni a magyar hiedelmeket, szokásokat, s a feltehetően rokon vonásokat. bejárta az ország hagyományőrző vidékeit. Többek között alapos gyűjtést végzett a bukovinai, moldvai székelyeknél, a mátravidéki palócoknál. Két nagy gyűjtőút alkalmával a Dunántúlon járt, igen részletes gyűjtést végzett Mezőkövesden, a Nyírségben, Abaúj és [[Zemplén Megye|Zemplén megyébe]] és [[Szarmár]]ban. [[Csallóköz]]ben, [[Gömör]]ben és [[Nyitra]] környékén többször járt a magyar falvakban. A terepen szerzett anyag többségét publikálta.
[[Fájl:Diószegi Vilmos sírja.JPG|bélyegkép|<center>Diószegi Vilmos sírja a [[Farkasréti temető]]ben]]
Kandidátusi fokozatát [[1958]]-ban kapta meg. [[1963]]-tól a [[Magyar Tudományos Akadémia]], Néprajzi Kutató Csoportjának tudományos főmunkatársa, majd osztályvezetője. Öt alkalommal járt Ázsiában, ahol a magyar és a [[szibéria]]i eredetű népek hitvilágát kutatta. Halála előtt az amegtiszteltetés érte, hogy az ''Encyclopaedia Britannica'' számára felkérték a „Sámánizmus” címszó összefoglalására, amit megírt, de a megjelenést már nem érte meg. A [[Farkasréti temető]]ben temették el.
 
Diószegi Vilmos kutatásait a [[Samanizmus|sámánhit]]tel kapcsolatban [[Oroszország|orosz]] múzeumokban, [[szibéria]]i és mongóliai helyszíneken is végezte. A Diószegi Vilmos hagyatéka az MTA BTK Néprajztudományi Intézetében, a Néprajzi Múzeumban és örököseinél van elhelyezve. A maga nemében hagyatéka egyedülálló. Fő kutatási területe a magyarság [[honfoglalás]] előtti sámánista hitvilágának feltérképezése. Kutatásokat végzett a [[Táltos (mitológia)|táltos]] szó eredetének kiderítésével kapcsolatban is. A magyar, a szibériai és közép-ázsiai népekén kívül foglalkozott a Magyarországon élő nemzetiségek hitvilágával is.
2 240

szerkesztés