„J-rock” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Xia (vitalap | szerkesztései) |
Xia (vitalap | szerkesztései) |
||
19. sor:
Miután az 1800-as évek végén [[Meidzsi-restauráció|Japán megnyitotta kapuit]] a nyugati kultúra felé, a japánok érdeklődni kezdtek a nyugati zenei irányzatok iránt is. A [[második világháború]] után a Japánban állomásozó amerikai katonák révén elkezdett terjedni az amerikai zene, japán zenészeket pedig rendszeresen alkalmaztak az amerikai bázisokon, így a zenészek fejleszthették tudásukat. Az 1950-es években a „hillbillynek” hívott [[country]] és western az amerikai katonák ízlését tükrözte, majd az évtized végén begyűrűzött az országba a [[rock and roll]] is. A japán [[rockabilly]] zenészek [[Elvis Presley]]t, [[Gene Vincent]]et, [[Paul Anka|Paul Ankát]] utánozták. Az utánzók egy része aztán [[kajókjoku]]ra váltott, ami a nyugati behatású japán populáris zene összefoglaló neve.{{refhely|Made in Japan|8–9. o.}}
[[File:Kyu_sakamoto.png|thumb|250px|[[Szakamoto Kjú]]]]▼
Az 1951-es [[Japán békeszerződés|békeszerződés]] aláírása után a Japánban állomásozó katonák száma jelentősen csökkent, így a korábban csak az amerikaiakat szórakoztató japán zenészek kénytelenek voltak további bevételi források után nézni. A rockabillyre váltó együttesek úgynevezett ''jazz kisszák'' (ジャズ喫茶, ''dzsazu kissza'', „jazz kávézó”) színpadain léptek fel. Népszerűségének csúcsán több mint 600 ilyen kávézó volt Japánban, a legtöbb [[Tokió]]ban és [[Kiotó]]ban.<ref>{{cite web|url=http://www.bbc.com/travel/story/20121203-tokyos-jazz-kissa-survive|title=Tokyo's Jazz Kissa Survive|publisher=BBC|accessdate=2017-03-23|date=2012-12-04}}</ref> 1958-ban megrendezték az első Nicsigeki Western Carnivalt (日劇ウエスタンカーニバル<ref>{{cite web|url=http://ci.nii.ac.jp/ncid/BB09690587|title=日劇ウエスタンカーニバル|publisher=CiNii|accessdate=2017-03-23|language=japán}}</ref>, Nicsigeki Ueszutan Kánibaru), ahol a rockabilly előadók léptek fel. Rendkívül népszerű volt, és egészen 1977-ig, [[Elvis Presley]] haláláig megtartották, évente többször is. A feldolgozások többségét férfiak adták elő, [[Connie Francis]] és [[Helen Shapiro]] népszerűségét követően a női coverelőadók is egyre népszerűbbek lettek Japánban.{{refhely|Made in Japan|104–105. o.}} Ebben az időben kizárólag nagy kiadók működtek az országban, független kiadók még nem léteztek. A nagy kiadók saját, bejáratott dalszerző-gárdával dolgoztak. Az első, sikert arató rockabilly cover a Koszaka Kazuja (小坂 一也) által előadott ''Heartbreak Hotel'' volt, Elvistől, 1956-ban. Sikerének titka az volt, hogy a japán piacra szabták a feldolgozást, Koszaka teljesen más hangnemben és módon adta elő a dalt, mint Elvis, valamint a dalszöveget is [[japán nyelv]]re ültették át. Ez sokszor azt jelentette, a japán nyelv agglutináló volta miatt a dallamon is módosítani kellett, mert a szöveget másképp nem lehetett elénekelni.{{refhely|Made in Japan|108–110. o.}} ▼
▲Az 1951-es [[Japán békeszerződés|békeszerződés]] aláírása után a Japánban állomásozó katonák száma jelentősen csökkent, így a korábban csak az amerikaiakat szórakoztató japán zenészek kénytelenek voltak további bevételi források után nézni. A rockabillyre váltó együttesek úgynevezett ''jazz kisszák'' (ジャズ喫茶, ''dzsazu kissza'', „jazz kávézó”) színpadain léptek fel. Népszerűségének csúcsán több mint 600 ilyen kávézó volt Japánban, a legtöbb [[Tokió]]ban és [[Kiotó]]ban.<ref>{{cite web|url=http://www.bbc.com/travel/story/20121203-tokyos-jazz-kissa-survive|title=Tokyo's Jazz Kissa Survive|publisher=BBC|accessdate=2017-03-23|date=2012-12-04}}</ref> 1958-ban megrendezték az első Nicsigeki Western Carnivalt (日劇ウエスタンカーニバル<ref>{{cite web|url=http://ci.nii.ac.jp/ncid/BB09690587|title=日劇ウエスタンカーニバル|publisher=CiNii|accessdate=2017-03-23|language=japán}}</ref>, Nicsigeki Ueszutan Kánibaru), ahol a rockabilly előadók léptek fel. Rendkívül népszerű volt, és egészen 1977-ig, [[Elvis Presley]] haláláig megtartották, évente többször is. A feldolgozások többségét férfiak adták elő, [[Connie Francis]] és [[Helen Shapiro]] népszerűségét követően a női coverelőadók is egyre népszerűbbek lettek Japánban.{{refhely|Made in Japan|104–105. o.}} Ebben az időben kizárólag nagy kiadók működtek az országban, független kiadók még nem léteztek. A nagy kiadók saját, bejáratott dalszerző-gárdával dolgoztak. Az első, sikert arató rockabilly cover a Koszaka Kazuja (小坂 一也) által előadott ''Heartbreak Hotel'' volt, Elvistől, 1956-ban. Sikerének titka az volt, hogy a japán piacra szabták a feldolgozást, Koszaka teljesen más hangnemben és módon adta elő a dalt, mint Elvis, valamint a dalszöveget is [[japán nyelv]]re ültették át. Ez sokszor azt jelentette, a japán nyelv agglutináló volta miatt a dallamon is módosítani kellett, mert a szöveget másképp nem lehetett elénekelni.{{refhely|Made in Japan|108–110. o.}}
A piac azonban hamarosan elkezdett telítődni, a feldolgozható dalok száma korlátozott volt, viszont egyre több előadó versengett a hallgatóság kegyeiért, akiket ekkor még csak a fizikai lemezeken és élő fellépéseken keresztül tudtak elérni. Előfordult, hogy egyes kiadók elhalászták a kiadási lehetőséget, hamarabb adtak ki egy-egy feldolgozást, így saját előadójukkal asszociálta a közönség a számot. Emiatt más énekeseknek gyorsan új dalok után kellett nézniük. Felmerült tehát az igény eredeti (általában hibrid rockabilly és kajókjoku stílusú) dalok szerzésére. Az egyik első ilyen szerzemény a Hirao Maszaaki (平尾 昌晃) által előadott ''Hosi-va nandemo sitteiru'' (星は何んでも知っている, „A csillagok mindent tudnak”) volt 1958-ban, melynek szövegét Mizusima Tecu (水島哲) írta, zenéjét pedig Cucumi Hirosi (津々美洋) szerezte és filmbetétdalként nagy sikert aratott. Ugyancsak nagy siker volt a ''Kuroi hanabira'' (黒い花びら, „Fekete szirmok”), melyet [[Mizuhara Hirosi]] (水原弘) adott elő 1959-ben. A dal elnyerte az első [[Japan Record Award]] nagydíját.{{refhely|Made in Japan|111–113. o.}}
| |||