„Upanisadok” változatai közötti eltérés

* <big>Brihád[[-áranjaka upanisad]]</big> vagy Brihadáranyaka-upanisad az upanisad-irodalom legismertebb és legfontosabb alkotása. Ősibb, [[Próza|prózá]]ban írt részei a Kr. e. 7. századból származnak, verses betétei néhány évszázaddal későbbiek. A mű első fejezete teremtésmítoszokból áll, amelyek a mindenséget a Brahman és az Átman princípiumából származtatják. A második fejezet egy igen ismert legendával, Báláki és Adzsátasatru király párbeszédével kezdődik, ennek során kirajzolódik előttünk a végső emberi lényeg mibenléte. Ugyanez a legenda a Kausítaki-upanisadban is megtalálható. A továbbiakban a Lélekről tanít. A fejezetet a híres méz-tanítás zárja, amely a világmindenséget, az emberi tapasztalást az istenek mézéhez hasonlítja. A harmadik fejezet egy legendás filozófusi vita története, melynek során Jádnyavalkja kifejti az áldozat misztikáját, beszél a tapasztalásról, a halál utáni létről, a világ rendjéről, az istenségek titkos értelméről, de legfőképpen a Lélekről, melyet a világmindenséget és az emberi lényt belülről vezérlő isteni parancsként fogalmaz meg. A negyedik fejezetben Dzsanaka királyt tanítja meg az emberi tudatállapotok, az ébrenlét, az álom és a mélyálom ismeretére, valamint a Lélek vándorlására az újraszületések során. A hatodik fejezet elején hosszabb értekezést találunk a halál utáni lét kérdéseiről. Ezután gyönyörű szerelmi varázslások leírását olvashatjuk.<ref name="ReferenceU">Upanisadok, szerk: Farkas Pál</ref>

* <big>[[Csándógja-upanisad]]</big> - Kr. e. 800 és Kr. e. 600 között keletkezett mű. E, többnyire [[Próza|prózá]]ban kifejtett upanisad nyolc fejezetre oszlik. Az első két fejezet egyfajta bevezető, sajátos stílusban, varázsmondásokkal, ráolvasásokkal. A harmadik rész több rövid tanítás gyűjteménye, amelyek szintén a dal és a mindenség rejtett összefüggéseit tárgyalják, továbbá fohászokat, szertartások leírásait találjuk benne. A negyedik fejezet három történetet mond el, amelyek hűen tükrözik a korabeli mesterek sajátos tanítási módszereit. Az ötödik fejezet első része egy lélegzet-mítosz, második része a lélek halál utáni útját tárja elénk. A fejezet harmadik részében egy bölcs kifejti az átman és a Brahman azonosságáról szóló tanításait. A hatodik fejezet Uddálaka Svétakétuhoz intézett tanításait tartalmazza, az egyetemes Lélek mibenlétéről. A hetedik fejezetben egy Szanatkumára nevű bölcs mondja el gondolatait a lét végső természetéről. A nyolcadik fejezetben Pradzsápati tanítja meg az istenek vezetőjét, [[Indra (isten)|Indrá]]t, az [[Önvaló]], az [[átman]] mibenlétére.<ref name="ReferenceU"/>

<big>'''A további leglényegesebb upanisadok''':</big>

<big>'''A legrégebbi upanisadok időbeni sorrendben''':</big>