„Budavári sikló” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Az eredetileg gőzüzemű Siklót [[Széchenyi Ödön]]nek, [[Széchenyi István]] gróf fiának a kezdeményezésére építették [[1868]] és [[1870]] között. Széchenyi Ödön a [[Lyon]]ban látott példa nyomán tette meg javaslatát, hogy a Várhegy lejtőjére gőzhajtással működtetett kötélvontatású vasút épüljön. A terveket [[Wohlfahrt Henrik]] készítette. [[1870]]. [[március 2.|március 2-án]] avatták fel második ilyen szerkezetként Európában. Hetvenöt éven át jól működött a különleges közlekedési eszköz, csodálatos panorámát kínálva a város pesti oldaláról. Nagy forgalmat bonyolított le: 1873-ban már 1,5 millió utast szállított. A várban csak [[1928]]-ban indult meg az autóbusz-közlekedés, de addigra a turisták megkedvelték, így forgalma nem csökkent.
 
 
[[Fájl:Turul fortepan 3989.jpg|bélyegkép|balra|160px|A Sikló helye 1970-ben]]
 
A [[második világháború]]ban súlyosan megrongálódott, a felső épületet és az ottani kocsit légibomba pusztította el, az alsó épület és a [[gőzgép]] épen maradt. A helyreállítás helyett a BSZKRT [[1948]]–49-ben a sikló romjait eltakarította, berendezéseit széthordatta, mivel a [[Budai Várnegyed]] közlekedését autóbuszokkal kívánta megoldani. Üzemelése az [[1985]]. évi teljes körű rekonstrukcióig szünetelt. Ez idő alatt több elképzelés is napvilágot látott: [[1962]]-ben építését vették tervbe, a következő évben mozgólépcsővel helyettesítették volna, majd [[1965]]-ben ismét fel kívánták újítani, ami végül lekerült a napirendről.