„Dömötör János (tanfelügyelő)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pegybot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Élete: clean up, replaced: Arany JánosArany János AWB
MagyarLCs (vitalap | szerkesztései)
Vasárnapi Újság; anyakönyv
8. sor:
| születés dátuma = [[1843]]. [[december 20.]]
| halál helye = [[Budapest]]
| halál dátuma = [[18781877]]. [[január 8.]] {{életkor-holt|1843|12|20|18781877|01|08}}
| nemzetiség =
| házastárs =
17. sor:
| aláírás =
}}
'''Dömötör János''' ([[Dunaszentgyörgy]], [[1843]]. [[december 20.]] – [[Budapest]], [[1878|1877]]. [[január 8.]]) királyi tanfelügyelő, a [[Kisfaludy Társaság]] tagja, költő.
 
==Élete==
Köznemes szülőktől származott, akik Dömötör 13 éves korában meghaltak. [[Bikács]] községben töltött egy év után, hova a [[német nyelv]] kedveért vitték, [[1854]]-ben a [[gyönk]]i iskola növendéke lett, hol a gimnázium három alsó osztályát végezte s [[1857]] őszén a [[nagykőrös]]i főgymnasiumba lépett, hol a költészet és [[Magyarország|magyar]] irodalom tanára [[Arany János (költő)|Arany János]] volt; itt vetette meg irodalmi s főként kritikai műveltségének alapját, [[Szilágyi Sándor (történész)|Szilágyi Sándor]], akkor ugyanott a történelem tanára pedig segédül használta s útmutatásaival segítette; miután a harmadik bölcseleti osztályt is elvégezte, [[1863]] őszén a [[Pest (történelmi település)|pest]]i [[református]] [[teológia]]i intézet növendékei közé lépett. Itt ismerkedett meg [[Tolnai Lajos (író)|Tolnai Lajossal]], [[Szász Béla|Szász Bélával]], [[Komócsy József]]fel és Szabadossal, kikkel baráti kört alkotott, emellett fentartá összeköttetését Arannyal és [[Gyulai Pál (irodalomtörténész)|Gyulai Pállal]] is. Ugyanekkor egy évig [[Ballagi Mór]] fiait is tanította. [[1865]] őszén a [[Skócia|skót]] szabad egyház stipendiumával [[Török Pál (református lelkész)|Török Pál]] [[püspök]] őt küldé ki [[Edinburgh]]ba, hol egy évet töltött. A hazatért ifjút a pesti református egyház azonnal gymnasiumához előbb ideiglenes, [[1867]]. októbertől rendes tanárnak alkalmazta; a [[latin irodalom|latin]] klasszikusok, az [[angol nyelv]] és [[filozófia]] tanítását bízta reá, s ő mellékesen a theologián is adta elő a philosophiai tantárgyakat. Ekkor a korábban is mutatkozott melancholiája mindinkább erőt vett rajta, emberkerülő lett, majd változtatást óhajtott környezetében, életmódjában azt hitte, hogy az új munkakörrel visszatér egykori életkedve.
 
[[1873]] nyaránt Tolna- és Baranyamegyék tanfelügyelője lett, s [[Szekszárd]]on, hol lakása volt, az ottani társasélet legkedveltebb személyévé lett, azonban ismét visszavágyódott a fővárosba régi barátai közé; s midőn [[1875]] tavaszán az egybecsatolt pest megyei és jászkun-kerületi tanfelügyelőség megürült, a neki fölajánlott állást elfogadta és még ugyanazon év nyarán visszatért a fővárosba, s a tanfelügyelőségek legutóbbi új szervezése alkalmával is a pest-kiskunmegyei tanfelügyelőség élén megmaradt. [[1876]]. [[január 26.]] a Kisfaludy-társaság tagjai közé választá. Az öngyilkosság gondolatával sokszor foglalkozott. 18781877. január 8. [[Kecskemét]]re készült a közigazgatási gyűlésre; előtte való nap délben szomszédjától és barátjától, a Vasárnapi Ujság szerkesztőjétől vidáman elvált; este ismerőseivel vacsorált egyik vendéglőben és 11 óráig együtt beszélgetett velök vidáman, kedélyesen mint szokott; ekkor hazament és öngyilkos lett. A Kisfaludy-társaságban [[1885]]. [[december 15.]] [[Baksay Sándor]] tartott fölötte emlékbeszédet.
 
==Munkái==