„The Undertaker” változatai közötti eltérés

== Pankrátor karrierje ==

 

 

Mark William Calaway, avagy ahogy mindenki ismeri, a legendás "The Undertaker" 1965 tavaszán született a Texas állambeli Houstonban. 1984-ben kezdődött a karrierje a World Class Championship Wrestling-nél; neve ekkor ''Texas Red'' volt. 1989-ben egy évet a WCW-nél töltött „Mean” Mark Callous néven, majd véglegesen leigazolt a WWF-hez (2003-tól ezt nevet viselte, illetve a mai napig ezen a néven harcol a WWE-nél). 1990-ben a Survivor Series-en jelent meg először Undertaker-ként. Első világbajnoki övét Hulk Hogan legyőzésével szerezte meg az 1991-es Survivor Series-en. Jake „The Snake” Roberts elvesztett egy mérkőzést Macho Man ellen és a meccs után rá akart támadni, ám Taker ezt megakadályozta. Ekkor face, vagyis jó karakterré változott. Az 1991-es Royal Rumble-on Yokozunával meccselt egy Casket meccsen. A meccs végére legalább 15 pankrátor ütötte Taker-t, aki végül alul is maradt a túlerővel szemben. Miután bezárták a koporsóba, látványeffektek közepette "elszállt a lelke". Ez volt az első "távozása" karrierje során. (A valóságban hátsérülés miatt tartott szünetet.) A WrestleMania X után egy "ál-Undertaker" tért vissza id. Ted DiBiase vezetésével. A csalót a SummerSlam alkalmával intézte el az igazi Taker. Néhány hónappal később ismét lesérült. Visszatérte után Mankind (Mick Foley) volt a célkeresztben. Kettejük vitája legendás meccseket eredményezett. A WrestleMania XIII-on legyőzte [[Sycho Sid]]-et és másodszorra is világbajnok lett. Undertaker menedzsere elhozta a WWE-be Taker "testvérét", Kane-t. Ez egy hosszas Taker-Kane feudhoz vezetett. A soron következő konfliktusa Shawn Michaels-el történt. Csatáztak többek között az akkor első alkalommal megrendezett Hell In A Cell gálán is. Undertaker következő ilyen típusú mérkőzése Mankind ellen volt. Ez az összecsapás minden idők egyik legjobb hardcore meccse lett, sok legendás momentummal, amit a mai napig szívesen említenek videókban, a pankráció rajongók között pedig kultikus, ikonikus lett. Később [[Stone Cold Steve Austin]]-nal csapatot alkotva Tag Team bajnokok lettek. Taker hat év után ismét heel (gonosz) karakterré változott, legfőbb ellensége egykori tag-team társa, Stone Cold volt, akinek legyőzésével harmadszorra is világbajnok lett. Miután Austin visszanyerte az övet, Taker összeállt a [[Big Show]]-val és vele is Tag Team bajnok lett. Ezt követően újra sérülés miatt kellett pihennie. Az ezredforduló májusában tért vissza Judgement Day PPV alkalmával, mint face karakter. Szerepköre drasztikusan megváltozott, hiszen egy motorost formált meg "American Bad Ass" becenévvel. A McMahon-Helmsley korszak eljövetelével Undertaker hosszú viaskodásba kezdett [[Vince McMahon]]-nal és annak családjával. 2001-ben összeállt Kane-nel és léterjött a legendás ''Brothers of Destruction'' nevű duó, majd megszerezték a WCW és WWE Tag-Team bajnoki övet is. Egy idő után újra gonosz karakter lett belőle, ennek eredményeként hosszú haját levágatta és ''Big Evil'' becenéven kezdte el ámokfutásait. [[Ric Flair]]-rel vívott csatái után [[Hulk Hogan]] felett győzedelmeskedett a Judgement Day-en, és negyedszerre is világbajnok lett. Egy mérkőzésen Big Show ellen lesérült és kimaradt egy időre. A 2003-as Royal Rumble-on tért vissza és folytatta feudját a Big Show-val. Ezután először JBL-el, majd [[Randy Orton]]-nal vívott hosszú csatákat. A 2006-os év nagy részében a WWE cégénél újnak számító The Great Khali lett az ellenfele. Viszályuknak köszönhetően Undertaker címmeccsek sorának inthetett búcsút. A címszerzésen az sem segített, hogy öt év után ismét duót alkotott Kane-nel.