„Friedrich Wilhelm von Bülow” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „'''Friedrich Wilhelm von Bülow báró, Dennewitz grófja''' ''(Friedrich Wilhelm Freiherr von Bülow, Graf von Dennewitz)'' (* Falkenberg, Altmark, [[Poroszorsz...” |
kat.pálya |
||
6. sor:
Bülow bárót tehetsége a zenei pályára predesztinálta. Kimagasló képességeire felfigyelt [[II. Frigyes Vilmos porosz király|II. Frigyes Vilmos]] porosz király is. A fiatalembert 1790 körül már bejuthatott [[Berlin]] legmagasabb köreibe, meghívták a legdivatosabb társaságokba is. Emellett nem hanyagolta el katonai tanulmányait sem. 1792-ben tényleges századossá léptették elő. 1793-ban kinevezték az ifjú [[Lajos Ferdinánd porosz királyi herceg]] segédtisztjének, őrnagyi rangban. Ő oktatta a hercegnek a katonai szakismereteket.
===Katonai pályájának kezdete===
1792–94-ben részt vett a [[Nagy Francia Forradalom|francia forradalmi hadsereg]] elleni rajnai hadjáratokban. [[Mainz]] 1793-as ostroma során tanúsított vitézségéért megkapta a ''[[Pour le Mérite]]'' érdemrendet, és őrnaggyá léptették elő. A királyi herceg segédtisztjeként ténykedett az első koaliciós háborút 1795-ben lezáró [[baseli béke]] megkötéséig. Ezt követően a [[Mazuri tavak]]nál, a [[soldau]]-i helyőrségben (ma: [[Działdowo]], [[Lengyelország]]) szolgált, a muskétás gárdánál ''(Füsiliergarde)''. 1797-ben zászlóaljparancsnokká nevezték ki.
1802-ben feleségül vette von Auer ezredes leányát. A következő évben alezredessé léptették elő, és a soldau-i hadtestben kapott egységparancsnoki beosztást. Bátyjának, Dietrichnek zavaros ügyei és szerencsétlen lépései megzavarták családjának békéjét és kikezdték az ő vagyonát is. 1806-ban elveszítette két gyermekét, majd felesége is meghalt. Az is lesújtotta, hogy kizárták ezredéből, amely résztvett a Napóleon elleni 1806-os hadjáratban. A hadjárat katasztrofális kudarcát látva azonban megerősítette elszántságát és új lendülettel vetette magát a szolgálatba.
===A [[napóleoni háborúk]]ban===
====1806–1807====
Az [[1806]]–[[1807|07]]-es háború későbbi csatáiban [[Anton Wilhelm von L'Estocq]] lovassági tábornok (1738–1815) parancsnoksága alatt már kiváló teljesítményt nyújtott. Harcolt [[Toruń|Thorn]]nál (ma: Toruń) és [[Gdańsk|Danzig]]nál (ma: Gdańsk). [[1807]]. [[február 5]]-én Waltersdorfnál meg is sebesült.
1808-ban Bülow feleségül vette első feleségének 18 éves húgát. Ugyanebben az évben vezérőrnaggyá léptették elő, ettől kezdve minden erejével a Napóleon által megalázott és szövetségi szerődésbe kényszerített Poroszország feltámasztásának szentelte életét. Lángoló hazafisága időnként kilengésekre vezette, emiatt magával Blücherrel is összeütközésbe került, és időlegesen nyugállományba helyezték. [[1811]]-ben azonban visszahívták az aktív katonai szolgálatba.
====1808-1812====
[[1808]]-ban vezérezredessé léptették elő. [[1809]]-ben előbb [[Gebhard Leberecht von Blücher]] tábornagy hadseregében, a [[pomeránia]]i lovasságnál kapott dandárparancsnoki kinevezést, majd [[Ludwig Yorck von Wartenburg]] tábornagy (1759–1830) parancsnoksága alatt a nyugat-poroszországi lovassághoz helyezték. Yorck tábornagyot [[1811]]-ben Kelet- és Nyugat-Poroszország teljhatalmú főkormányzójává nevezték ki, [[1812]]-ben Yorck e minőségében Bülow vezérezredest tette meg saját helyettesévé.
[[Kép:Dennewitz_Denkmal_Buelow.jpg|thumb|Bülow tábornok emlékműve [[Dennewitz]]ben.]]
====1813-1814====
Az Oroszország elleni francia hadjárat katasztrofális kudarcát követően, a német felszabadító háború kirobbanását megelőző kritikus hónapokban Bülow vezérezredes keményen kézben tartotta csapatait, nem tett semmilyen visszavonhatatlan lépést mindaddig, amíg a hatodik koalíció uralkodói 1813 márciusában meg nem hozták a döntést a meggyengült Napóleon elleni offenzíva megindításáról.
A támadást [[Magdeburg]]nál tervezték, hogy onnan az [[Elba (folyó)|Elba]] folyón átkelve tovább nyomulhassanak nyugat felé. Bülow vezérezredest [[1813]]. [[március 14]]-én altábornaggyá léptették elő. A porosz csapatok Bülow, Hühnerbein és [[Ludwig Yorck von Wartenburg|Yorck]] tábornokok vezetése alatt indultak meg, a szövetséges orosz seregeket [[Ludwig Adolph Peter zu Sayn-Wittgenstein|Wittgenstein]] és [[Friedrich Wilhelm Rembert von Berg|Berg]] tábornokok vezették. A francia csapatok [[Eugène de Beauharnais]] marsall, francia alkirály parancsnoksága alatt 30 000 emberrel az [[Ehle]] folyó mentén, Möckern és Gommern között vonultak fel, a marsall főhadiszállását [[Königsborn]]ban ütötte fel. Wittgenstein elterelő támadásokkal kelet felé csalta a franciákat, majd [[április 5]]-én támadást indított. Hühnerbein tábornok délről, Dannigkow felől rohamozott. Véres kézitusában, négy órán át tartó közelharcban a poroszoknak sikerült a túlerőben lévő franciákat visszaszorítaniuk. [[Vehlitz]]nél, az Ehle folyó mocsaras partvidékén a francia tüzérség nem tudott komoly kárt tenni a mélységben tagolt porosz-orosz vonalakban, így itt is közelharcra került a sor, gyakran mellig érő vízben. A francia lovasság beavatkozási próbálkozásait Bülow lovassága rendre visszaverte. A váratlan vereség Beauharnais marsallt arra késztette, hogy még aznap éjjel Magdeburg felé vonuljon vissza, minden utat, hidat és közlekedésre alkalmas töltést lerombolva maga mögött.
[[Május 2]]-án Bülow rohammal bevette [[Halle an der Saale|Halle]] városát, [[Luckau]]nál győzelmet aratott [[Nicolas-Charles Oudinot|Oudinot]] marsall csapatai felett, akik Berlint akarták elfoglalni.
1813 augusztusában a harcoló felek fegyverszünetet kötöttek. A Bülow-hadtestet az Északi Hadsereghez osztották be, amely [[XIV. Károly János svéd király|Bernadotte marsall]]nak, a svéd trónörökösnek parancsnoksága alatt állt. Bülow eleinte tétlenségre volt kárhoztatva. Augusztus 23-án – főparancsnokának tiltása ellenére – Bülow a [[brandenburg]]i [[Grossbeeren]] falunál megtámadta és másodszor is legyőzte Oudinot marsall csapatait. A [[grossbeereni csata|grossbeereni csatában]] a Bülow-hadtest kiemelkedő teljesítményt nyújtott. A kivívott győzelem elsősorban Bülow kiváló parancsnoki ténykedésének volt köszönhető.
[[Szeptember 6]]-án [[Potsdam]] közelében, [[Dennewitz]] község mellett nagyobb csatára került sor. A Bülow-hadtest, a [[Bogislav Friedrich Emanuel von Tauentzien|Tauentzien]] altábornagy (1760–1824) által vezetett IV. porosz hadtest olyan súlyos vereséget mért a Berlin ellen nyomuló [[Michel Ney|Ney]] marsall csapataira. A súlyos veszteségeket elszenvedett francia erők többé nem jelentettek veszélyt a fővárosra. A [[dennewitzi csata|dennewitzi csatában]] csak porosz erők vettek részt, a maguk erejéből elért győzelem felvillanyozta a poroszokat. A katonák és a lakosság körében Bülow népszerűsége Blücherével vetekedett.
Az 1813 [[október 16]]–[[október 19|19]] [[lipcse]] mellett lezajlott [[Népek Csatája|Népek Csatájában]] Bülow a III. porosz hadtestet vezette. Paunsdorf és Reudnitz körzetében harcolt, és október 19-én elsőként vonult be Lipcsébe. Ezután azt a feladatot kapta, hogy észak felől, [[Németalföld]]ön és [[Flandria|Flandrián]] keresztül vonuljon be Franciaországba. Bülow nyugati irányba fordult, meghódította [[Vesztfália|Vesztfáliát]] és sikert sikerre halmozva vonult [[Antwerpen]] felé. [[Hoogstraten]]nél nagy győzelmet aratott, 1814. január végére elfoglalta [[Hollandia]] és a mai [[Belgium]] egész területét, és északnyugat felől benyomult Franciaországba.
Bülow csapatait ekkor Blücher tábornagy haderejéhez rendelték, amely már mélyen Franciaországban, a [[Champagne]] vidéken állt. Az odáig vezető úton Bülow csapatai elfoglalták [[La Fère]] és [[Soissons]] erődjeit. [[Március 9]]–[[március 10|10]]-én csapataival részt vett a jelentős győzelmet hozó [[laoni csata|laoni csatában]]. Hadjáratát azzal koronázta meg, hogy rohammal elfoglalta a [[párizs]]i [[Montmartre]]-t, ezzel teljessé téve a főváros bevételét. Haditetteiért a porosz király lovassági tábornokká léptette elő, és 1814. [[június 3]]-án Dennewitz grófjának rangjára emelte ''(Graf Bülow von Dennewitz)''.
====„A száz nap”====
Az 1814–1815 évek rövid békeidőszakában Bülow tábornok a [[kelet-poroszország]]i [[Königsberg]]ben (ma: [[Kalinyingrád]], [[Oroszország]]) működött, mint Poroszország katonai főparancsnoka. 1815-ben Napóleon császár [[Elba sziget]]éről való visszatérésének hírére ismét hadbaszólították, és kinevezték Blücher hadseregében a IV. hadtest parancsnokává.
A Napóleon száznapos uralma ellen vezetett hadjárat során Bülow hadteste nem vett részt a vesztes [[1815]]. [[június 16]]-i [[ligny csata|ligny csatában]], mert késedelmesen érkezett a harctérre. A június 17-ről 18-ra virradó éjszakán azonban hadteste felvonult a [[waterlooi csata]] színhelyére, jelentős erősítést hozva Blücher hadseregének. A Bülow vezette IV. porosz hadtest vezette a döntő lovasrohamot Napóleon hadseregének keleti szárnya ellen. A legkeményebb harcokat [[Plancenoit]] elfoglalásánál vívták, és jelentős szerepük volt Napóleon legyőzésében. A csata után Bülow IV. hadteste Blücher hadseregével együtt vonult be Franciaországba.
| |||