„Dietrich Heinrich von Bülow” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „'''Dietrich Heinrich von Bülow báró''' ''(Dietrich Heinrich Freiherr von Bülow)'' (* Falkenberg, Altmark, Poroszország; 1757 – † Riga; [...” |
sorsa |
||
9. sor:
Európába visszatérve rábeszélte bátyját, Friedrich Wilhelmet, hogy társuljon vele pénzügyi spekulációkban, üvegtermékek Amerikába irányuló szállítása körül. Az üzlet megbukott. Dietrich Heinrich ekkor néhány évig visszafogottan élt [[Berlin]]ben, irodalmi tevékenységgel kereste kenyerét, de adósságai felduzzadtak. Nyomorúságos körülmények között írta meg és adta ki ''„Geist des Neueren Kriegssystems”'' és ''„Der Feldzug 1801”'' c. műveit [[1801]]-ben. Reményei egy katonatiszti állásra hamar szétfoszlottak. Bátyja, [[Friedrich Wilhelm von Bülow]], a későbbi gyalogsági tábornok, a [[napóleoni háborúk]] sikeres hadvezére, Dennewitz grófja, aki eddig minden bajban segítőkezet nyújtott öccsének, most sorsára hagyta őt.
===Utolsó évei===
Néhány évig [[Franciaország]]ban és a kisebb német fejedelemségekben bolyongott. 1804-ben Berlinben tűnt fel, ahol 1805-ben megírta és kiadta ''Geist des Neueren Kriegssystems'' újabb változatát, valamint a ''„Lehrsätze des Neueren Kriegs”'', a ''„Geschichte des Prinzen Heinrich von Preussen”'', a ''„Neue Taktik der Neuern wie sie sein solite”'' és ''„Der Feldzug 1805”'' c. munkáit. G.H. von Behrenhorsttal (1733-1814) és másokkal együtt 1806-ban kiadta a ''„Háborús évkönyveket” („Annalen des Krieges”)''. Ezek nagyszerű, de nem szokványos katonai szakmunkák voltak, nyíltan elhatárolódtak a porosz stílusú katonai hagyományoktól. A művek [[kozmopolitizmus|kozmopolita]] szelleme már a [[felségárulás]]t súrolta. A szerző csalódottságából és elégedetlenségéből eredő csípős szarkazmusa kivívta a hivatalos körök és a porosz kormány neheztelését.
Bülow bárót letartóztatták, és elmebetegnek akarták nyilváníttotni. Az elmeorvosi vizsgálat azonban épelméjűnek nyilvánította, ezért egy időre bezárták a [[pomeránia]]i [[Kołobrzeg|Kolberg]] börtönébe (ma: Kołobrzeg, Lengyelország). Itt nagyon durva bánásmódban részesült, bár 1807-ben [[August Neidhardt von Gneisenau|Gneisenau]] ezredesnek (1760–1831), az ostromlott város új katonai parancsnokának utasítására könnyítettek a sorsán. Később az oroszok kezére jutott, és egy [[riga]]i börtönben halt meg, [[1807]]-ben, valószínűleg a rossz bánásmód következtében. (Egyes orosz források szerint [[Szibéria|Szibériába]] küldték, ott halt meg).
===Életműve===
Bülow írásaiban a katonai [[stratégia|stratégiáról]] és a [[taktika|taktikáról]] vallott nézeteinek szelleme élesen különbözik egymástól. (Ő maga az első stratégaként határozta meg önmagát). Mint stratéga, matematikai szabályok szintjére redukálta a [[XVIII. század]] nagy tábornokainak munkásságát, hadseregeit légüres térben mozgatta, tekintet nélkül a kölcsönhatásokra. Ugyanakkor azt vallotta, hogy ő saját korának hadseregei számára ad játékszabályokat. A kor hadseregei azonban fegyverre kelt nemzetek tömgehadseregei voltak, amelyeket sokkal jobban befolyásoltak a kölcsönhatások ''(súrlódás)'', mint a régebi korok kisebb dinasztikus és hivatásos hadseregeit. Dietrich Heinrich von Bülow tehát a stratégia terén semmi újat nem adott.
Több alappal nevezhetjük őt a modern taktika atyjának. Elsőként ismerte a gyors és döntő háború követelménye – amely a [[Nagy Francia Forradalom]] hadviselésében jelent meg, teljesen új taktika alkalmazását követeli meg. A Bülow tanításai nagy hatást gyakoroltak a [[XIX. század]] hadviselési módjára.
Bülow korábbi katonai képzése során [[II. Frigyes porosz király|Nagy Frigyes]] porosz király módszereit tanulhatta meg, pedáns és aprólékos módon. Anélkül, hogy az egyenes harcvonaltaktikát alkalmazó csapatokat láthatott volna, lelkes szószólójává vált azoknak a francia forradalmi hadsereg tábornokai által – inkább elkerülhetetlenségből, mint bölcs megfontolásból – alkalmazott módszereknek, a kis oszlopokban való harcnak, amelyet portyázó elővédek fedeznek. Bülow szerint a csatákat az előhadak nyerték meg. A harctéren rendetlenséget kell szervezni, írta Bülow. Nézeteit a modern katonai szakírók is átvették, ''[[mutatis mutandis]]'', értelemszerűen, ahogy a haditechnika fejlődött. Bülow taktikai és stratégiai fejtegetéseinek értékét gyengíti a kölcsönhatások („súrlódás”) hiánya, és a harcolóktól elvárt, teljesíthetetlen szintű személyes bátorság, amelytől függővé tette a hadi sikert.
| |||