„Stridóvár” változatai közötti eltérés

[[1290]]-ben itt látta vendégül a [[Hahót nemzetség]]beli Arnold Velencei Andrást, a későbbi [[III. András magyar király|III. András]] királyt, majd elfogva kiszolgáltatta Albert osztrák hercegek. Hunyadi Mátyás [[1477]]-ben Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. [[1540]]-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a [[Keglevich családécsalád]]é, majd [[1546]]-ban [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] király adományából a [[Zrínyi család|Zrínyieké]] lett. A vár egy török támadás következtében pusztult el, felszíni nyoma nem maradt.

A települést és egyházát [[1334]]-ben az egyházi vizitáció említi először, egyházi és gazdasági központ volt. Mint [[Szent Jeromos]] feltételezett szülőhelye már a [[Chillei család|Cilleiek]] korában zarándokhely volt. Középkori templomát is ők építtették, melyet [[1447]]-ben [[V. Miklós pápa]] búcsújáróhellyé nyilvánított. A kegyhelyet [[1644]]-ben vették át a pálosok Zrínyi Pétertől, akinek vezetése mellett nagy virágzásnak indult, amiben forrásának gyógyító hatása is közrejátszott. A [[17. század]]ban felépült a Szent Mária Magdolna plébániatemplom, [[1738]] és [[1749]] között pedig a mai Szent Jeromos templom.

Miután [[Zrínyi PétertPéter]]t [[1671]]-ben felségárulás vádjával halára ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. [[1715]]-ben [[III. Károly magyar király|III. Károly]] a Muraközzel együtt gróf Csikulin Jánosnak adta zálogba, de a király [[1719]]-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. [[1791]]-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt.